Az első szó sorsot teremtett – Parti Andrással beszélgettünk

Gyerekként pénztárgéppel vagy Matchboxokkal játszott, esetleg már játszásiból árulta a kisautókat? Honnan az indíttatás?

- Imádtam a Matchboxokat és a gokartokat. Édesanyám mesélte, hogy a legelső szavam az autó volt. Kaptam egy cseh pedálos kisautót, ezen tanultam meg vezetni, máig őrzöm. Ezután következett nagyapám Zsigulija, és így szép lassan megszerettem az autókat.

Ez mennyiben befolyásolta a pályaválasztását?

- Tudatos volt a pályám alakulása. A Batthyány-gimnáziumban tett érettségi után kereskedelmi technikusnak tanultam. Szüleimnek nagy szívfájdalma volt, hogy nem a jogi pálya mellett döntöttem: nagyapám bíró volt, édesanyám jogász, édesapám pedig az egészségügyben dolgozik. Én azonban tanulni nem nagyon szerettem, viszont pontosan tudtam, mit akarok, és ehhez megvolt a kellő kitartás és eltökéltség bennem. Szuper gyerekkorom volt, öcsémmel együtt mindent megkaptunk, ám gimnazistaként a nyári szüneteket én már kőkeményen végigdolgoztam: édesanyám nagybátyjának italkereskedésében először rakodómunkás, majd kis-, később pedig nagyteherautó-sofőrként kerestem meg a zsebpénzemet. Amikor 20 évesen kikerültem az életbe, egy akkor újonnan nyílt autókereskedésben kezdtem el dolgozni, először mint értékesítő, majd értékesítési, később pedig kereskedelmi vezető. Ott tanultam ki a szakma csínját-bínját. A gazdasági világválság azonban bennünket is utolért: 2009-ben felszámolták a céget. Miután hobbiból megszereztem a C és az E kategóriás jogosítványt is, fél évig kamionoztam: Hollandiába, Belgiumba, Németországba jártam bútoros szerelvénnyel. Rá kellett jönnöm azonban, ez nem az én világom, így 2010-ben visszatértem a szakmámhoz: újra értékesítő lettem. Azóta is annál az 1991-ben alapított cégcsoportnál dolgozom, 2014 óta a nagykanizsai telephely vezetőjeként.

Hogy élte meg, amikor ilyen rövid időn belül vezető lett?

- Meglepődtem. A szorgalmamnak tudtam be, és annak, hogy lojális vagyok a céghez, maximálisan megbízható, és feddhetetlen a múltam. Azt vallom, hogy kitartással lehet sikereket elérni. Nem az a sikeres ember, aki rengeteg pénzt keres, hanem aki azt csinálja, amit szeret. És én azt csinálom. Ma már az időm nagy részét nem az értékesítés teszi ki, hanem a koordinálás és a háttérfeladatok, s próbálom kinevelni a jövő értékesítőit, valamint motiválni a régi kollégákat. Mindig lehet és kell is újat tanulni, hiszen aki nem fejlődik, az lemarad és elvérzik.

Mik a jó értékesítő ismérvei?

- Nyitott, kommunikatív, jó ember­ismerő és szeret a vevőkkel foglalkozni.

Ön milyen vezető?

- Következetes. Számonkérek, de emberséges vagyok. Munkatársaim inkább kollégának tekintenek, mint főnöknek, s tudják: bármilyen problémával fordulhatnak hozzám, akár magánügyben is.

Hova tovább a szakmai úton?

- Célom ezt a pozíciót megtartani és hozni a piaci részesedést, amiért kőkeményen, nap mint nap meg kell küzdeni. Ez komoly stresszel jár, de bízom kollégáim szakértelmében, támogatásában: csapatként mindent megoldunk, és így a siker is közös.

A pedálos kisautótól kezdve máig bezárólag volt az életének és a szakmai pályafutásának olyan szakasza, ami nem az autókhoz kapcsolódott?

- Soha. Ez az életem, a hobbim, erre tettem fel mindent. Soha nem akartam mást csinálni. Vezetni is nagyon szeretek, napi 100-120 kilométert megyek, Zalaegerszeg és Nagykanizsa közt ingázom.

Kanizsaiként vagy egerszegiként gondol magára?

- Most már inkább egerszegiként, hiszen a magánéletem 14 éve ide köt. Itt találtam meg önmagam.

A munka mellett a sport is komoly szerepet tölt be az életében.

- Sokat köszönhetek a rendszeres mozgásnak. Két éve a sport hozott ki a magánéleti válságból. Hobbi­szinten biciklizek, s 2019 novembere óta személyi edző vezetésével edzek heti négyszer. Célom, hogy közel a negyvenhez megmutassam, kitartással és elhivatottsággal természetesen is lehet olyan testet építeni, ami megfelel a mai ideálnak. Edzőm, Hajmási Ferenc szerint jó úton járok… Azt gondolom, a jó fellépéshez elengedhetetlen a magabiztosság, amit az edzés ad. S kell, ami levezeti a felgyülemlett feszültséget. Mióta sportolok, sokkal jobb a stressztűrő- és az ellenállóképességem, az egész életemre pozitív hatással van. Általában hétvégente is dolgozom, rengeteget utazom, tréningeken, továbbképzéseken veszek részt, a munkaidőm jellemzően nem nyolc óra, és engem az edzés az, ami kikapcsol.

Amikor nem edzés és nem munka, van-e ideje bármi másra?

- Szeretek utazni, és szeretem a különleges régi autókat. A pedálos kisautóhoz hasonlóan megtartottam a nagyapám régi, 1984-es évjáratú Ladáját, amin vezetni tanultam. Szép emlékek fűződnek hozzá, nyáron szeretném „oldtimeresíteni”. Érzelmi alapon kezelek mindent, a legelső új autóm is megvan. Ez a 17 éves Peugeot mindig arra emlékeztet, amikor elkezdtem a szakmát. Amíg én élek, biztos nem adom el egyiket sem. S szeretném egyszer majd tovább bővíteni a gépparkot egy különleges oldtimer Mercedes-szel.

„Nagy vágyaim nincsenek”

„Ebben a szakmában nehéz tíz évre előre látni. Ami biztos, hogy akkor is ezen a területen szeretnék tevékenykedni. Nagy vágyaim nincsenek, mindig kisebb célokat tűzök magam elé”, válaszolta Parti András arra a kérdésre, mivel lenne elégedett egy évtized múlva.