Tapasztalatcserére is futotta a zalaegerszegi sportnapon

Eredetileg az Azáleás völgy bejárata volt az úti cél, de sajnos a program e sokak által várt része az idén elmaradt. Szerencsére a találkozás öröme felülmúlta a csalódást. A megyei rendezvény szervezését az idén is, immár 5. alkalommal a házigazda, a Látásfogyatékosok Zalaegerszegi Kistérségi Egyesülete vállalta, s szokásukhoz híven meghívták Vas megyei sorstársaikat is. Németh Attiláné, a sportközpont gondnoka ezúttal is örömmel és ingyen bocsátotta a vidám csapat rendelkezésére az intézményt.

– Kár, hogy az alsóerdei túránk elmaradt, de így is mindenki lehetőséget kapott a sportolásra, már amit a fedett helyen meg lehetett valósítani: volt lengőteke, célba rúgás, kosárba dobás, csocsó – sorolta Choma Balázs, a megyei egyesület alelnöke, a zalaegerszegi kistérségi közösség elnöke.

S ha már sport, akkor legyen versenyzés is, ami plusz­izgalommal járt. Elsőként Góczán István játékmester irányításával a lengőtekében mérték össze tudásukat. Segítségükre volt Dénes Dániel és Fehér Vencel, a ZSZC Ganz Ábrahám Technikum 10/A osztályos tanulói, akik az egyesületet patronáló László Krisztina tanárnő felkérésére a közösségi szolgálat keretében vállalták a feladatot.

Mindkét egyesület számára fontos törekvés a társadalom érzékenyítése. A zalaiak gyakran látogatnak el az iskolákba, a vasiak bevált módszere a „láthatatlan vacsora”. A rendezvényre a látásfogyatékosokkal gyakran kapcsolatba kerülő döntéshozókat, hivatalnokokat, postásokat, banki dolgozókat hívják meg és ültetik vacsoraasztalhoz. Bekötik a szemüket, úgy teszik eléjük az étellel megrakott tálat. Természetesen segítik őket: „2 óránál a kés, 10 óránál a villa. Veled szemben a brokkoli, jobbra tőle öt percre a hús, balra tízre a rizs” és így tovább.

– Megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, a bevált módszereinket. Erre a gazdálkodás területén is szükség van, hiszen a pandémia anyagilag is megnehezítette egyesületeink helyzetét – ismerte el Choma Balázs. – Tavaly a sikertelen NEA-pályázatunk miatt intenzívebbé kellett tennünk az adománygyűjtést, pedig kérni nem népszerű, s a válságban különösen nehéz. Az egyesület zavartalan működéséhez erre sajnos az idén is rákényszerülünk, bár ezúttal a NEA-pályázaton nyertünk 300 ezer forintot. Jól jönne az önkormányzat esetleges támogatása is, mert emellett már csupán a tagdíjakra és a felajánlott adó egy százalékaira számíthatunk. FZS