Bábahivatás a 19. század derekán Zalában

A 18. század közepétől a felvilágosodás jegyében bevezetett egészségügyi reformok, a Mária Terézia és II. József uralkodása idején kiadott rendeletek hatására a bábaság az első államilag oktatott, fizetett és ellenőrzött női hivatássá vált. Képzettség szerint találkozhatunk az egyetemi tanfolyamokon végzett okleveles bábák szűk csoportjával, a megyei orvos oktatásán részt vett cédulás bábák szélesebb rétegével, a helyi pap által felesketett parasztbábák, valamint a kuruzsló vagy kontárbábák sokaságával.

Az 1770-ben kiadott egészségügyi jogszabály a bábák működését hatósági engedélyhez kötötte, melyet csak vizsgázott és esküt tett bába kaphatott meg – a bábák hivatalos esküformáját az 1807-ben kiadott Zala megye tiszti szótára nyomtatott formában őrizte meg. A normatíva előírta, hogy a bába becsületes, józan életű, titoktartó legyen, kerülje a babonát, veszély esetén a szüléshez orvost hívjon. Köteles volt az életveszélyben lévő újszülötteket megkeresztelni. Feladatköre a „természetes szülések” levezetésére, a gyermekágyas anya és az újszülött ápolására korlátozódott. A magzatelhajtást előidéző szerek alkalmazása tilos volt. A bábaügyet 1783-tól a Helytartótanács Egészségügyi Ügyosztálya, középszinten pedig az országos és megyei főorvos felügyelte. 1849 előtt Zalában járásonként egy, tehát a megyében összesen hat fizetéses bába volt. A szabadságharc után a Muraköz elcsatolásával a megmaradt öt járásból alakítottak ki hat kerületet, részben más székhelyekkel. Így fordulhatott elő, hogy a sümegi kerületben kettő, a kapornakiban viszont egy fizetéses bába sem működött.

Horváth Mihály járási orvos panaszt tett, hogy „a Kapornaki Kerület fizetéses szüléssegítő hiányában van, pedig igen számosak a rendetlen természetelleni szülések, hol is a sürgős segedelem megkívántatik”.

ezen a nép jobb létét előmozdító állomáson okleveles bábák léteznek, csupán Járásom, mely 39 ezer lélekből álló népességet számlál, vagyon ily elhagyatott állapotban.„ Az állás betöltésére kérvényt írt Komáromy Mária 28 éves, zalaegerszegi születésű szülésznő 1852 júliusában: ”a bába tudományt magamnak a Pesti Magyar Királyi Egyetemben megszereztem, és már egy éve hogy Szent László Egyházán [Búcsúszentlászló] magán gyakorlatot szülést segítő tudományommal folytatok„. Matits Péterné Kováts Mária a korábbi Szántói járásban, Keszthelyen élő, évi 100 forint fizetésű okleveles bába lakóhelye megtartásával átkerült a Sümegi járásba. 1819 óta folyamatosan a keszthelyi bábaállomáson dolgozott. Hosszú szolgálati ideje vége felé megsüketült, ezért némelyek el akarták mozdítani állásából 1852-ben. Keszthely város elöljárói kiálltak az asszony mellett: ”a magának rég kisajátított bizodalmat annyira fönt tartotta, hogy ámbátor itt helyben több okleveles bába is létez[ik], mind e mellett szegény és gazdagabb sorsú szülőkhöz egyedül ő alkalmaztattatik, és keze alatt történt szerencsétlen szülésekrül tudománya senkinek nincs.„

Az esetet kivizsgáló Smalkovits Mihály megyei főorvos így foglalta össze véleményét: ”a bábának legfőbb kelléke nem a sokat, s könnyen hallásban, vagy bőbeszédben, hanem ügyes tapintatú, gyakorlott kezében, józan, s mi ritka, erkölcsös magaviseletében, fáradhatatlan szorgalmában keresendő, úgy hogy majdnem minden bábának egy kissé siketnek, igen nagyon nehéz beszédűnek, csaknem némának, de annál ügyesb tapintatú kezűnek kellene lennie. [...] ily érdemteljes bábát, mi úgy is a világ csudái közé tartozik, kár volna szolgálatától elmozdítni.„

Okleveles bábáink a bécsi, majd 1770-től a nagyszombati egyetem – mely 1777-ben Budára, 1784-ben Pestre költözött – orvoskarának öt hónapos bábakurzusain tanultak. Az előadásokon a női medence, a nemi szervek anatómiáját, terhességi változásait, a természetes és természetellenes szülést viasz- és egyéb modelleken mutatta be a tanár. A bábajelöltek megismerkedtek a műszerekkel, a terhes, szülő és gyermekágyas nők ellátásával, a csecsemőgondozással. A kórházi gyakorlatot követő sikeres vizsga eredményeként kapták meg díszes okleveleiket, melyek egyszerűbb másolataiból a Zala Megyei Levéltár is őriz néhányat. A Letenyén élő Hári Sára 38 esztendősen végzett a budai királyi egyetemen 1852- ben. A Tersánczky József kanizsai járási tisztiorvos által kiállított gyakorlati bizonyítványt is mellékelve kérte kinevezését a betöltetlen letenyei bábaállomásra 1858-ban. Kérvényében a Kanizsa, Letenye és Perlak közti terület mintegy 60.000 főnyi ellátatlan népességére hivatkozott, valamint arra, hogy a letenyei büntetőbíróságnak bűnvádi esetekben szülésznők közbenjárását is igénybe kell vennie. Ilyen esetre került sor 1852-ben, mikor a lendvai Moser Samu sebészt és szülészt azzal vádolták, hogy Lentiben Reichard Mária szakácsnő szülésekor ”rendetlenül járt el„, s az asszony a műtétet követően meghalt. Az exhumált holttest vizsgálatát Babits Terézia bába és Gavurka Katalin járási szülésznő is elvégezte, jelentésükben alátámasztották a sebész gondatlanságát.

A cédulás bábák oktatása volt a leggyakoribb képzési forma, melyen azok az asszonyok vettek részt, akik addig is segítettek a szüléseknél. Tersánczky József az 1843. évi Sebészeti almanachban írt a cédulás bábák kiválasztásáról. A bíró háza előtt tartott szavazással döntötték el az összegyűlt asszonyok, kit küldjenek oktatásra: ”s kiről nyilván tudatik, hogy a legjobb kenő, dörzsölő, hószámindító, ki legtöbb gyógyerejű füveket ismervén a kontárkodásban a legavatottabb, szóval: ki legjobb és leghíresebb kuruzsló„, azt választották. A megye, járás székhelyén 8-10 napig oktatta őket a megyei főorvos vagy sebész, járási orvos. A vizsga után bizonyítványt, vagyis cédulát kaptak, mellé alapfelszerelésként katéter, fecskendő járt ” méhen belüli keresztelés céljára. Mivel bekerültek a nyilvántartásba, munkájukat időnként ellenőrizték.

A Szengróton működő három okleveles bába folyamodványa következtében a megyefőnök eltiltatta a kontárkodó parasztbábákat a szüléssegítéstől 1852 nyarán. A lelkész azonban pártjukat fogta, s továbbra is űzték mesterségüket. Szommer Mária okleveles bába ezért újra panaszt tett, hogy a helybeli parasztbábák, különösen Prukner Éva gondatlansága és tudatlansága miatt több asszony meghalt. „Azért ez, valamint minden okleveletlen bába ott, hol okleveles létezik, legnagyobb szükség, s véletlen szülési esetet kivéve, a szülészi gyakorlattól örökre eltiltandó” – rendelte el Smalkovits főorvos, és javasolta a lelkészek utasítását, hogy ahol okleveles bába is van, „okleveletlen bábának ne engedjék meg a keresztségre vivést”.

Az 1876-os közegészségügyi törvénycikk minden 1500 lakossal bíró község kötelességévé tette okleveles szülésznő alkalmazását. A század utolsó évtizedeiben megalakultak a másodrendű bábaképző intézetek, legközelebb Szombathelyen 1897-ben. 1891-ben megyénk 193 szülésznői körzetében 103 bábát alkalmaztak, mellettük magánbábák is működtek. A megye 405.000 lakosára 85 okleveles szülésznő, 146 főorvos által képesített és mintegy 300 parasztbába jutott.