Mikor küldött utoljára képeslapot?

Képeslap. Egy grafika vagy fotó s néhány kedves sor. Nem is oly régen még ilyeneket küldtünk a nyaralásról vagy az ünnepek közeledtével. Hivatalos nevén képes levelezőlap a kis nyomtatvány, mely az 1870-es években kezdett elterjedni.

– Ez egy kommunikációs forma, amelyet a posta közvetít, hasonlóan a levélhez, csak annál olcsóbb, látványosabb. Nevezhetjük képzőművészeti műfajnak is, hiszen vannak darabok, melyeken valamilyen rajz, metszet szerepel – összegezte Haász Gabriella, a Balatoni Múzeum történésze.

Az intézményben több mint 22 700 darab képeslap van. A gyűjtemény első darabjai még a Balatoni Múzeum Egyesület jóvoltából kerültek ide, az 1898-as megalakulás után nem sokkal. De vajon miért fontos részei az őrzött tárgyaknak ezek a kis lapok? Egyrészt történelmi, másrészt művészeti emlékek, de számos tudományterület kutatóinak is sokat mondanak.

– Lehetnek híres emberek sorai is a lapokon, de ez kevésbé jellemző, inkább a rajtuk lévő ábrázolások miatt kerülnek múzeumba. Ezek történeti források lehetnek: történészek, helytörténészek, de akár néprajzkutatók, művészettörténészek, építészek számára is.

Kiállításokon is szerepelhetnek, illusztrálva a tematikát, korszakot. Ha megvizsgáljuk az ábrázolásokat, sokféle csoportba sorolhatjuk ezeket a nyomtatványokat. Azért is fontosak számunkra, mert ha hosszabb időszakot tekintünk át – az 1800-as évek végétől akár napjainkig –, akkor sok mindent megtudunk a történelemről, a településekről. Például ha csak a település- és tájképet tartalmazó lapokat nézzük, akár egész sorozatunk lehet egy-egy földrajzi helyről. Így láthatjuk, hogyan változtak az idők folyamán a falvak, a városok, az egyes vidékek – mesélte a történész.

A Balatoni Múzeum gyűjteményének nagy részét teszik ki az ilyen darabok, hiszen már a kollekció létrehozásakor megfogalmazták, a Balatonról és környékéről mindenfajta képes, művészi igényű ábrázolásokat, tájképeket kell megőrizni. Tehát nemcsak festményeket, grafikákat, de képes levelezőlapokat is.

– Sági János, a Balatoni Múzeum egyik első muzeológusa, aki néprajzot és a tájrajzi gyűjteményt is gondozta, már 1913-ban írt egy cikket a korabeli muzeológiai szaklapban: a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben. Írása címe: „Gyűjtsük a képes levelezőlapokat!” Ebben kifejtette, hogy miért fontos a múzeu­mok életében ez, mikhez szolgáltat forrásokat, s miket lehet kihozni egy nagy képeslapgyűjteményből, hogyan lehet katalogizálni, és milyen rendszert lehet belőlük felépíteni – mondta Haász Gabriella, majd idézett is az említett cikkből.

„Az egyes helységekben kiadott levelezőlapok jóformán az egész vidék látnivalóit, nevezetességeit föltüntetik. Alig van az országban terület, amelyről ne jelent volna meg levelezőlap. A legkisebb faluban is versenyeznek a kereskedők, hogy minél többoldalú levelezőlapokat adhassanak ki.” A korabeli írásból az is kiderül, hogy sokszor vándorfényképészeket fogadtak fel a települések, hogy minél szebb képek készüljenek tájaikról, nevezetességeikről.

„Elsőrendű muzeális feladat a képes levelezőlapok gyűjtése, mert az azokról összeállított gyűjteményből hazánk viszonyai áradnak felénk” – olvasható a hajdani cikkben, mely azt is taglalja, hogy a tudományos munkák szerzőinek is sok hasznos információt jelentenek ezek az eredetileg rövid élménybeszámolókat, üdvözleteket tartalmazó, illusztrált lapok.

S arról se feledkezzünk meg, hogy sok magánember is örömmel gyűjtögeti a képeslapokat. Voltak, akik fel is ajánlották becses darabjaikat az intézménynek, s olyanok is vannak szép számmal, akik digitalizálásra adták át, hogy aztán az interneten közkinccsé váljanak.

A Balatont és környékét ábrázoló képeslapokat – digitalizálásra – egyébként most is vár a múzeum, hogy gazdagítsa közel négyezer példányos virtuális gyűjteményét.

– A Balatoni Múzeum küldetése kezdetben és most is a tó és környéke nevezetességei, kulturális és természeti értékei ábrázolásának megőrzése. A tavat ábrázoló, de a nyaralással, fürdőkultúrával kapcsolatos darabok is szép számmal vannak a gyűjteményben. Ezekből jól végigkövethető, hogy a 19. század végétől az egyes balatoni települések, nyaralóhelyek, fürdőhelyek hogyan változnak, fejlődnek, növekednek, milyen utcák, létesítmények jelennek meg, esetleg tűnnek el, melyik korszakban mi volt a fontos.

A település- és tájképi lapok mellett a másik nagy csoport az üdvözlőlapoké. Például az ünnepiek, melyek közül aktuálisan a húsvétiak közül mutatott néhányat a történész. Az idők folyamán az ünnephez kapcsolódó képek is változtak.

– A húsvét főként egyházi ünnep, vallási tartalommal, de az ünnepben a népszokások megtartása is fontos. Mind­ezek mellett természeti háttere is van, a tavasz eljövetele, a természet megújulása, átalakulása. Ezeknek a szimbólumai, jelenetei, szereplői mind-mind megjelenhetnek a képeslapokon korszakok szerint változó módon és erősséggel – még egy kicsit a politikai rendszerek szerint is: a 20. század második felét tekintve eltérő hangsúlyokkal – adott összegzést az ünnepi képes üdvözlőlapokról Haász Gabriella. Kitért arra is, hogy egész Európában kedveltek voltak a képes levelezőlapok, s mutatott is néhányat a Balatoni Múzeum gyűjteményéből. A Monarchia korából származó egyik képeslapon – melyet 1898-ban adtak fel – német felirat szerepel, s érdekessége, hogy az egyik felén csak a címzett adatai szerepelnek. Az előlapon látható rajzokon húsvéti nyuszik, tojások, tavaszi jelenetek, erdei törpék, sőt asztrológiai utalás is láthatók, ezek fogják körbe a szövegdobozt – ide írták a levélkét.

Egy későbbi, már hagyományos szerkezetű képeslapon – melynek egyik oldalán az ábra, a másikon az írás kap helyet – virágfüzéres, szárnyas nőalak, egy tavaszi angyal szerepel. A „Szépreményű Jankovits Annuska úrleánynak” – áll a címzés, s egy másik, melyet a címzett szerető Katicza barátnőjétől kapott 1916 húsvétja előtt. Aztán fényképek is egyre inkább feltűnnek a lapokon, sőt, egyedi képeslapok is készültek, egyedi fotókkal. Humoros jelenetek is előfordulnak: például amikor a húsvéti tojás csónakként szolgál, melyben kisgyermekek ringatóznak, vagy divatos ünnepi ruhába öltözött tapsifüles úr viszi a tojást, s a kisnyúl lány mancsában virágcsokor. Egy nem is olyan régi, 1990-es üdvözlőlapon pedig egy virágcsendélet – ilyeneket már talán mi is küldtünk szerette­inknek.