Fény derült Görgei Artúr és Püspöky Grácián ifjúkori ismeretségére és 1849. májusi találkozására

Amikor fél öt körül a Fehérvári rondellán, a rés mellett lobogó első magyar zászlót megpillantva így kiáltott fel: „Ott lobog a nemzeti trikolór! Éljen a honvéd!”, nem tudhatta, hogy ezt a zászlót egykori iskolatársa, Püspöky Grácián tűzte ki a budai vár falára. A zászlótartó és a tábornok ifjúkori ismeretségére, valamint 1849. má­jusi találkozására csak most sikerült fényt deríteni a bécsi hadilevéltár iratai és szemtanúk visszaemlékezései alapján, Hermann Róbert és Solymosi József hadtörténész segítségével.

Püspöky Grácián a nagykanizsai piarista gimnázium első négy osztályát elvégezve 16 éves korában, 1834. február 13-án 12 évnyi önkéntes szolgálatot vállalt közlegényként apja egykori regimentje, az Itáliában állomásozó, Károly Albert szardíniai király nevét viselő cs. kir. 5. huszárezred soproni hadfogadó parancsnokságánál. Alig három hónappal később, május 16-án kadéttá, azaz hadapróddá léptették elő a budai főhadparancsnokság rendeletére. Az ezredhez való belépés előfeltétele volt annak, hogy középfokú tanulmányait katonai iskolában folytathassa. Püspöky őrnagy 1834. június 10-én fia felvételét kérte az alsó-ausztriai Tullnban működő utászkari iskolába (Tullner Pionier-Korps Schule). Noha az ekkor már 17. életévében járó Grácián túlkorosnak számított, tekintettel apja kiemelkedő szolgálati érdemeire, a bécsi udvari haditanács július 3-ai döntése alapján felvételt nyert az iskola ősszel induló osztályába. A tullni minorita kolostor épületében működő utászkari iskolának akkoriban 150 növendéke volt, és négy évfolyamán a Monarchia leendő műszaki altisztjeit képezték. Püspöky Grácián 1834 novemberében itt ismerhette meg a nála jó hónappal fiatalabb, ám akkor már harmadéves növendéket, az ifjú Görgei Artúrt, aki 1832 novemberétől 1836 novemberéig ugyanennek az iskolának volt az egyik legkiválóbb tanulója. (Görgei későbbi találkozásuk alkalmával, 1849-ben – mint látni fogjuk – örömmel üdvözölte egykori iskolatársát, s idős korában is megemlékezett róla.)

Püspöky Grácián az 5. huszárezred tisztjelöltjeinek minősítési táblázatában 1834-ben és 1836-ban is a tullni utászkari iskolába vezényelt kadétként szerepelt. Mivel a tanintézetbe lépésekor kevéssé tudott németül, két évet töltött az úgynevezett „előkészítő” osztályban, ahol ez idő alatt eléggé elsajátította a német nyelvet és az elemi katonai ismereteket. A további képzésre azonban kevés kedvet és rátermettséget mutatott, ezért tullni parancsnoka 1836 szeptemberében az iskolából való eltávolítását és ezredéhez való bevonultatását javasolta, tekintettel arra, hogy elérte a 19. életévét, és a csapatszolgálathoz szükséges fizikai erejének teljében volt. Az udvari haditanács szeptember 22-ei ülése jóváhagyta az előterjesztést, így Grácián 1836 őszén távozott a tullni iskolából, majd ismét az 5. huszárezred kadétjaként Itáliában teljesített szolgálatot 1842 februárjáig, amikor kilépett a hadseregből.

A szemtanúk és kortársak szerint valóban az impozáns alakú, tagbaszakadt, vállas Püspöky Grácián – a 47. honvédzászlóalj alig néhány napja szolgálatban lévő zászlótartó őrmestere – volt az, aki 1849. május 21-én elsőként tűzte fel a budai vár ormára a magyar zászlót, és hősiességéért Görgei tábornoktól megkapta a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályát. Kitüntetésének és megjutalmazásának szemtanúja volt Major István tűzmester, aki így örökítette meg visszaemlékezésében a budai Sándor-palotában az ostrom után két-három nappal történteket: A palota folyosóján, az „ajtó közelében állt a zászlótartó, ki a vár bevételekor első volt kitűzni a várfokra a nemzeti lobogót, s mellette egy dobos, ki a zászlótartót a várba követte. […] Görgei kiléptekor a zászló előtt megállt és szalutált, ezután néhány szót váltott a zászlótartóval s annak tisztjével. Ekkor segédtisztjéhez fordult, kitől az érdemrendet átvette, és tűzte fel a zászlótartó mellére. Ezalatt Görgei segédtisztje egy pár papírtekercset bontott fel, miből Görgei parancsára még 6 darab aranyat adott át a zászlótartónak. Ilyen kitüntetésben részesült a mellette álló dobos is.”

Egykori tullni iskolatársának kitüntetéséről idős korában Görgei Artúr is megemlékezett. 1886 májusában, Buda ostromát felidézve, többek között a következőket mondta a Pesti Hírlap Visegrádra kiküldött tudósítójának: „Hivatalos jelentés szerint egy Püspöki nevű tiszt érkezett fel elsőnek. Fellebbvalói egyhangúlag bizonyítottak mellette, s én magam tűztem mellére a vitézségi érmet, szabadságharcunk egyik legkiválóbb kitüntetési jelvényét. Püspöki régi ismerősöm volt. Együtt látogattuk a turini [helyesen: tullni] pionir-iskolát. Rendkívül bátor és hidegvérű ember volt, ki egyéb hőstetteiért is megérdemelte a kitüntetést. Őszinte örömöt éreztem, hogy én tűzhettem fel mellére a vitézségi érmet.” Egy másik sajtótudósítás szerint Görgei ekkor az alábbiakat mondta Püspökyről: „A pionir-iskolában ismerkedtünk meg, ahol mindketten növendékek voltunk. Örvendetes volt reám nézve, hogy egykori iskolatársamat ily kitüntető jelenet alkalmával láthattam viszont.”