Miháld „jó lelke” maga a templom

Hári Gábor, most is segített a patinás templom megismerésében, rendelkezésünkre bocsátotta ifjú Bíró László restaurátor és Kovács Gábor művészettörténész előkészítő szakvéleményét, amelyet a Szent Kereszt felmagasztalása templom falképeiről és berendezéseiről készítettek egy reménybeli restaurálási munkákhoz. A tíz évvel ezelőtti írásban Hári Gábor elmondta, hogy a műemlék jellegű, 28×25 méter alapterülete barokk épület külső felújítására utoljára 1987-ben került sor. Akkor az alap megsüllyedése miatt szétnyílt a tetőzete, ezért teljes beton koszorút kapott az épület. Belül, Hári Gábor emlékei szerint valamikor a gyermekkorában, vagyis 45-50 évvel ezelőtt történt némi átfestés. A zalai viszonylatban nagynak számító, hétszáz négyzetméter alapterületű épület restaurálása több mint időszerű volna. A Zalai falvak templomai sorozatunkban arról számolunk be, milyen történeti, építészeti és művészi értékeket képvisel Miháld temploma.

Miháld az ősidők óta lakott hely volt, illírek, kelták, avarok nyomait őrzi a táj. A község első írásos említése 1121-ből való, amely az almádi monostor alapító oklevelében található. A segesdi főesperességhez tartozott a falu 1240-ben, ezt később, az 1317-es pápai tizedjegyzék is megerősítette. 1332 és 1337 között „Mihad”-nak írták a falu nevét, amely a Mihály személynévből keletkezett. A község ugyanis a falu védőszentjéről, Szent Mihály arkangyalról kapta a nevét, s ebben az időben már önálló plébániája is volt.

A tragikus évek az 1532-es török hadjárattal kezdődtek, ekkor a hódítók szétdúlták a települést, amely már nem szerepelt a 20 lakost meghaladó falvak között sem. 1555-ben csupán egy jobbágytelket jegyeztek föl, majd 1597-re teljesen elnéptelenedett a község.

A mai Szent Kereszt felmagasztalása plébánia elődjét 1760-ban alapították újra, majd Inkey Gáspár belefogott a templom építésébe, amelynek mondai előzménye később szájról szájra terjedt a faluban. Eszerint Inkeyt elragadták a lovai, s hintója egy hársfának ütközve állt meg. Hálából azon a helyen az életét megmentő fából egy keresztet ácsoltatott, később pedig templomot épített fölé. A főoltár mögött a kereszt ki is hajtott, mivel gyökeres fa volt.

Bajzáth József veszprémi püspök 1779 májusi vizitációjának jegyzőkönyvében tételesen felsorolták az új templom liturgikus tárgyait, az 1784-85 összeírás pedig a lakosság alakulásáról is szólt, ekkor már 70 háza volt a falunak, 91 családdal, melynek össznépessége 482 volt. 1835-ben emeletes kereszthajóval, két karzatos oldalszárnnyal bővítették a templomot, így nyerte el az épület a mai formáját. Az építtető címere a templom bejárati ajtaja fölött ma is látható. A műemlék jellegű épület homlokzati tornyának két oldalán, falfülkékben Szent Flórián és Szent Vendel szobra látható. Miháldot az 1950-es közigazgatási átrendezés során, 1950. március 16-án csatolták Zala megyéhez.

A Szent Kereszt felmagasztalása titulus kedvelt volt a barokk korban, eredete Szent Ilonához kötődik, aki 250 körül egyszerű családban született, apjának vendéglője volt. Itt ismerte meg és vette feleségül Constantius Clorus, aki 293-ban császár lett, a császárhoz azonban már nem illett a vendéglős lánya, ezért elbocsátotta és új házasságot kötött Teodórával. 306-ban Ilona fia lépett a trónra, Nagy Konstantin néven. Fia maga mellé vette az anyját a császári udvarba, s megajándékozta a császárné címmel. Ilona 326-ban szentföldi zarándoklatán végiglátogatta Palesztina szent helyeit és a Golgotán megtalálta a Szent Keresztet, majd 335. szeptember 13-án ünnepélyesen felszentelték Jeruzsálemben a lelőhely fölé épített Szent Sír-bazilikát. Másnap mutatták fel először a népnek a megtalált keresztereklyét. Az ünnepet előbb Konstantinápolyban, majd a 7. századtól már a nyugati egyházban is megünnepelték. Ekkortól alakult ki a szokás, hogy a nagyobb számú keresztereklyét őrző városokban ünnepélyes keretek közt felmutatták a hívőknek az ereklyéket, a felmagasztalás ünnepének neve is innen származik. A barokk korban egyre nőtt a Szent Kereszt iránti tisztelet, a 19 –20. században épült templomoknak is szívesen választották a Szent Kereszt felmagasztalása titulust.

A templom kifestéséről készült, cikkünk elején már említett tanulmányban az szerepel, hogy a templombelsőben, az oldalfalakon és a boltozatokon ma különböző korú figurális és díszítő festések találhatók. Értékelésüket a több, eltérő korból származó, valamint a különböző méretű és színvonalú javítások nehezítik. Rongálások nyomai is felfedezhetők, például a karzatmellvéd Mária és Erzsébet találkozását ábrázoló képnél, Mária arcába is szakállat karcoltak a karzaton ülő hívek. A szerzők szerint az ideális megoldás az volna, ha a teljes templom kutatása, a falak, a berendezési tárgyak vizsgálata egy időben történne, így az annak elemzésére épített restaurálási, felújítási koncepció egységes szemléletű volna, amit követve a helyreállítás már szakaszolható is lehetne. Értékesek a főoltár szobrai, a sérült barokk szószék, de említést érdemel az orgona, amely „Angster József és Fia” orgona és harmóniumgyárában készül 1942-ben.

A környék, s a turizmus számára is fontos műemlék megóvása, felújítása túlnő Miháld lehetőségein. Erről Gerő Sándor polgármester véleménye a következő:

-Az elmúlt évben elkezdtük a templom környezetének rendbetételét. Az önkormányzat dolgozóinak közreműködésével elvégeztük az udvar felújítást, valamint a templomot körülvevő tujasor ápolását, gondozását. Az idén tavasszal még dísznövény ültetést is tervezünk. A templom épületének rendbetétele azonban csak pályázati forrásból valósítható meg. Az is probléma, hogy az egyik harang megrepedt, cserére szorul, de ezt is csak pályázat útján tudjuk elképzelni, mivel az önkormányzatnak erre nincs saját forrása.

Bengyák Vince plébános szerint:

- Sajnos, a templomunk nagyjából évek óta változatlan állapotban van. Néhány említésre sem méltó apróságot megcsinálunk menet közben. A „teljes” felújításról viszont nem tudok olyan dolgokat mondani, amik a nyilvánosságra tartoznának. Minden idelátogató hívő- nem hívő, hazánk fia-leánya, vagy külhonból hozzánk látogató mindig megtudta, tudja nézni a templomot, betérhet imádkozni, nézelődni, „itt lenni„... Volt rá példa, hogy valakik, csak a templomunk hangulatáért, én úgy fogalmazom meg, hogy a „templomunk jó lelkéért” tértek vissza.

Jó volna, ha olyanok is meglátogatnák a templomot, akik tenni tudnának azért, hogy ez a „jó lélek” ne pusztuló környezetben leleddzék és segítenének Miháldnak több évszázados örökségük megújításában.