Körtemplom a szentpáli falurészben – a Szent István templom egy év alatt épült fel

Később, a 2000-es évek legelején a vasútvonal felújításakor voltak régészeti kutatási munkák, az elmúlt évben pedig egy 6500-7000 éves települést és két 12. század körüli kemence nyomait fedezték fel, egy hozzávetőlegesen 1800 éves sírkő előkerülésének helyén. Előzménye az volt, hogy az 1970-es években, bagodvitenyédi határában, egy ekével kifordított római kori, fehérmárvány sírkő töredéket találtak. Később geofizikai, magnetométeres felmérések történtek a környéken, s a múlt nyáron elkezdődhettek az ásatások is, melynek eredményeként a neolitkorból származó házak nyomára bukkantak. A falu polgármestere Sipos Ferenc arról informál bennünket, hogy a római kori sírkő pontos másolatának elkészíttetése folyamatban van, melyet pályázati lehetőség esetén a jövőben a korabeli környezetben szeretnének megjeleníteni.

A falu Árpád-kori Szent Pál templománál, az Óbudai Egyetem Geoinformatikai Intézetének szakemberei is folytattak műszeres kutatásokat, geoinformatikai méréseket végeztek, említette egy korábbi ott jártunkkor Sipos Ferenc polgármester, hozzátéve, elképzelhető, hogy mégsem teljesen kerek a templom eredeti épület, mint azt évszázadokig gondolták, erről azonban újabb információk nincsenek, mert nem kaptak visszajelzést a felmérés eredményéről.

A faluban történt régészeti munkák vázolása után, – melyek a térség több ezer éves lakott hely voltát bizonyítják – a zalai falvak templomai sorozatunk bagodi részében, a szentpáli feltárásokról, a körtemplom helyreállításáról szólunk először. A szentpáli falurész temploma a 13. században (1260 körül) épült. Kisebb méretű, későromán stílusú körtemplom volt ez, melyet Szent Pál tiszteletére emeltek. A falu birtokosa a középkorban a Szentpáli család volt, plébániája és papja szerepelt az 1333. évi pápai tizedjegyzékben. Az épület elhagyatva romladozott a török hódoltság idején, majd a 18. század elején újratelepült a falu, s egyházát 1755-ben állították helyre. A körtemplom keleti oldalához előcsarnokot, fölé harangtornyot építettek, majd 1860-tól újra magára hagyták, s a 20. század végéig csupasz téglaromként dacolt az idővel.

A körtemplom későbbi bővítetései után, az épület alaprajza most egy nyolcast formáz. A vörös, lapos téglából épült kerek templom falkutatása és felmérése 1963-ban történt meg. Hajójának belső átmérője 5,1 méter, falvastagsága 1,25 és 1,50 méter között váltakozik. A kelet felé tájolt, patkóívű szentély sugara mindössze 1,8 méter, a falvastagság itt csak 0,75 méter volt. A török időkben elpusztult templomot 1755-ben Meszely János építtette újjá. Ekkor bontották el a román kori szentélyét és a diadalív felé, hajójának egy részét is. A templomot kelet felé bővítették, a román kori hajót szentéllyé alakították és új tornyot is emeltek. Nyugati kapuját elfalazták és ezzel a templom tájolását megfordították. Azt is tudjuk, hogy 1811-ben még jó állapotban volt a templom, majd ezután romlásnak indult, s 1860-tól már nem is használták.

A millenniumi „Árpád-kori falusi kis- és romtemplomok” helyreállítási program keretében, 2001-ben megtörtént a szentpáli körtemplom teljes műemléki restaurálása. Tervezője Káldy Gyula volt, aki 1982-ben újra elvégezte az épület felmérését és falkutatását. A gyönyörű épület vakolata sajnos romlásnak indult.

- A vagyon kezelő MNV Zrt-nek többször is írtunk ezzel kapcsolatban levelet, munkatársai a helyszínen is megnézték az épületet, sőt felújítási tervdokumentáció is készül, a felújításról azonban nincs információnk. A ritkaságnak számító templom látogatottsága nem változott a járvány előtti időszakhoz képest. Elérhetősége, leírása természetesen több helyen is szerepel, például a honlapunkon is, mint esküvői helyszín, illetve minden olyan helyen, ahol a műemlékeket számon tartják – mondja Sipos Ferenc polgármester.

Bagod mai egységes szerkezetét 1977-től számítják. Előzőleg, 1882-ben Szentpál és Vitenyéd összevonásából keletkezett Vitenyédszentpál, melyet később összevontak Alsóbagoddal, s kialakult Bagodvitenyéd. 1977-től Bagod az akkori Bagodvitenyéd és Felsőbagod egyesítésével jött létre.

A szentpáli templom mellett helyi védettséget élvez a falu most használt Szent István temploma, amelynek fiatal kora ellenére rendkívül érdekes a megelőző története. Ezt a templomot 1899. július 9-én szentelték fel, de már 1333-ban szerepelt a pápai tized listán „Bugud virágzó plébániája”, amely 22 széles dénár tizedet adott. 1550 táján Vincze a plébánosa, s feljegyezték: Zalában, Egerszegen és Salomváron kívül csak itt volt folyamatos az egyházi élet, a királynak, a töröknek egyaránt adóztak. 1712-től létezett a plébánián anyakönyvezés, az anyaközséget ekkor 23 család lakta. Több mint fél évszázaddal később, 1778-ban Szili János Szombathely püspöke meglátogatta a templomot, s 1954 hívőt talált a tornya sincs, deszkás mennyezetű templomnál, amely, viszont 600 hívőt is befogadott. 1725-ben, majd 1806-ban javítgatták a templomot, amelyet az 1830-as vizitáció rossz állapotban talált, viszont az orgonáján öt változatban is lehetett játszani. 1859-ben bádogtetős tornyot építettek hozzá, oratóriummal bővítik, s tetőzetét cserepezték.

Sajnos, 1895-ben, annak rossz állaga miatt hatóságilag betiltották a templom használatát, a szertartásokat rövid ideig Zalaboldogfán tartották. Az új templom alapkövét 1898. június 1-én helyezték el, s Morandini Tamás tervei szerint, egy évvel később már fel is szentelték. Azóta több felújításon is átesett az építmény, az 1955-ös Mária év emlékére kifestették a templomot, a seccókat Lackó Gyula festőművész készítette. 1994-ben dr. Závory Zoltán szilasárkányi festőtanár mennyezeti és oldalfal képeket festett, illetve restaurálta a régi ábrázolásokat. A csupa fény templom látogathatóságáról Farkas László plébános a következőket mondja:

- Szívesen fogadjuk, ha valaki meg akarja nézni a templomunkat, ezt telefonon bárki kérheti. Egyébként, áprilistól mindenszentekig a bejárati ajtó nyitva van, a vas védőrácson át jól belátható a templom. Egy-egy nagyobb csoport számára személyesen is szívesen bemutatom a templomot, elmondom történetét, s felhívom a vendégek figyelmét a főbb látnivalókra.