Templomépítés a „Páhok” földjén: Alsópáhok barokk temploma és mai papháza

Ma már kevesen ismerik Páh-föld történetét, amelyet dr. Szántó Imre és fia Endre, körültekintő alapossággal dolgozott fel az Alsópáhok és Felsőpáhok története című munkájában. Mint leírják, ezer évvel ezelőtt a környék völgyében tó volt, amelyen akár hajózni is lehetett. A tó elláposodott, a meleg források vize erre ömlött szét. A Zalavárhoz tartozó Páh-földön olyan várszolgák laktak, akiknek a mestersége jobbára a tímárság, a cserzővargaság volt. A környék elnevezése is ehhez kapcsolódott, a bőröket ugyanis a hévízi források mocsaras meleg vizében áztatni, majd után „páholni” kellett.

Páhok első írásos említése egy 1259-ben kelt ado­mánylevélben található, amelyben a terület „Paah” néven szerepelt. A környék ura a török betörésekor a fehérvári prépostság volt, de Fehérvár elvesztése után először, 1553-ban a somogyvári apátság kapott itt birtokot I. Ferdinándtól, hogy a török elleni küzdelemre megerősített mo­nostort fenntartsa, majd 1560-tól a veszprémi püspök­ség lesz a birtokos, melynek fennhatósága a jobbágy felszabadításig tartott. A Sármellékre vezető út mentén a török megszállásig hosszan húzódott Hosszúpáh, amely 1618-ban elpusztult, s csak az 1622-es összeírásban említették újra, de akkor már Alsó-Páhként, amiből később Alsópáhok lett. A volt hosszú falu másik részét Felső-Páhként írták le, ez a mai Felsőpáhok, amely ismét teljesen összeér szomszédjával…

A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc után a régi egyházi berendezkedés lassan, fokozatosan állt helyre. Nem éledt fel a szentandrási és a nemesboldogasszonyfai plébánia sem, templomaik romokban hevertek. Először, 1728-ban a felsőpáhoki anyatemplomot renoválták, ennek volt filiálisa Alsópáhok, Szentandrás, Egregy és Sármellék.

A 12. században létesült páhoki templom az ótemetőben volt, s alapfalai ma is megtalálhatók. Az Árpád-kori „Szent Margit szűz és mártír” tiszteletére szentelt templomot használhatóvá tették, s 1756-ban fel is szentelték. Koller Ignác püspök az 1769 évi jelentésében azonban rávilágít a háborúkban lerombolt és felújított templomok valós, roskatag állapotára. Ekkor még mindig Felsőpáhok filiálisa volt Alsópáhok, Egregy és Szentandrás temploma, amelyek rendelkeztek ugyan a szükséges felszerelésekkel is, de igen viharvert állapotban leledzettek.

Az 1700-as évek derekára Alsópáhok kiheverte a török pusztítás és a Rákóczi hadiesemények kártételeit, a gazdálkodás szempontjából gyümölcsöző volt, hogy itt alakult ki a püspökség sümegi uradalmának majorja, s a település lélekszáma is jelentősen gyarapodott. Az egyház számára fontos volt, hogy a roskatag templomépületek helyett egy nagyobb méretű templom létesüljön a környéken. Koller Ignác 1770-ben, a saját költségén elkezdte a Szent Kereszt felmagasztalása templom építését Alsópáhokon, s ezzel szükségtelenné vált a faluban az újra leromlott állapotba került Margit-templom restaurálása, s mivel ebben már istentiszteletet sem lehetet tartani, lerombolták. Koller Ignác évszázadokkal előbbre nézve olyan méretű templomot és paplakot építtetett, amely „több mint két évszázad szaporodását is képes befogadni”. Terveit azonban nem tudta befejezni, mert elragadta a halál. Az építkezést a királyi kamra folytatta, majd utódja Bajzáth József püspök fejezte be a templomot.

A felsőpáhoki templom roskadozó állapota miatt már nem volt alkalmas a lakosság befogadására, ezért Bajzáth József az új alsópáhoki templom felépítése után, 1778. május 9-én a plébánia székhelyét ide helyezte át. Ennek más okát is sokáig emlegették a felsőpáhoki öregek: „Az akkori felpáhiak nem akarták megcsináltatni a papházat, meg a templomot, hát a püspök úgy megharagudott Felsőpáhira, hogy azon mód lehurcolkodtatta a felsőpáhoki papot Ósópájiba.” A megszűnt felsőpáhoki, szentandrási, és egregyi plébániákat, mint fiókhelységeket az alsópáhoki anyaegyházhoz csatolták.

Az új templom impozánsra sikeredett, a falu akkori északi szélén, a Kátyán-hegy keleti lábánál magasodott. A 18. századi barokk templom műemléki leírása szerint hajója három boltszakaszos, szentélye keskenyebb. Orgonakarzatát két pillér tartja. Mennyezete ornamentális festéssel díszített. A főoltár téglaépítmény, a felső része fából készült, barokk stílusban, oltárkép helyett egy nagyobb feszület áll. Oldalt a fából készített szószéken a négy evangélista szobra látható. A templom tornyába a harangot a közelben akkor még álló Margit templomból hozták át. A püspök a meglévő mellé még két nagyobb harangot öntetett Budán, 1785-ben és 1786-ban. A falképek 20. század eleiek, a festett üvegablakok 1928-ban készültek, a berendezés jellemzően 18. századi, illetve 19. század végi, padjai rokokó stílusban készültek.

A plébánialakot 1773-ban kezdték építeni, s az 1778-as vizitáció idejére készült el. Négy lakószobája, kamrája, konyhája volt, s 60 urna bort magába foglaló pincéje. Az istállóban elfért négy ló és hét szarvasmarha…

Mostanra a templomot többször felújították, a régi paplakból pedig a templom fölé települt Kolping Hotel üdülőközpont étterme lett. Néhány éve készült el az új paplak, melyről, s a templommal kapcsolatos további történésekről Czigány Sándor polgármester a következőket mondja:

- Az 1996-ban birtokba vett új plébánia épülete már több közösségi rendezvénynek is helyt adott. A templom 2000-res évi jubileumi felújításában és az új plébánia épületének megépítésében nagy segítségére volt az alsópáhoki egyházközségnek a faluban élő német állampolgár Anton Schweiger, aki jelentős külföldi támogatást szerzett a munkák anyagi fedezéséhez. Az önkormányzat és az egyház jó kapcsolata révén az elmúlt években pályázati forrásokkal sikerült megépíteni a templomkert mozgássérült feljáróját, illetve megoldani a plébánia energetikai korszerűsítését. Örömmel vesszük a templomunk iránti érdeklődést, amely előzetes egyeztetést követően természetesen látogatható, ennek mikéntjéről a plébánia hivatalban adnak felvilágosítást.