Jó példát, biztatást szeretne adni a kerekesszékbe kényszerült autóversenyző, Bessenyey Zoltán

Bessenyey Zoltán (közismert nevén BZ), kétszeres rally Európa-bajnok így emlékszik vissza 2016-ra, amikor verseny közben súlyos balesetet szenvedett, majd gerincvelő-sérülése miatt kerekesszékbe kényszerült. Egy ilyen tragédia általában nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is tönkreteszi az embereket – Bessenyey Zoltán azonban versenyzőnek se volt átlagos, s a baleset után sem változott, legalábbis e tekintetben, nem esett letargiába.

„Tetőről talpra”

A hosszú felépülési időszakot követően ideje nagy részét saját Youtube-csatornájának, a Laptimingnak szenteli, az itt látható digitális tartalmak szerkesztője és műsorvezetője. S ha mindez még nem lenne elég: újra sisakot húzott, a Hell Racing Team színeiben versenyez, s nem utolsósorban navigátorkodik is. Példaértékű, ahogy felállt a padlóról, s ismét felépítette magát gyakorlatilag a nulláról indulva. A vele történtekről, mindarról, hogy élte meg és dolgozta fel lelkileg azt a traumát, melynek következtében egyik napról a másikra mozgáskorlátozottá vált, a nagykanizsai pedagógus, írónő és költő, Pelesz Alexandra írt könyvet BZ – Tetőről talpra címmel. Az izgalmas riportkötet már megjelent, belőle idéztük a fenti részletet is.

A baleset pillanatát és az azt követő perceket Alexandra így öntötte szavakba: „Elcsendesedik a világ. Vagy csak úgy tűnik. A porfelhő még elrejti a vasdarabot, ami néhány másodperce hangos csattanással ért földet. Olyan nyugodt minden, mintha nem történt volna semmi, mintha a pillanat legnagyobb dilemmája az lenne, melyik porszemen csillanjon meg a napfény. Lassan körvonalazódik csak az autó, lassan térnek vissza a zajok is. Amíg az apró porszemek a földre hullnak, emberi sorsok is alászállnak velük együtt. Egy emberé, aki a vasdarabba szorulva próbálja felfogni az elmúlt másodpercek eseményeit, és azoké is, akik még nem is sejtik, mi történt a szerettükkel. Még nem is sejtik, hogy ebben a pillanatban az életük végérvényesen megváltozott. Leülepszik a por, az összetört versenyautó pedig kifordítja magából az imént még békés valóságot. Beleszorulva egy ember azzal szembesül, hogy ami néhány másodperce még a világ legtermészetesebb dolga volt, nincs többé. Helyette mozdulatlanság van, és a tudat: nagy a baj.”

– Nagy öröm számunkra, hogy a közös könyvünk az eladási sikerlistán nagyon rövid idő alatt a 3. helyre került – bocsátotta előre Pelesz Alexandra. – Úgy kerültünk kapcsolatba egymással, hogy egyszer elmentünk családostul egy nyitott Laptiming-video forgatására, a Kakucsringre. A kisfiam, Zalán szeretett volna fotózkodni BZ-vel, akit én így ismertem meg. Elkezdtünk beszélgetni, megtudta, hogy írok, s elmondta, hogy szeretné könyvben megjelentetni a vele történteket – vállalnám-e a megírását? Három nap gondolkodási időt kértem, s végül igent mondtam.

Pelesz Alexandra megjegyezte: mivel nagyon empatikus személyiség, tartott attól, hogy Bessenyey Zoltán tragédiája majd megviseli – ez így is lett, de ezt a dolgot sikerült rendeznie magában.

– Egy sírós estém volt az után, amikor az anyukájával beszélgettem egy egész délutánon át, aki nagyon jókedélyű, minden rosszat igyekszik tréfával elütni, de nyilván anyaként emészti a fájdalom – árulta el Alexandra. – A könyvben is megszólal: „Az egyik orvossal való beszélgetés során döbbentem rá arra, hogy mi is a helyzet. Azt mondta az orvos, hogy a legfontosabb a Zoli életében az az, hogy a kocsija az profi legyen. Minőségi. Mondom az embernek, hát egy Mitsubishi-je van, annál kell jobb? Azt mondja erre az orvos: tolókocsi… Én meg ott álltam, és egyszerűen nem értettem, hogy mi van. Micsoda? Tolókocsi? Az orvos meg csak folytatta, hogy igen, a tolókocsik között kell majd nagyon odafigyelve válogatni, mert az nem mindegy, hogy milyen lesz neki. Én meg csak néztem rá, hallgattam, és így jöttem rá, hogy Zolinak innentől fogva nem egy szuper autóra lesz szüksége, hanem egy szuper kerekesszékre.”

Mindenkinek el kellene olvasnia

Az író-költőnő, pedagógus úgy véli: a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Ha valaki egészséges, azért, hogy megtapasztalja, a mindennapi, óriásinak hitt problémák nem valódi gondok. Ha pedig beteg, akkor láthassa: mindig van remény és feltámadás.

– Tudom, vannak sokan, akik reggelente már azon is nyűgösködnek, hogy megint menni kell dolgozni, ehhez képest itt van ez az ember, akinek egyik pillanatról a másikra összeomlott az élete, kerekesszék nélkül nem tud közlekedni, és amikor fel akar kelni, háromszor is vissza kell feküdnie az ágyba – például az öltözködéshez, mert másképp nem tudja megoldani. De nem nyavalyog, nem szomorkodik, nem nyalogatja a sebeit, hanem mindennap elindul és teszi a dolgát. Azt hiszem, Zoli kiváló példa mindenki számára – jelentette ki.

Zoltán a talpra álláshoz a családjától, szeretteitől és barátaitól kapott sok segítséget, másrészt miután versenyző típus, a feladás soha nem szerepelt a szótárában.

– Ilyen opció szóba sem került, egyetlen szempont lebegett csak előttem: mi az, ami az állapotomból maximálisan kihozható – bocsátotta előre a kétszeres Európa-bajnok rallyversenyző. – Ma már elmondhatom, ez sikerült, és ma is feszegetem a határaim, izgat, hogy mit lehet elérni kerekes­székesként. Ezek a célok, amiket az ember kitűz maga elé és megugrik, pontosan ezek adnak mindig újabb lökést és kitartást a továbbiakhoz, ahhoz, hogy tovább tudja élni az életét. És mindig van tovább, mert a gerincem egy magasabb szakaszon sérült, ezért mind a négy végtagom érintett, ami elég nagy kihívás. A kezeimmel nagyon gyengén tudok fogni, ennélfogva nagyon nagy dolog, hogy újra megszereztem a jogosítványt és egy átalakított autóval képes vagyok közlekedni. Két éve újra versenyzem egy szintén speciálisan átalakított gokarttal egy sérülteknek kiírt bajnokságban – a gép igen pöpec, akár 130-cal is bír száguldani. A balesetem óta már jetskiztem is és rengeteget utaztam (jártam már kétszer az arab világban és Amerikában), tehát megpróbálok viszonylag teljes életet élni. Úgy látom, sok sérült nem is gondolja, hogy ilyesmit megtehet, abban bízom, hogy a könyvünkkel kicsit talán sikerül felnyitnunk az ő szemüket is. Hiszen egyetlen életünk van és nem kell elhinnünk azt, beletörődnünk abba, hogy mi, akik a mozgásban korlátozva vagyunk, nem tudunk semmit megcsinálni, amit egészséges embertársaink, mert ez – ahogy az én példám is mutatja – egyszerűen nem igaz. Már jövő nyárra van meghívásom wakeboardozásra – térdelve… Amit egészségesen csináltam, vagy lett volna hozzá bátorságom, de nem jutottam el a megvalósításig, azokat most próbálom mind elérni.

– A felesége nem félti?

– Dehogyisnem, de azt is tudja, hogy engem igazából ez visz előre – válaszolta kérdésünkre BZ. – Ezért aztán valójában kizárólag az autósporttól félt, minden más hülyeséget támogat, amit ki szeretnék próbálni. Persze, az autóversenyzést sem tiltja, hiszen tisztában van vele, hogy ez az a sportág, amiben én igazán én vagyok.