Egervár büszkesége, a templom

A jó régész sohasem pihen, mindig visszatér kutatásának színhelyére, kedvenc helyeire. Így van ezzel dr. Vándor László is. Évtizedekkel ezelőtt a község határában, a fancsikai erdőben egy vihar után tűntek fel egy régi templom romjai, amit a település alapítója, Egervári László építtetett. A feltárás kapcsán irányult a figyelem a település központjában álló várra és templomra, erről írta doktori disszertációját. Az egervári templom történetéből, valamint nemzetközi összefüggéseiből a Műegyetemen műemlékvédelmi szakmérnöki záródolgozat is született. A Zala Megyei Múzeumok nyugalmazott igazgatója azóta több cikkben foglalkozott az épület sorsával.

– 2001-ben Srágli Lajossal közösen megírtuk a Száz magyar falu sorozatban Egervár történetét. Én a középkori és kora újkori történelmi részt írtam, ő a későbbi időket – idézte fel dr. Vándor László. – Az egervári kolostortemplom több szempontból jelentős. Egyrészt Délnyugat-Dunántúl legnagyobb késő gótikus téglatemploma. Úgy gondolom, hogy méltatlanul elfelejtették, pedig méretében és kvalitásában a nyírbátori monumentális csarnoktemplomhoz hasonló. Az egervárit a 15. század végén emelték, ide temették 1495-ben az alapító Egervári Lászlót és egyik gyermekét. Elfeledettségének talán az az oka, hogy építészeti részleteinek jelentős részét a mai napig nem tárták fel. Nincs meg az eredeti boltozata sem, pedig ezt rekonstruálni lehetne. Másik fontos művészettörténeti értéke a barokk belső berendezés, aminek néhány darabja a Magyar Nemzeti Galériában található.

– Ha most engedélyt kapna a kutatásra, mit találna?

– Amikor elkészült a templom, nagyon szép gótikus boltozat fedte. Nem tudjuk, voltak-e benne falfestmények, de nem kizárt. Amit biztosan tudunk, hogy festett üvegablakai voltak, mint a nyugat-európai katedrálisoknak. Üvegfestő itteni működéséről tudunk. Volt szerencsém szondázni a templom belsejében. Az összeomlott boltozat darabjai máig ott pihennek a jelenlegi barokk padlószint alatt. A templomot 1664-ben a Szentgotthárd felé vonuló törökök felgyújtották, akkor omlott össze a boltozat, ezt a 18. században hozták rendbe. Az északi oldalon volt a kolostor, ott is végeztem ásatást. Annak nagy része az iskola építésekor megsemmisült, de még biztosan találhatók ott maradványok.

– Miért volt jelentős személy Egervári László, a település alapítója?

– Horvát-szlavón-dalmát bánként Mátyás király testőrkapitányaként szolgált, a király kiemelkedő hadvezéreként élt. A templom különlegességét az adja, hogy kapcsolatrendszerének köszönhetően változatos műremekek születtek. Gondoljunk a téglából készült díszítőelemekre, boltozati bordákra, ablakmérművekre, kapu- és ajtókeretelésekre, mindez nem volt jellemző Magyarországon abban a korban. Ez a feltehetően Ausztriából származó építőműhely sajnos a törökök hódítása, valamint az Egervári és Kanizsai család kihalása miatt megszűnt, nem kaptak több megbízást a környéken.

– Sokat tanulmányozta az egervári kastélyt. Ott lesznek még kutatások?

– Akkor kaptam meg a vár második emeleti belső homlokzatának a kutatását, amikor már a külső oldalon folytak a helyreállítási munkák. Kiderült, hogy a falu felé néző nyugati oldalban benne rejtőzik az a korai, Egervári László által az 1400-as évek második felében építtetett késő gótikus várkastély, aminek létét eddig nem tudták bizonyítani. A homlokzaton olyan zárterkély lenyomatát találtam meg, ami a siklósi váréhoz hasonló. Ez nagyon érdekes fejlemény, remélem, lesz még alkalom a vizsgálódásra. Azért fontos, mert ez az egyetlen, ebből a korszakból megmaradt, ilyen magas szinten megtalálható építészeti emlék a megyében.

– Ha nem Egervárral foglalkozik, mi ad napi munkát?

– Talán már ismert a sajtóból, hogy tíz éve végzek ásatást Zrínyiújváron Somogy megyei kollégámmal, Költő Lászlóval. Azt, hogy lesz-e folytatás, majd a vírushelyzet eldönti. A kutatás eredményeiről szóló konferenciát a közelmúltban tartottuk Nagykanizsán. Jelenleg a pölöskei önkormányzat megbízásából a Fejezetek a pölöskei vár történetéből című kis könyvet írom. Emellett hárman írjuk Zalaszentgyörgy történetét, ebből a középkori és török kori rész az enyém. Ezenkívül szeretném feldolgozni a keszthelyi főtéri ásatás anyagát, ahol izgalmas, 17. századi régészeti leleteket rejtett a föld. Egyszóval továbbra is izgalmasak a mindennapjaim.