Mese, a tüneményes vakvezető kutya, aki megkönnyíti a zalakomári hölgy mindennapjait

A zalakomári, makuladegenerációban szenvedő hölgyről korábban már többször írtunk. Marikának évtizedek óta másként telnek a napjai, mint a látásukban nem korlátozott embereknek. Az éleslátásközpontja elsorvadt a hölgynek anno, amikor nagyobbik gyermekét várta. A világot csak homályosan látja. Azonban Marika az életvidámságnak és a fantasztikus családjának köszönhetően nem adta fel. Még biciklizik is olykor egy tandemen, amit egy önzetlen baráti társaságtól kapott tavaly. Ám nem csak a sport tuningolja a csinos, fiatalos hölgy mindennapjait: egy Szilaj nevű vakvezető kutya is, aki hosszú évekig volt segítője Marikának. Szilaj azonban nyugdíjas lett időközben. Természetesen, emiatt nem vált meg tőle a Baranyai család. Továbbra is náluk, Zalakomárban lakik és a család vendégszeretetét élvezi, királyi kényelemben. Azonban nem csak ő...

Ugyanis Marika időközben kapott egy új társat. Mesét, a pajkos, sárga, másféléves szintén vakvezetésre képzett kutyahölgyet. A számos feladatra képes, közlekedésben kiváló eb a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványtól érkezett Zalakomárba. Köbli Mónika, az alapítvány vakvezetőkutya-kiképző munkatársa előrebocsájtotta: nem csak vakvezető kutyák képzésével foglalkoznak. Képeznek még mozgássérült -, illetve személyi segítő kutyákat is.

-Nagyobbrészt vakvezető kutyák kerülnek ki tőlünk. Az alapítványunk tizennégy éve működik, Mese a saját tenyészetünkből került ki. Születésétől fogva nálunk nevelkedik. Először kölyöknevelési programunkban vett részt, ami 8 hetes korától kezdődött és egy éves koráig tartott. Azután egy féléves kiképzés következett – mint más kutyák esetében – és utána került a gazdijához. Marika és Mese közt az első perctől fogva összhang van: imádják egymást, tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Sokszor egyébként ez a munkánk legnehezebb része: kiválasztani a megfelelő gazdit. Ha a tökéletes páros összejön, mint ez esetben, az maga a csoda. S hogy mit tud segíteni Mese, Marikának? – kérdezett vissza Mónika. – Mese segíti a biztonságos közlekedésben, kikerüli az akadályokat, jelzi a kereszteződéseket, a szintkülönbségeket és objektumokat keres, például ülőhelyeket, zebrákat, megállókat, ajtókat, lépcsőket. Fehér bottal sokkal nehezebben abszolválná ezt a gazdi.

Mónika kérdésünkre, érdekességként elárulta: egy kutya kiképzése, amire eljut arra a tudásszintig mint Mese, másfél millió forintba kerül. Egy vakvezető kutya egész életét felölelő összes költség több, mint 5 millió forint. Azonban a kutyáért sem Marikának, sem pedig más gazdiknak nem kell fizetniük. Az alapítvány megfeszített munkával, egyéni és céges támogatásokból, adó egy százalékból, pályázatokból, egyéb adományokból előteremti a pénzt minderre. Természetesen a segítségnek nagyon örülnek, köszönettel elfogadják és nagy hasznát veszik.

- Először nagyon furcsa volt, hogy Szilaj feladatait Mese látja el – ezt már Baranyai Zoltánné Marika mesélte. – Azonban már nagyon jól összeszoktunk: tudja, mikor kelünk reggel, mikor megyünk dolgozni és ismeri a napirendünket. Lényegesen biztonságosabban érzem magam Mese segítségével, amikor az utcán járok. A fehér bottal szemben, ami a látásukban akadályozott emberek egyik segítő eszköze, mindig azt éreztem, hogy nem szeretem, nem kell, mert megbélyegez. Ha viszont vakvezető kutyával közlekedem, az emberek kedvesebbek, segítőkészebbek, szólnak hozzám. Nem leszólnak vagy elfordulnak tőlem – mesélte a napokban Marika, miközben túl voltak már Mesével egy éles megpróbáltatáson. Mégpedig egy vizsgán, merthogy mind a gazdinak, mind pedig a kutyának vizsgáznia kell együtt, szigorú szakmai bizottság előtt. A vizsga már múlt héten sikeresen megtörtént. Így Mese és Marika hivatalosan is egy páros. Kártya is igazolja mindezt. Hivatalosan bemehetnek együtt bárhová, legyen az kórház, bank és még sorolhatnánk. A Baranyai családnak egyébként nem csak azóta élénkebbek, színesebbek a mindennapjai. Gyakorlatilag már attól a perctől, amikor Mese beköltözött hozzájuk. Szilajjal együtt remek és pajkos párost alkotnak. Bár néha azért „hajba kap” a két kutyahölgy, amikor azon megy a meccs, melyikük vegye birtokba a kedvenc játékgumicsirkét...