Az emlőrák elleni küzdelem világnapja kapcsán zalai szakorvosokat kérdeztünk

A szűrés és a megelőzés fontosságára különböző programok, kampányok hívják fel a figyelmet évről évre. A gyógyítóintézmények, az orvosok ezzel együtt fokozott felvilágosító munkát végeznek, hogy minél alaposabban rávilágítsanak arra, e betegségfajta a szűrés igénybevételével kellő hatékonysággal gyógyítható. A női daganatos megbetegedés és a halálozási statisztika élén áll. Pedig, ha elmennénk a mammográfiai szűrésre… Ha nem hallgatnánk a szakmaiatlan hozzászólásokra… Ha rászánnánk azt a néhány percet, amíg tart a felvétel elkészítése… Ha nem dugnánk homokba a fejünket épp akkor, amikor a semmivel nem helyettesíthető egészségünkről van szó… Miért értik ezt jobban a svédek?

– Az emlőrák korai stádiumban való felfedezése, a szűrés igénybevétele belátható érdeke mindenkinek, nemcsak a nőknek, hanem a családjaiknak is – dr. Máhr Károly onkológus főorvos, a Zala Megyei Szent Rafael Kórház onkológiai osztályának a vezetője hosszú évek óta élenjárója a szóban forgó kampányoknak, évente megismerteti a szakmai-tudományos fejlődés eredményeit. Most is azért áll kollégáival lapunk rendelkezésére, hogy bemutassa a folyamatot, amelyben a szűrés, a felfedezés, a diagnosztizálás, a betegség beazonosítása, a terápia, a gyógyító eljárások változatossága, az utókezelés, a gyógyultak rehabilitációja mind-mind rendelkezésünkre áll, csak élni kell vele. – Azt látjuk, hogy folyamatosan beszélnünk kell, mivel sajnos a szűrési statisztikai adatok nem akarnak javulni.

– A mammográfia egy röntgenes vizsgálati technika, amely az emlőszűrés legjobb eljárása, ami semmilyen más módszerrel nem helyettesíthető – szögezi le elöljáróban dr. Somogyi Rita radiológus, a megyei kórház megbízott osztályvezető főorvosa. – Saját magam is átéltem már ezt a vizsgálatot, enyhe kellemetlenséggel jár, az emlő kompressziós összenyomása révén. De nem fájdalom, és csekélység ahhoz képest, ami akkor vár ránk, ha már tünetek észlelése során szembesülünk a problémával. A sugár­terhelés elenyésző, nem több, mint amit 4-5 órás repülőgépes utazás során átélünk. Az ÁNTSZ szervezésében, meghívás alapján keressük meg a 45–65 év közötti nőket, 2–2,5 év alatt mindenki sorra kerül. Zalában két helyen, Zalaegerszeg mellett Nagykanizsán is működik szűrőközpont. A megjelenési adatok nem túl rózsásak, az elmúlt tíz évben nem javult az arány. Tavaly 13 500 meghívót küldött ki az ÁNTSZ az érintett korosztály számára, ebből 4800 fő jelent meg, ez 36 százalékos megjelenési arány, ami gyenge. A 45–50 év és a 60–65 év közöttiek részvétele hangsúlyosabb. A 4800 fő röntgenképe alapján 280 hölgyet hívtunk vissza további pontosításra, közülük 45 nőnek kellett beavatkozást javasolni. A visszahívottak kivizsgálása során ultrahangos felvétel is készül, szövettani, citológiai mintavételek segítik a precíz állapotfelmérést. Az említett 45 főből 35 esetben bizonyult rosszindulatúnak az egyáltalán nem tapintható daganat. Ők már zömmel túl vannak a műtéten, a terápián.

A radiológus kiemeli, a szűrés kimutatja a tünetet nem okozó, nem tapintható daganatok jelenlétét, aminél beszédesebb indok nem kell az elfajulás megelőzhetőségére. A daganat mérete alapvetően befolyásolja a gyógyíthatóságot, műthetőséget.

– Az emlőrákkal diagnosztizált betegek száma 230 körül van évente Zala megyében, többségük már tünetekkel, panaszokkal érkezik, tapintja a csomót – teszi hozzá Máhr Károly.

– Ha az a hiányzó kétharmad eljönne a szűrésre, hamarabb kiderülne, időben, amikor a beavatkozás és a gyógyulás a legjobb esélyű – folytatja dr. Somogyi Rita.

– Az lenne az ideális, ha nagyobb lenne a szűrésből kiemeltek aránya, így sokkal kevesebb lenne a panaszokat produkáló páciens. Húsz év alatt nagyot fejlődött a mammográfiai technika, digitális, nagy képfelbontással dolgozhatunk.

A laikusban felmerül, nem lehetne kötelezővé tenni a szűrést? Mivel a népegészségügyi kockázata speciális, egészen más, mint a védőoltásoké, a kötelezővé tételt nem alkalmazzák más országokban sem.

A tudomány folyamatos fejlődésére ad jó és biztató jelet a patológus, aki csendben, a háttérben dolgozva nagyon fontos munkát végez a mintákat és műtéti preparátumokat vizsgálva.

– A műtét előtti diagnosztikában a patológus szerepe felértékelődött – mondja dr. Szekeres Irén, a megyei kórház patológus adjunktusa.

– Citológiai és hengerbiopsziás mintavétel szükséges, amelyeket a radiológus vesz a tumorból és a megnagyobbodott nyirokmirigyekből. A kinyert mintákban aztán mi keressük a daganatos sejtekre utaló jeleket. A citológiai mintavétel vékony tűvel történik, a szövethenger biopszia maximum 2 cm hosszú, 0,3 milliméter átmérőjű, egybefüggő, ezért jól értékelhető szövetminta.

A patológus tehát megmondja, hogy rossz- vagy jóindulatú daganatról van-e szó, azon belül milyen típusú, sőt, azt is, hogy milyen tulajdonságokkal bír. Mindez a célzott, személyre szabott terápia alapfeltétele. Ha kell, készül genetikai alapú kockázatelemzés is – teszi hozzá Máhr Károly.

Ha megvan a diagnózis, utána kialakulnak a kezelés fő irányai, s ebben természetesen ott van a műtéti megoldás.

A szűrés és a mintavétel eredményei után műtét akkor is lehetséges, ha nem tapintható tumorról van szó, hiszen a daganat pontos helyét a radiológus a röntgen- és ultrahangkép alapján meg tudja jelölni az emlőben. Az említett 35 kiszűrt eset ilyen volt, a sebész pontosan tudta, hol szükséges a beavatkozás.

– A műtéti protokoll is sokat változott a nyolcvanas évek óta, az emlőmegtartó eljárások kerültek előtérbe, ahol ez lehetséges – beavat saját szakterülete szemléletváltásába dr. Csordás József főorvos, a megyei kórház általános sebészeti osztályának vezetője. – A sebészet primér terápia, ami azt vonja maga után, hogy az érintettek az emlőelvesztéssel kapcsolatban félelmeket fogalmaznak meg. Pedig a sebészeti szemlélet ma már eltávolodott a radikális megoldásoktól, amit a radiológia, a patológia, az onkológia és a plasztikai sebészet fejlődése tett lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a radikalitás nem változtatja a túlélés statisztikáját, ezért az egyre kisebb beavatkozásokat preferálja a szakma, figyelembe véve az onkológiai sebészet alapelveit. Az emlőmegtartó műtétek száma nőtt, a túlélés közben nem romlott, az onkoplasztikai elvek pedig alkalmazhatók lettek, így a rekonstrukció is előrelépett. Fontos beszélnünk ezen a ponton az úgynevezett őrszem nyirokcsomóról, amely a hónaljárokban található, az emlőtumor ide ad elsőként áttétet. Korábban az összes hónalji nyirokcsomót eltávolítottuk, de ma már csak az izotóppal jelölt őrszem nyirokcsomót távolítjuk el műtét közben, és patológus megvizsgálja, hogy van-e benne áttét, amit jelez az operatőrnek.

– A félelmeket csökkenti, ha tudják, hogy az emlőrekonstrukció esélye rendelkezésükre áll az emlőpótlással együtt. A rekonstrukciót mi általában 2 év után javasoljuk. Lehet implantátum, de saját szövet átültetése is.

A zalaegerszegi kórházban a sebészeti osztályon évente 140-150 műtéti beavatkozást végeznek el malignus emlőtumor eltávolítása miatt, sorolja az adatokat a sebész főorvos. Az emlőmegtartó műtétek aránya 64 százalék volt öt esztendővel ezelőtt, ma már 74-75 százalék ez az arány. Az őrszem nyirokcsomót 479 alkalommal vizsgálták öt év alatt, ebből mindössze 14 százalékban bizonyult pozitívnak. Tehát 396 esetben megmaradhatott a többi hónalji nyirokcsomó.

Az orvosi együttműködés igen precíz, bonyolult, percre beosztott logisztikát igényel, a laborok és a műtők szoros kapcsolatban állnak mindvégig. De ez a kooperáció jelenik meg az onkológiai team munkájában is, amikor ez a szakmai kör együtt tekinti át a kezelésre szoruló betegek helyzetét s az ehhez szükséges terápiát. Eldöntik, kinek van szüksége hormon-, sugár-, kemoterápiára vagy biológiai célzott terápiára. Bizonyos daganattípusokban a kemoterápia szerepe ma már háttérbe szorul, ennek eldöntésében genetikai tesztek is rendelkezésre állnak.

– Mindezek alapján határozható meg a személyre szóló terápia a teljes gyógyulás érdekében. Kemoterápiát csak az agresszív, gyorsan osztódó daganat típusokban adunk – jelzi Máhr Károly.

Zalában hetente szerdánként, 13 órától sokszor késő estig tart a csoport megbeszélése, egy-egy alkalommal 50-70 különböző daganatos beteg adatait vizsgálják, s hoznak döntéseket. Egy-egy betegnek saját onkológusa van, aki személyes figyelmével támogatja a nem könnyű lelki helyzetben lévő pácienseket.

Az adatok sora és a tudományos fejlődés láthatóan jól szemlélteti, hogy a mammog­ráfiai szűrés igénybevétele elemi érdekünk. Az összes női daganatos betegség közül az emlőrák gyógyítható legjobban, mégis első helyen áll a női daganatos halálozási rátában.

A laikus krónikás úgy véli, a félelmeket az is csökkentheti, ha a páciensek tudják, hogy az emlőrekonstrukció esélye rendelkezésükre áll az emlőpótlással együtt.

– Magyarországon húsz éve vezették be a mammog­ráfiai szűrést, ezalatt a halálozási statisztika csak 9 százalékkal csökkent. Ugyanez a szám Svédországban 30-40 százalék, úgy, hogy ott az érintettek 85-90 százaléka megjelenik a szűrővizsgálatokon – mondja dr. Somogyi Rita radiológus.

A főleg a közösségi médiában megjelenő, sokszor tév­eszméken alapuló paramedicinális ellenhatást érzékelik a szakemberek, akik szeretnék, ha már az iskolákban kezdődne a felvilágosítás, és hiteles emberek, orvosok beszélnének a gyerekeknek, nemcsak erről, hanem az általános felelősségről, amellyel a saját egészségünknek tartozunk.