Tölgyfából faragott Szent Rókus Letenyén

Mint azt elöljáróban Aigner Géza atya elmondta: az idén Magyarországon is bekerült az egyházi ünnepek sorába Szent Rókus emléknapja. Rókus a dél-franciaországi Montpellier-ben született csodával határos módon, az idős Jean és Libère nevű, addig gyermektelen szülőktől. A haláluk után, húszéves korában Rókus pénzzé tette örökségét, hogy vagyonát a szegényeknek és az ispotályoknak adományozhassa. Itáliába zarándokolt, ahol akkor éppen tombolt a pestisjárvány. Ott betegeket ápolt, a legendák szerint az érintésével meggyógyított számos embert, többek közt egy bíborost, a pápa fivérét is az 1367–68. évi járványból.

A temetetlen holtakkal teli utcákon emberfeletti munkát végzett. Azonban maga is pestises lett, s hogy ne fertőzzön meg másokat, egy erdei barlangban húzta meg magát, a városon kívül. Állítólag egy vadászkutya látta el élelemmel, mely azóta is az őt megjelenítő alkotások állandó szereplője. Miután felgyógyult, kémkedés vádjával börtönbe vetették, ahol 5 évnyi raboskodás után, 1379. augusztus

16-án elhunyt. Nevezetessé az tette, hogy az 1414-es konstanzi pestisjárvány idején képmását körbehordozták az utcákon – a dühöngő járvány pedig épp olyan hirtelen szűnt meg, ahogy érkezett. Rókus nevét akkor ismerte meg az egész keresztény világ.

– A szoborállítás ötletét az adta, hogy Horvátországban, a közeli Draškovecben (Ligetváron) gazdag tartalmú ünnepként ülik meg Szent Rókus napját – árulta el Aigner Géza, aki azt is elmondta: a település 1779-ben épült barokk templomát Rókus tiszteletére szentelték, eredetileg csak egy tornya volt, a másik 1882-re lett kész. Két tornyával a Muraközben ritkaságnak számít. – Az emlékét és a hozzá köthető hagyományokat ápoló egyesület tagjai díszes öltözékben hordozzák végig Ligetvár utcáin Rókus szobrát és megemlékeznek az állatokról mint az emberek segítőiről. Azt gondolom, a ma embere sem feledkezhet meg arról, hogy az élet milyen sok területén vannak segítségünkre a kutyák. És itt nemcsak a házőrzésre gondolok, hanem a vadászatra, a nyomkereső, vakvezető, vagy terápiás kutyákra, a robbanó- vagy kábítószereket, a romok alatt rekedt, bajba jutott embereket kereső ebekre.

S arra is szeretnénk felhívni a figyelmet a szoborral, hogy az állatokat, de főleg a kutyákat ne pusztán tartsuk otthonunkban, hanem foglalkozzunk is velük.

A plébános arról is beszélt: a szobrot az öreghegyi kilátónál áldották meg, utalva arra, hogy Szent Rókus is elvonult a várostól betegségében.

– Hogy mire támaszkodhattam, amikor azon gondolkoztam, hogyan is ábrázoljam Rókust? – kérdezett vissza a tölgyfa szobor készítője, Boa Endre, aki eddigi munkássága során számtalan szent és szakrális személyiség alakját álmodta fába Szent Mártontól Szent Orbánig. Ezek közül nagyon sok közterületek dísze zalai településeken és szerte az országban. – Nagyon egyszerű dolgom, dolgunk volt, hiszen atyával nem kellett más tennünk, csak elmennünk Ligetvárra és megnézni az ottani alkotást. Az egy teljes alakos kőszobor, gyönyörű ábrázolás a templom előtti tér központi helyén. Minden szentnek megvan a maga sajátos ábrázolásmódja, nyilván, ezekhez nem feltétlenül kell ragaszkodni, de érdemes. Rókus esetében a legfontosabb a kutya, a vándorbot, a kalap a hátán, egy ivótök, vagy táska. Persze a művészi szabadság hagy annyi mozgásteret, hogy az alkotó beleviheti a műbe a saját benyomásait, az ábrázolandó személyről kialakult képet is – én hívő ember lévén azt szoktam mondani, hogy ilyenkor valójában a Szentlélek vezeti az ember kezét…

Aigner Géza végül mindehhez hozzátette: immáron Szent Rókus szobra is összeköti a két települést, melyre lehet komolyabb együttműködést építeni – ennek jegyében jövőre Letenyén is szeretnének a szent kultuszát erősítő rendezvényt szervezni. A szobor végső helye pedig valószínűleg a boronapince környezetében lesz, ahova akár zarándoklatok is indulhatnának.

– A szobor születése hihetetlen módon aktuális, mert Szent Rókus közbenjárását kérhetjük járványveszélyben, tehát napjainkban is – zárta mondandóját az atya.