Kovácsművészeti szaktáborban alkotnak Gébárton

Szorgosan ütötték a vasat ottjártunkkor a résztvevők. A kovácsműhelyen kívül az udvaron is kopogtak a kalapácsok. Kocsy Márton Miklós szakmai vezető Verőcéről érkezett, megjelenése az északi népek eredetmondáit juttatták eszünkbe. Operaénekes édesapja unszolására választotta hivatását, immáron 28 éve.

– Édesapám romantikus ember volt, imádta a kovácsoltvas munkákat. A finn nemzeti eposzt, a Kalevalát szinte kívülről tudta. Kiskölyök korom óta azt mesélte. A rózsadombi régi kúriák kapuit, erkélyeit mutatta nekem lelkesen. Továbbtanuláskor nem vettek fel az egyetemre, szerencsére. Ugyanis én lettem volna a legrosszabb szociológus – mondja nevetve. – A gödi piarista szakképző iskolának a műhelyéről láttam egy fotót. Abban a pillanatban tudtam, hogy nekem ez az utam. Takáts Zoltán céhmesterhez kerültem, akinél tisztességesen megtanultam a szakmát. Ezt a tudást szeretném most átadni. Itt Gébárton különböző képzettségűek vannak, így mindenkinek a saját ügyességéhez képest mutatjuk a fogásokat. Készül a héten szögvas, de még diótörő is. A műhelyfoglalkozások másik vezetője Fodor Dávid, aki a Vasvári Helytörténeti Múzeum munkatársa. Ő 16 éves kora óta kovácsol.

– Fémműves vagyok, az ezüsttől a platináig, a vasig mindennel dolgozom. Édesapám gépszerelő lakatos. Gyermekként sokat ellestem tőle. Szerencsés a generációm, mert még megtanulhatjuk ezt az ősi mesterséget az idősebbektől. Terveim szerint tíz éven belül saját műhelyt nyitok, akkor talán a múzeum lesz a másodállásom és a hobbim.

Prokné Tirner Gyöngyi intézményegység-vezető elmondta: a kézművesek háza a Csoóri Sándor Alap támogatásával biztosított lehetőséget a tábor megrendezéséhez. Mindenki külön üllőt és tűzhelyet kapott. Ugyancsak ebből az állami forrásból finanszírozzák saját kovácsstúdiójuk évközi munkáját. Szerinte egyre inkább reneszánszát éli a vasművesség. A népművészeti egyesület és a kézműves ház a jövőben is tervez hasonló foglalkozásokat. Ennek kiváló helyszíne a 2000-ben épült kovácsműhely.