Zalaegerszeg csácsbozsoki városrészének turisztikai lehetőségei történelmi háttérrel

- Kicsi falu volt, s igen sokat kellett dolgoznunk. Négy évig postás is voltam, alaposan megismertem mindenkit, meg a környéket is. Képzeljék el, akkor még minden nap le kellett járnom a Bozsoki és a Csácsi hegyet is, mert sok család lakott a hegyekben, a leveleket, a lapokat ki kellett vinni a házakhoz. Aztán, amíg be nem zárt, mi árultunk a hatósági húsboltban a piacon, majd, amikor megépült a földműves szövetkezet boltja Csácsban, azt is mi üzemeltettük. Sok lakótársam mondja az idősek otthonában, hogy még a boltból ismer – emlékezik Kondor néni, s az idő múlásáról meditál egy sort…

Mintha csak most történt volna, pedig a városrész Balatoni úti körforgalma mellett álló Szent István szobrot is már húsz éve állították fel. A körforgalomban lévő nagyméretű kereszt is több éve fogadja a városba érkezőket. A magyarok bejövetele után, egyházi birtokok voltak erre, ma pedig turisztikai lehetőségekben bővelkedő, közel négyezer lakosú kertvárossá nőtte ki magát a kis falu. Mindezekről Herkliné Ebedli Gyöngyivel, a városrész önkormányzati képviselőjével, a csácsi Izsák Imre Általános Iskola igazgatójával váltunk szót a „Mert az Ön faluja is rajta van térképen!” turisztikai sorozatunkban.

- Csács és Bozsok az én gyermekkoromban is még két külön álló falu volt. Bozsok szélén vezetett az egykori 76-os út az arborétum felé, s innét lehetett megközelíteni a bozsoki községrész mögötti honvédségi lőteret. Akkoriban a falu legrégebbi utcája, a mai Csácsi út, a mostani főút torkolatánál csupán pár házból állt, s ez volt Csács és Bozsokból az „és” falurész. A városrésznek főleg egyházi épített örökségei vannak, a régi iskola műemlék jellegű épülete is apátsági uradalmi kastély volt. Egészen a közelmúltig a Dán Termelő Iskola működött benne, de megszűntével most üresen áll. Az egyik legfontosabb törekvésünk, hogy az épületet turisztikai célokra hasznosítsuk, keressük is ennek lehetőségét – mondja a képviselőasszony.

Mielőtt a helyi turizmus eredményeibe és lehetőségeibe elmélyednénk, érdemes a település és környéke történelmi sorsfordulóival is megismerkedni, mert ezek is sok feltáratlan titkot rejtenek. A környéken az emberi megtelepülés nyomai a mai Csurgó-kút – Mária forráshoz, melynek környéke ma a kedvelt medvehagyma lelőhely, illetve a fölötte magasodó Kisfaludhegyhez vezetnek. A hegy, mint őskori magaslati település régészeti lelőhelye, régóta ismert a szakirodalomban. 2004–2005-ben megelőző régészeti feltárás, 2010-ben légi régészeti kutatás, 2015-ben pedig fémkereső műszerrel végzett felderítés volt a területen. A több mint 130 éve ismert lelőhelyet 1885-ben Lipp Vilmos, a környék kiváló ismerője írta le először. Ezen a területen találta az egerszegi Mátai János 1920-ban azt a négy kartekercsből és egy tokos baltából álló, a Kr. e. 14. századra datálható híres bronzdepót, amely a Göcseji Múzeum állandó kiállításában is megtekinthető volt. A 3,5 hektárnyi földvárnak csupán nagyon kis része mondható feltártnak, nem tudni mit rejt még a föld.

- Való igaz, amikor a Csácsi hegyen az ivóvíz beruházás történt, ezen a részen, az árkok ásásakor leletek kerültek elő, amiket a régészek el is vittek. A Kisfaludhegy az Állatsimogatónál ér össze a Csácsi heggyel, s az Állatsimogató alatti erdőben található az ősi forrás, a Vari-kút, amelyhez 1935-ben beton kútházat építettek, s ez szintén az egyik kedvelt, kiépített kirándulási helyünk. A Vari-kútnál van is egy táblánk a Kisfaludi-vár történetéről. Kisfaludhegy zalszentiváni területen fekszik, érdemes volna ezt a helyet is táblával jelölni, legalább fotón megmutatni a múzeumban őrzött leleteket – mondja Gyöngyi, s kitér a Mária forrás történetére is, amit 1934-ben Mindszenty József vezetésével építették ki, a Lourdes-i Szűz Mária kegyhely mintájára, s a Mária-forrás 1947-ig búcsújáró hely volt. A forrást 1989-ben a pózvai Egymásért Egyesület tagjai, a csácsi lakosok és a Csácsi Úti Általános Iskola diákjai közös erővel újították fel. A Mária szobor Szabolcs Péter szobrászművész alkotása.

De térjünk vissza a faluba, illetve a Válicka völgyébe és annak vonalába, ahol a 11. század közepe táján létesültek a magyarok első települései. Csács Szent István óta a zalavári bencés apátság birtoka volt, Egerszegtől a Válicka mocsarai választották el, román kori templomát 1330 körül építették. Középkori oklevelekben a Csácsi- és Henye-hegyet fontos szőlő és bortermelő vidékként említik, van adat arról, hogy a fehérvári káptalannak is szállítottak innét bort! Az 1664-es török pusztítást követően, amikor Egerszeg elesett és a várost is felégették, Csács pusztává vált. 1697-ben, a zalavári apát Radanay Mátyás pécsi püspök próbálta benépesíteni, de a kedvező szerződés feltételeinek sem tudtak eleget tenni az első betelepülők, akik valószínű a megszűnt egerszegi várőrsereg tagjai voltak, ezért néhány év múlva elmentek, s a földesúr 1723-ban német családokat telepített a helyükre.

- Ekkor költöztek a faluba azok a családok, akiknek a leszármazottai ma is itt élnek közöttünk. Így a Goldfingerek, a Korczok, a Prokk és a Rinkó családok s az én őseim az Ebedli család is ekkor települt a faluba. Ezt követően építették a kastélyt, a majort, ahol a cselédház ma is áll. Ott volt intéző Tüttő György is, akiről utcát neveztek el, ő fafaragóként is alkotott. Ott létesült a családok összefogásával a Jó szomszédok parkja, ahol rendszeresek a baráti összejövetelek – említi Gyöngyi, s hozzáteszi, hogy Csács és Bozsok 1888-ban egyesült Csácsbozsok néven, s 1963-ban lett Zalaegerszeg része. A templomot 1741-ben építették újjá, ekkor kapta a barokk stílusjegyeit, restaurálása 1975-77 között történt meg. Csács régi főutcáján és Bozsokon is áll egy-egy kis kápolna, a Csácsi hegyen, illetve Henye hegyen is magasodik kistemplom, számos út menti keresztet felújítottak.

- Két éve járhatják a túrázók a kedvelt Horhosok útja túraútvonalat, ami felfűzi a Csácsi hegy összes látnivalóit, s hamarosan átadjuk a legújabbat, a Páfrányok útját, ami Bozsokról indul, s a Bozsoki hegyen át elvezet Botfára, majd Nemeshetés felé folytatódik. Pályáztunk a Csácsbozsoki Arborétumba vezető kerékpárút kiépítésére, várjuk ennek kedvező elbírálását. Az arborétum kerékpárral történő megközelítése ugyanis nem biztonságos a négy sávos főúton, ezért a régi 76-os út folytatásaként szeretnénk kiépíteni a kerékpárutat az arborétumig, ahol, szintén a Zalavári apátság birtokaként magas színvonalú erdészeti gazdálkodást folytattak. Az arborétum 1973-tól várja a vendégeket, tanösvény vezet végig a mintegy 42 hektáros kerten – említi Gyöngyi, aki maga is tapasztalt túrázó, s hivatásához híven a saját szakmájával, az iskolával zárja gondolatait:

- A tanítás 1749-ben kezdődött el a faluban, az 1778-as egyházi feljegyzés csupán az egy szobából, egy konyhából és egy kamrából álló apátsági iskolaházról emlékezik meg. Jómagam a régi kastélyban lévő iskolába jártam. Az új iskola 1992-ben épült meg nyolc tanteremmel, aulával, szaktantermekkel, s 1993-ban bővült egy modern tornacsarnokkal. 2018-ban új szárnya készült el az iskolának, ami nem csak oktató hely, hanem a városrész közösségi összefogója, befogadója, szíve. Számos turisztikai program is innét indul el, civil szervezeteink találkozási centruma, sok vendéget vonzó rendezvényeink helyszíne, ahova, illetve a csodálatos városrész környezetébe mindenkit szeretettel várunk.