Megkezdődött a zalai speciális tartalékos katonák kiképzése

Az újfajta szolgálati lehetőségnek komoly gazdaságvédelmi szerepe is van, ugyanis a kialakult járványhelyzetben a kormány stratégiai fontosságú feladatként kezeli a munkahelyek megőrzését, illetve újak teremtését. Ebben nyújt segítő kezet az új szolgálati formával a nehéz élethelyzetbe került, vagy egyszerűen csak a fegyveres szolgálattal szimpatizáló embereknek a Magyar Honvédség.

Az első megyei felvételű etapban 42 fő (akiknek csaknem fele hölgy) tegnap kezdte meg a kiképzést Nagykanizsán, az egykori határőr laktanyában. A létszám imponáló, országos szinten is kiemelkedő. Ennek köszönhető, hogy részt vett a tegnapi megnyitón Sipos Antal ezredes, az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred ezredparancsnoka. A megjelenteket először Balogh László polgármester köszöntötte.

– Ünnepi alkalom a mai Nagykanizsa számára – bocsátotta előre a polgármester. – Fontos végvárként működött Kanizsa a török időkben, 1848-ban erős nemzetőrség szolgált itt, később pedig a város volt a székhelye a 20-as, valamint a 48. honvéd ezrednek. Nagykanizsa tehát mindig példát adott hazaszeretetből; úgy érezzük, most talán visszakapunk valamit a dicső múltból.

Két hölgy, a zalaegerszegi Szakál Viktória és a letenyei Póka Veronika régi álmát váltja valóra azzal, hogy jelentkezett a zászlóaljba.

– Régóta szerettem volna ilyen vonalon elindulni, és amikor adódott ez a lehetőség, örömmel jöttem – árulta el Viktória, aki rendezvényszervezői végzettséggel rendelkezik, most pedig a pénzügy-számvitel területén folytat tanulmányokat. – Anyukám ösztönzött arra, hogy gimnáziumba menjek, legyen legalább érettségim, és én hallgattam rá; végül mégis itt kötöttem ki, nem akarok lemondani az álmomról.

Póka Veronika azt mondta: egy telekommunikációs cégnél dolgozott, de a járvány miatt sajnálatos módon megszűnt az állása.

– Már 3. hónapja vagyok munkanélküli, a gyermekemet egyedül nevelem, így számomra valódi segítséget jelent ez az újfajta szolgálat – magyarázta. – Érettségi után rendőrnek jelentkeztem, de a sors az élet más területére vetett. Most én is szeretném valóra váltani az álmom; igaz, a gyermekem az elején azt mondta: „Kérlek, ne legyél katona.” Amikor megmutattam neki az egyenruhát, már úgy fogalmazott: „Anya, ez nagyon menő…”