2020.06.21. 09:00
Magának ásta ki sírját a Szent György-hegyi remete – Kísérteties hely bújik meg a szőlősorok mögött
A folyamatos pusztulás és enyészet járja át az egykor békés Emmaus vagy másik nevén Ify-kápolnát. A Szent György-hegyen álló építményre a környékbeliek csak „szellemjárta helyként” hivatkoznak, s bár megmentésére néhány éve már indult akció, sajnos úgy tűnik ezidáig nem jártak sikerrel.
A sárga jelzésű turistaútról néhány percnyi séta alatt élérhetünk a fákkal, bokrokkal benőtt, mégis csodálatos panorámát nyújtó helyhez. Ha másért nem is, már ezért megérte ellátogatni ide.
Az idő vasfoga
Mielőtt az épületegyütteshez lépnénk, rozsdás kapu fogad bennünket, rajta egy kiírással, amelyből jobban megismerhetjük Ify Lajos plébánost, avagy ahogy sokan ismerik a Szent György-hegyi remetét. Bemerészkedni tényleg csak saját felelősségre szabad, hiszen a terület szörnyű állapotban van, könnyen megsérülhet az ember, ha nem vigyáz.
Az állapotoknál csak az emberi vandalizmus ijesztőbb: graffitik és szeméthalmok emlékeztetnek arra, hogy 1967 óta jó sokan jártak már itt. A szóbeszéd szerint a remete a magyar zászló felvonásával jelezte, ha otthon van és fogadja a vendégeket, ám mára a lobogó eltűnt, ráadásul a templom keresztje is rongálódott.
A kápolna belsejébe nem szabad, s nem is lehet bemenni, hiszen a tetőszerkezet beszakadt, a sok törmelék pedig elállja az utat, így csak a betört ablakokon keresztül pillanthattuk be az egykor értékes tárgyakat is őrző építménybe. Amit csak lehetett, az évek alatt a tolvajok elvittek, így mára csak egy lepusztult harmónium emlékeztet a régi időkre…
Egy érdekes történet a romok mögött
Az épületegyüttest az ötvenes évek elején építette önerőből a keszthelyi származású Ify Lajos plébános, aki Fonyódról vonult a családi birtokra önkéntes száműzetésbe. Itt évtizedeken át szentmiséket tartott, de zarándokokat is fogadott. Beszámolók szerint a plébános beszédei költői szépségűek voltak, csodálatos miséket rendezett, melyeket a fenséges panoráma csak tovább fokozott. Vonzódott a harmóniumokhoz és az orgonákhoz is, amelyeket nemcsak javított, de előszeretettel gyűjtött is. Az órákért szintén rajongott, külön szobát tartott fent gyűjteményének, sőt a Lehel kürt mását is őrizte.
A kísértettörténetek alapját talán az a legenda szolgáltatta, miszerint Ify, saját magának ásta meg a sírját. Állítólag koporsóját is ő maga barkácsolta össze, s halálának évszámát minden évben kijavította. A plébános 1967. szeptember 19-én halt meg 55 évesen, testét a hegyen temették el, ám a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság a gyászjelentésben temetésének helyszínét mégis a kisapáti temetőben jelölte meg.
Bejártuk az Emmaus kápolnát
