„Mintha kicserélték volna a férfiakat” – Zalaegerszeg és az első világháború a városi tudományos program egyik fejezetében

Hogy miképp élte 1914–1918 között az első világháború mindennapjait Zalaegerszeg, annak a bemutatását tűzte célul 2018 kora nyarán a zalai tudományos élet közössége. A százéves évfordulós konferenciát a Zala Megyei Levéltár szervezte: kilenc előadás mutatta be zalai katonák sorsát, az akkori városi egészségügyi helyzetet, a főgimnázium hadikórházzá alakítását, a kórházkápolna építésének kálváriáját, a korabeli sajtópalettát, a hadifogolytábor felállítását, az idetelepített menekültek történetét, a hadirokkantak, hadiárvák ellátását, a világháború utáni egerszegi politikai palettát. Dr. Gyimesi Endre, Kiss Gábor, Béres Katalin, Bekő Tamás, Megyeri Anna, dr. Foki Ibolya, Csomor Erzsébet, Simon Beáta és dr. Paksy Zoltán idevágó kutatásai nemrég könyvalakban is megjelentek a Zalaegerszegi Füzetek 17. kötetében, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár és a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány kiadásában.

– A történelmi-tudományos konferenciák előadásait általában könyvbe szerkesztjük, ez a folyamat szerves része a városvezetéssel együtt kidolgozott városi tudományos programnak, amely a majdani városi monográfia felé mutat – mondja Kiss Gábor, a megyei bibliotéka igazgatója, aki szerkesztője és szerzője is a kötetnek. – Az ötszáz példányban megjelent könyvet az egészségügyi veszélyhelyzet miatt egyelőre nem tudtuk bemutatni a nagyközönségnek, ha erre sor kerülhet, a könyvtárban, iskolákban a megye több pontján lesz elérhető, hiszen épp azért készült, hogy szélesebb nyilvánossághoz jusson el, mint ahányan a konferencián részt tudtak venni. A Zalaegerszegi Füzetek sorozat (bár még akad néhány időbeli „lyuk”, ami még megírásra vár) egyik legnagyobb értéke az, hogy elmélyült alapkutatásokra épül. A szóban forgó tanulmányok legtöbbjéhez nem csak a megyei levéltárban, múzeumban kutattak a szerzők, fővárosi gyűjtemények idevágó forrásait is fel kellett dolgozni.

A könyvtári bábáskodás mellett már készül a Zalaegerszegi végrendeletek harmadik kötetet, amely Kiss Gábor szerint ismét izgalmas társadalomtörténeti adalékokkal szolgál majd.

– Az első világháború idejét feldolgozó kötetben épp az Ön tollából szerepel a tragikus gorodoki bevetés, ahol zalai lovasság is elpusztult az orosz géppuskák pergőtüzében…

– A háború első évében iszonyú nagy veszteségeket kellett elszenvednie a monarchia közös hadseregének, ami a felkészületlen, konzervatív beállítottságú hadvezetésnek volt köszönhető. A modern hadviselés fegyverarzenálját ismerték ugyan, de nem vásárolták, ráadásul előtte évtizedekig nem vettek részt komoly hadászati cselekményben.

– A háborús hátországi mindennapok számomra egyik legmegejtőbb és beszédes életképe, melyet Gyimesi Endre tanulmányában olvashatunk: 1917 szilveszterén a népkonyhai estélyen orosz hadifoglyokból álló zenekar is fellépett…

– A mai pózvai külsőkórház területén állt, több tízezer emberre tervezett, csatornázott, vízvezetékes hadifogolytábor valóban ezer szállal kötődött a város életéhez, ám nem mindegyik volt ennyire barátságos. A posta megbénult az orosz katonák temérdek küldeményétől, az élelmiszerárak magasba szöktek a tábori igények miatt, de az is igaz, hogy a hadifoglyok a mezőgazdaságnak nagy szolgálatot tettek, hiszen kijártak a gazdákhoz dolgozni, Csácsban saját konyhakertet műveltek, az általuk készített faragványokat eladhatták.

Ezért írta a korabeli sajtó: „Olyan a helyzet, mintha kicserélték volna a férfiainkat , a mieink valahol az oroszoknál, az övéik nálunk dolgoznak a földeken.”

Alapos feldolgozás Béres Kataliné is, aki a főgimnázium hadikórházzá alakítását járta körül, s bemutatta, milyen volt a kényszerű együttélés. A gimnázium tanulói 60–70 fős osztályokba zsúfolódtak, míg a 2. emeleten a betegek, sebesültek az elégtelen infrastruktúra problémáit élték át. Vizes falak között, járványveszéllyel járó csőtörések közepette kaptak gyógykezelést 1917-ig.

– A korabeli sajtót ugyan propagandacélokra használták, a Magyar Paizs című helyi újság mégis reálisabb képet adott a frontról azzal, hogy közölte az onnan érkező leveleket…

– Borbély György bátor gimnáziumi tanárként szerkesztette a lapot, s bár elérte a cenzúra az ő lapját is, igyekezett a zalaegerszegiek hiteles forrásául szolgálni.

Bekő Tamás írása bemutatja, olykor milyen rideg és merev szabályok nehezítették, hogy a hazaért hadirokkantak segélyhez jussanak, másfelől számot ad a segélykérelmekkel való visszaélésekről is.

Dr. Paksy Zoltán tanulmánya arról üzen, hogy a helyi pártpolitika milyen irányokat vett az 1918-as Károlyi-kormány alatt. Az itteni általános köznyugalom egyik jele volt, hogy Czobor Mátyás polgármester a váltások ellenére is mindvégig városvezetőként élvezhette a lakosság bizalmát.