Idős és beteg emberekről gondoskodnak a „Segít a város” akció keretében

Donáczy Dezsőnek, a Zalaegerszegi Polgárőr Egyesület elnökének két hónapja ez a napi programja: a polgármesteri hivataltól megkapja a segítséget igénylők nevét és telefonszámát, majd felkeresi őket, feljegyzi a kéréseket, begyűjti a pénzt, aztán az igényt leadja az áruháznak. Polgárőrtársával ezúttal éppen négy zalaegerszegi lakos heti bevásárlását intézik. Zalaegerszegen március 18- tól működik a „Segít a város” elnevezésű akció, mely elsősorban 70 év feletti, hozzátartozók nélküli vagy beteg helyi polgárok életét könnyíti meg.

A bevásárlásra, gyógyszerkiváltásra, csekkbefizetésre irányuló kérésüket telefonon vagy e-mailen a polgármesteri hivatal fogadja és közvetíti az önkénteseknek. A feladat ellátásából oroszlánrészt vállaltak a város polgárőrei is.

- Egyesületünk áprilisban 804 órát töltött hasonló karitatív szolgálatban, s négyezer kilométert tettünk meg a szolgálati autónkkal – mondta Donáczy Dezső, hozzátéve: közben a rendőrséghez csatlakozva a kijárási korlátozás szabályainak ellenőrzésében is részt vettek. – Az áruházakban, a gyógyszertárakban és a postán soron kívül szolgálnak ki bennünket. A házak körül is segítünk, nemrég még tüzelőt aprítottunk. Örömmel tesszük, mert jó érzés, hogy segíthetünk, hogy várnak bennünket. A karitatív akciókból a bazitai városrész polgárőrei is kiveszik a részüket. – A mi idős lakóink azt mondták, ők a „saját polgárőreikben ” jobban bíznak, elvégre gyerekkorunk óta ismernek minket – tájékoztatott Szabó Márton Ferenc, a Bazitai Polgárőr Egyesület elnöke, kiemelve: áprilisban 250 órát töltöttek karitatív szolgálatban.

Csácsbozsokon ugyancsak számítanak a polgárőrökre.

- Maximálisan elégedett vagyok, pontosan meghozzák, amit kérek, s fillérre elszámolnak. Nehéz helyzetben lennék nélkülük – dicsérte a segítőit Borsosföldi Józsefné. – Természetesen én is betartottam az ígéretemet, nem mozdulok ki hazulról. Nehezen is menne, két csípőműtétem is volt. Salamon Bélánéhoz harmadik emeleti lakásának ajtajához cipeljük fel a heti bevásárlást a belvárosban. Ő az egészségügyi állapota miatt igényli a segítséget, de már tervezi, hogy kicsit lemegy sétálni a közeli parkba. Ruzsicsné Vörös Irénnek elég, ha kibaktat a rengeteg virággal, gyümölcsfákkal gazdag udvarába, messzebbre úgyis csak nehezen tudna eljutni.

- Három Trabantot is elnyűttem, és egy koccanást sem okoztam, mégis közlekedési balesetek nyomoréka vagyok – panaszolta. – Egyszer az autómba hajtott valaki, akkor a térdem ment tropára, másodszor pedig a biciklimmel sodortak el, akkor a bokám tört. Bottal is csak nehezen tudok járni, még szerencse, hogy itt van nekem a kert. Közben a polgárőrök hivatalosan elszámolnak a pénzzel. Alig jár vissza a 10 ezer forintból: igaz, a kenyér, a két pár virsli, az egy citrom és a zacskó darálós keksz „csak” 1300 forint, a patikában viszont a gyógyszerért hétezer forintot számláztak.

-Nagyon fontos a bevásárlás, a gyógyszerkiváltás, az ügyintézés, de – miként Irén néni esetében is – néhány jó szó, a baráti beszélgetés is legalább annyira hiányzik az egyedül élő idős embereknek – jegyezte meg a búcsúzás után Szabó Márton Ferenccel egyetértésben Donáczy Dezső. – Így bármennyire is sietnünk kellene, örömmel meghallgatjuk akár harmadszor is ugyanazt a történetet.