Németh János baglyot ábrázoló szobrot adományozott a nagykutasi könyvtárnak

A nemzet művésze jellegzetes keramikus kézjegyét tükröző művet csütörtökön délután ünnepség keretében mutatták be a falu népének.

– Egy közösség nagyságát az mutatja, hogy mennyire tud az értékeire vigyázni, és hogyan tudja gazdagítani azt. A mai napon egy újabb csodálatos kinccsel gyarapodott a falunk, ami bizonyítja, hogy azt a közös munkát, ami ebben a községben folyik, neves emberek is tiszteletre érdemesnek tartják. Németh János alkotása könyvtárunkban, a falu kulturális életének szívében jó helyen, biztonságos helyen, megbecsült helyen van – köszönte meg az ajándékot Ferenczné Baumgartner Éva polgármester.

A 470 lakosú település 164 olvasóval és évi 60-70 rendezvénnyel büszkélkedő könyvtára valóban a kulturális élet központja. Dr. Marótiné Diószegi Erzsébet könyvtáros Weöres Sándor Magyar etűdjeivel hangolta a közönséget a különleges alkalomra, s az akkor még lepel mögött rejtőzködő alkotásra Baumgartner Sára a Hűha, a bagoly című mesével tett némi utalást. A szobrot Németh János és Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója leplezte le.

– A szobor más, mint az élő bagoly. A madár az, ami tojásból kel, a szobrot egyszerű eszközökkel ember készíti és vele gondolatokat, érzéseket közvetít. A korpusz sem csak egyedül Jézus a keresztfán, hanem az ember is, aki hordja a keresztjét, miként valamennyien hordjuk a magunkét. A Gondolkodó bagoly korongon formált elemekből, szigorú kubusokból kapta meg a formáját. De mégis, mintha élne, mozogna: éppen akkor billentette meg a fejét, de meglátott valamit és megmerevedett, figyel, elmélkedik – mutatta be művét az alkotó.

– Múlt ősszel a falunk Nyitott templomok rendezvényén éppen a parókia faláról a templomra néző korpusz okán díszvendégként részt vett Németh János is. Mint mondta, annyira közénk tartozónak érezte magát, hogy megígérte, készít a könyvtárnak egy szobrot. Megkérdezte, hogy mi legyen az? Hát bagoly! Háromszor is rákérdezett: tényleg bagoly? Mi más!? – tartottunk ki az elképzelésünk mellett, s lám, megvalósult az álmunk. Aztán Takács Ágiék telkén a vihar kidöntött egy fát, abból készítettünk elmélkedő, okos baglyunk számára talapzatot – mondta lapunknak az előzményekről dr. Marótiné Diószegi Erzsébet.