Jézus Krisztus most is velünk van – mondja Székely János megyés püspök

A főpásztor arra hívja fel a figyelmet a szombathelyi egyházmegye közösségi felületein látható elmélkedésében, hogy sok minden megüti az emberiség ingerküszöbét, most például a járvány, vagy „békeidőben” a globális felmelegedés elleni küzdelem, ami jó. Ám kicsit fájó, hogy az érzékenységünk szelektív, mintha megállna a környezetvédelemnél és a testi egészségnél, pedig az isteni rend ennél tovább terjed, vonatkozik a lelkünkre, az életünkre és sok minden másra is.

– Sokunknak fáj, hogy a testin, a fizikain, a természetin túl vannak dolgok, amik nem érintik meg az emberiség szívét – folytatja a főpásztor. – Például az, hogy hat másodpercenként éhen hal egy gyermek a földünkön, mégsem indulnak el repülőgépek élelemszállítmánnyal. Arra hívnék minden jóakaratú embert, gondolkodjon el a világ más bajain is.

Székely János sorolja: rengeteg lelki vírus terjed a világban, akár az interneten, ami gyerekek, fiatalok életét sebzi, családok életét, emberek lelki állapotát rontja, de ez ellen nem tesz senki semmit, mint ahogyan az sem mozdítja meg a mai ember lelkiismeretét, hogy 1956 óta Magyarországon hatmillió kicsi gyermek az édesanyja méhében lelte halálát.

Pedig a koronavírus-járványnak a lelki bajainkra is rá kellene irányítania a figyelmünket, hangsúlyozza, hozzátéve: mintha az örök élet hite elgyöngült volna az emberiségben. Az a nagy bizalom, hogy a földi élet csak átmenet, és nem a végállomás, s a halál kapujában Isten vár kitárt karokkal.

– A járvány most életünk sebezhetőségével, esetlegességével szembesít minket, de az örök élet tudata ott van kiirthatatlanul bennünk, mindenki vágyik erre, sejti a létezését. Ez az idő arra is hív, hogy felemeljük a hitünket a mélyből, s újra megvalljuk, megerősítsük – tanácsolja a püspök.

Székely János történelmi példát is hoz. A II. világháborúban, a nagy bombázások idején Peter Wust német filozófus, aki a Hitler elleni ellenállás egyik szellemi vezére volt, nagy betegsége miatt már nem a börtönben sínylődött, hanem kórházban volt, ám az egyik légi támadásnál a menekülő személyzet a kórteremben felejtette, egy orvos rohant vissza érte kétségbeesve az óvóhelyről. Odaszaladt hozzá s azt mondta neki, „ne haragudjon, megfeledkeztünk magáról, hamarosan biztonságba helyezzük”, ám erre Wust elmosolyodott, s így válaszolt, „én abszolút biztonságban vagyok”.

– Mennyire jó lenne átélni a járvány idején is – folytatja a főpásztor –, hogy biztonságban vagyunk a Teremtő Isten kezében, hisz’ ő az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, a történelem és a mi életünk szálai is az ő kezében futnak össze. Kívánom mindenkinek, aki átéli a járvány fájdalmát, nehézségét, félelmét, hogy legyen nagyobb bizalmunk és hitünk.

Székely János arról is beszél elmélkedésében: a járvány és a szükség most lehetőséget kínál a családoknak arra, hogy sok értékes időt töltsenek együtt. Alkalom ez arra, mondja, hogy a szülők és a gyerekek leüljenek együtt Bibliát olvasni, énekelni, imádkozni – akár rózsafüzért is –, s közösen gyújtsanak gyertyát, vagy éppen társasjátékozzanak.

– Kívánom, hogy találjuk meg ennek az időnek a szépségét, ajándékát, legyen ez a nagyböjt a csendesség és a családok egymásra találásának az ideje. Nagy fájdalom, hogy nyilvánosan nem mutathatunk be szentmiséket, ám az atyák most is miséznek, és ha valaki éppen a templomban van, odajöhet s áldozhat. De próbáljuk átélni távolról is, hogy Jézus velünk van: egymásban, a testvérben, az imádságban, a Bibliában, jó cselekedeteinkben, önmegtagadásainkban; számtalan módon most is találkozhatunk vele.