Mesetémák: hősök, akik áthágják a rossz szabályokat

Aki azonban részt vett a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár és a Család és KarrierPont Zalaegerszeg múlt szerdai rendezvényén, élvezetes módon ismerkedhetett meg eme hivatás képviselőjével, dr. Zalka Csenge Virággal, aki a magyaron kívül angolul és spanyolul is meseképes, sőt, a doktorátusát is mesemondásból szerezte, vagy ha pontosak akarunk lenni, egy kicsit tágabb témakörből, amelyet az angol nyelv a storyteller (történetmondó) kifejezéssel ír le.

A Hősök és pimaszok címet viselő rendezvényen Balaicz Zoltánné, a Karrierpont szakmai vezetője volt az előadó beszélgetőtársa. Kérdései nyomán rendkívüli karrier képe bontakozott ki előttünk.

Az eredetileg régésznek készülő fiatal lány egyetem közben tudta meg, hogy szerte a világban vannak hivatásos mesemondók, és már kereste is az útját-módját annak, hogy is lehetne maga is az. Nemzetközi kapcsolatokra talált, s bár a régész diplomát is megszerezte, később az USA-ban doktorált mint storyteller.

De nemcsak mesemondó, könyvet is ír. Első könyvében (Mesemondók pedig vannak) azt a témát járja körül, hogyan kell menedzselni ezt a tevékenységet. Mint elmondta, saját kárán kellett megtanulnia, mit hogyan kell csinálni, pedig milyen jó is lett volna, ha már előtte közreadta volna valaki ezeket az ismereteket.

Mesélt arról az írországi mesemondó fesztiválról, ahol a Hadak útja című magyar mondát mesélte el. Az európai országok képviselői csak Attila hun vezér rettegett nevét ismerték addig, s akkor, Csenge meséje által más aspektusból is élményt szerezhettek népünkről, melynek lelkületére ez a monda fényt vet. Ezen a fesztiválon egy walesi mesemondó magyar mesét mondott, de nehézséget jelentett számára kimondani a szót „vasorrú bába” – így mikor a szövegben közeledett a nehéz szó, mindig Csenge segítette ki, s mondta helyette az inkriminált szöveget.

A zalaegerszegi beszélgetőtárs, Balaicz Zoltánné arról érdeklődött, kiszoríthatják-e a modern mesék a régi meséket.

Zalka Csenge Virág véleménye szerint a tévé közvetítette mesék között is találkozhatunk értékes, más kultúrákat közelbe hozó mesékkel, de semmi sem vetekedhet azzal a helyzettel, amikor személyesen mesélünk – főleg, ha nem is olvassuk, hanem „fejből” mesélünk – a gyermeket átölelve, élőszóval.

Kitért arra a szakmai tevékenységre is, amit a Világszép Alapítvány keretein belül végez. Gyermekvédelmi gondoskodás alatt, lakásotthonokban élő gyermekeknek mesélő önkéntesek képzését irányítja. Azoknak a gyermekeknek teszik lehetővé az intim légkör megélését, amit a családban nevelkedő gyermekek számára a saját szüleik biztosítanak.

Az est háziasszonya kérte, meséljen másik könyvéről, melynek címe Ribizli a világ végén, s arról is, hogyan lesz régi meséből mai mese.

Nemzetközi mesemondónk elmondta, ez a könyv eredetileg blog formájában foglalkozott női mesehősökkel. Később kutatómunkát végzett, s olyan – nem ismert – meséket keresett, melyben pozitív szerepkészletű férfi főszereplők és értékes nőszereplők vonulnak fel. Az így összegyűlt, 6–12 éves gyermekeknek szánt 39 mese nem teszi próbára a mesélő szülőket, nyugodtan elmesélhetik minden sorát, nem kell átugraniuk, „cenzúrázniuk” a gyermekek számára kevéssé alkalmas szövegrészleteket.

Olvasnak-e ma a gyermekek, mi a helyzet a serdülő korosztálynak a mesékhez való viszonyával? Van-e olyan mese, ami a fiatalokat foglalkoztató klímavédelemmel foglalkozik?

Zalka Csenge Virág elmondta, kedveli a serdülőket, azt tapasztalja, amint a mesében olyan fordulathoz ér, ami nem szokványos, felkapják a fejüket, és figyelni kezdenek a látszólag érdektelen fiatalok. Igen, olvasnak a gyermekeink, csak nem úgy és nem azt, amit a felnőtt nemzedék megszokott. A szerelem, a barátság, a közösség és kirekesztettség, félelmek, szorongások témája foglalkoztatja a serdülőket is. Szeretik azokat a történeteket, ahol a gyengébb szereplő túljár az erősebb eszén, vagy áthág szabályokat, úgy győzedelmeskedik. A Hősök és pimaszok című könyve épp erre utal címében. Csak úgy tudjuk megközelíteni ezt a korosztályt, ha tájékozódunk kultúrájukban. Létezik környezetvédő kicsengésű mese is, amelyben a király kivágatja a szent erdő fáit palotája építéséhez, s a mese végére mintegy felfalja, megsemmisíti saját világát, mint ahogy ma is…

Az érdekfeszítő eszmecsere közben két mesét is meghallgathattak a résztvevők.

Ehhez Zalka Csenge Virág közelebb jött a hallgatósághoz, megteremtette a mesemondáshoz szükséges közelséget, és mesélt – természetesen nem könyvből, hanem fejből, s ráadásul megmutatta, hogy Amerikának is van népmeséje, tehát ne csak indián folklórban gondolkodjunk. Floridából származott az élvezetes történet.

A mesék, történetek, adomák nemzedékeket hoznak közel egymáshoz, kimondanak olyan dolgokat, amiket talán nem tudnánk, vagy nem mernénk megfogalmazni.

A programot Balaicz Zoltánné szellemes meséje zárta, amely arról szólt, hogy volt egyszer egy leány, aki mindennél jobban szeretett mesét olvasni, hallgatni, kitalálni, megírni. Sokan azt várták, kinövi, de nem nőtte ki. Szerencsénkre, s így hallgatóivá lehettünk dr. Zalka Csenge Virág meséinek.