„Békesség e háznak és minden lakójának!” – Szentelés Pölöskén

Tódor Szabolcs búcsúszentlászlói espereshelyettes mondja ezt, miközben Pölöske főutcáján csatlakozunk hozzá és ministránsaihoz, akikkel reggel óta járják az otthonokat – most délre jár az idő. Meséli: január második napján kezdték a házszenteléseket, s talán 9-ére sikerül végigjárni mind a kilenc, hozzá tartozó települést. Búcsúszentlászló, Nemeshetés, Nemessándorháza, Nemesszentandrás és Padár már megvolt. Kisbucsára innen Pölöskéről mennek, majd következik Nagykapornak és Misefa. Isten áldást kérték a búcsúszentlászlói iskolára és óvodára, és elmennek a nagykapornaki idősek otthonába is. Volt, hogy egy nap kilencven hajlékba vitték el az Úr üzenetét. S mit tesz a modern technika, azt is tudják, hogy mindez közel 18 ezer lépés megtételével sikerült.

– Fiatalok és idősek egy­aránt fontosnak tartják, hogy életben tartsuk e hagyományt. Ezekben a Zalaegerszeghez közeli falvakban viszonylag sok új ház épül és sokat újítanak fel, s ezek tulajdonosai gyakorta kérik, hogy szenteljük fel új otthonukat – folytatja az espereshelyettes, felidézve: évtizedekkel korábban, a ferences atyák idejében, főként Búcsúszentlászlón, még elevenen élt e szokás, amit ő három esztendeje élesztett újjá. Sokak örömére. – Volt, aki azt mesélte, miután megszenteltük a házukat, nem veszekedtek annyit. Más pedig sírva fogadott, mert nem gondolta, hogy az ő életében valaki még visszahozza ezt a szép hagyományt, ami azért is jó, mert így rohanó világunkban pár percet megállunk beszélgetni, találkozunk a hívekkel.

Közben megérkezünk egy takaros porta elé, ahol a házigazda, Balázsy József és hű kutyája fogadja Szabolcs atyát és ministránsait, s az újságírót is szívélyesen kalauzolja otthonába, hangos Dicsértessék a Jézus Krisztus!-t köszönve mindannyiunknak.

– Tudjátok, emberek, jön a Szentkereszt, ki néktek üdvösségtek, eljön ma hozzátok. Mi többet nem beszélünk, csak egyet kérdünk: szabad-e a Szentkeresztnek hozzátok bejönni? – kérdi az egyik ministráns, majd a házigazdák határozott igenje után az atya veszi át a szót: – Alázattal léptük át e hajlék küszöbét az új esztendő kezdetén. Kérünk, Urunk, áldd meg ezt a házat, a benne lakókat s mindazokat, kik az esztendő során betérnek ide, add, hogy legyen e falak közt egészség, békesség, szeretet, egyetértés, megértés, törvénytisztelet, hálaadás és isteni áldás. Békesség e háznak és minden lakójának. Ámen.

Szabolcs atya ezt követően szenteltvizet locsol a házra és a háziakra, s közösen elimádkozzák a Miatyánkot, majd az Üdvözlégyet. Közben Kaszáné Gecseg Andrea sekrestyés egy kódot ír a bejárati ajtó fölé: X20+G+M+B+20X. A számokat összeolvasva megkapjuk a mostani évszámot, a betűk pedig a három napkeleti bölcs – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – nevének kezdőbetűi.

Balázsy József közben felidézi: gyerekként maga is segédkezett a házszenteléseken.

– Napokszám jártuk a falut, ma is tudom az éneket, mind a 12 versszakát, pedig már elmúltam hetven – eleveníti fel a régmúltat Nemesszentandrásról származó házigazdánk, aki boldog új évet kívánva az Úr áldását kérte búcsúzóul a vendégekre.

– Most Isten veletek, áldott jó emberek, kik a Szentkeresztnek áldást engedtetek. A mennyei béke maradjon veletek – válaszolták a ministránsok.