A Köz Szolgálatáért díszoklevéllel tüntették ki dr. Tószegi Sándort

A korábban miniszteri elismerő oklevelet elnyert, illetve a Zala Megye Közigazgatásáért Díjban is részesült állatorvossal munkájáról és közelgő nyugdíjazásáról is beszélgettünk.

– Nagy megtiszteltetés ez az elismerés, ahogy a többi is – mondta dr. Tószegi Sándor. – Nemcsak az én munkámat ismerték el, hanem munkatársaimét, az egész osztályét. A díjat Palich Etelka, a Magyar Kormánytisztviselői Kar elnöke adta át, és hatósági állatorvosként én voltam az egyetlen kitüntetett, ami különösen jólesett. Közben persze feszengek is az ilyen helyzetekben, hiszen mások ugyanúgy megérdemelik a dicséretet.

Dr. Tószegi Sándor 1979 óta tevékenykedik állatorvosként, majd a 90-es évek elején a gyakorlati munkát feladva Lentibe, a kerületi állategészségügyi hivatalba került főállatorvosként. Családi hivatásnak is tekinthető náluk ez a szakma, hiszen annak idején édesapja is ebben a munkakörben dolgozott, és a felesége is állatorvos. Mielőtt a Zala Megyei Kormányhivatal Lenti Járási Hivatala illetékes osztályának, illetve a szervezeti egység korábbi elődjének vezetője lett, hivatásában rövid ideig Kustánszegen és Csömödéren dolgozott, majd Nován a termelőszövetkezetben, ahol le is telepedtek.

– A pályám elején gyakori volt még a háztáji szarvasmarha- és sertéstartás, amely a szakemberek munkáját nagymértékben igényelte. Naponta volt feladatunk a tsz-ben az állatállománynál, és a gazdák is rendszeresen kerestek fel minket a gondjaikkal, melyeket szakértelmünkre hagyatkozva kellett megoldani, nemegyszer éjszaka vagy ünnepnap. Cserébe csodálatos érzés volt, mikor az állat meggyógyult, vagy egy egészséges kisborjút segítettünk a világra. Aztán ahogy teltek az évek, az országos tendenciának megfelelően csökkent az állattartás Zalában is – emlékezett vissza a kezdetekre. – Már negyed évszázada Lentiben dolgozom. Legjobb tudomásom szerint hivatalunkban minden dolgozó és – talán túlzás nélkül mondhatom – minden ügyfél jól érezte magát. A nehezebb emberi és szakmai eseteket, szituációkat mindig segített megoldani az általam nagyon szeretett vidéki, zalai emberek között eltöltött évek során szerzett empátiám, és természetesen bizonyos gyakorlat, rutin az egészséges humorérzék mellett. Különösen szerencsés vagyok abból a szempontból is, hogy a Lenti Járási Hivatal vezetői és dolgozói nem kizárólag feletteseink és munkatársaink, hanem emberileg is nagyon sokat jelentenek nekünk. Azt gondolom, hogy jól dolgozni csak jó munkahelyi környezetben lehet, ami kisugárzik az ügyfelekre is.

Sokrétű feladataikról részletesen is beszélt lapunknak a főorvos.

– Osztályunk többnyire az állatok problémáival, betegségeivel, szállításával foglalkozik, de az élelmiszer-higiéniát tekintve is van feladatunk, ami most már nemcsak az állati eredetű élelmiszerek előállítására, forgalmazására korlátozódik, mint korábban, hanem minden ezzel kapcsolatos területre az előállítástól kezdve a végső fogyasztóhoz kerülésig, legyen az hús, tej, méz vagy akár ásványvíz. Ide sorolható az állatok takarmányozásának, gyógyszerezésének ellenőrzése is, hiszen közvetve ez is kihat az általunk elfogyasztott élelmiszerek minőségére. Mindezek mellett speciális tevékenységeink is vannak. Példaként említve: Rédicsen, egy engedélyezett telepen, a nagy távolságokat megtevő élő állatokat szállító kamionoknak lehetősége van megpihenni. Az előírás szerint ugyanis, ha a szállítás bizonyos időt túllép, akkor az erre közlekedő kamionoknak a nemzetközileg nyilvántartott etető-itató-pihentető állomáson kötelező a szállítás idejétől függően etetésre, itatásra vagy hosszabb út esetén 24 órás pihenésre megállni, amikor le is kell hajtani az autóról az állatokat. Az állomás rendelkezik erre alkalmas istállóval és személyzettel, nekünk pedig az elvégzett pihentetés tényét, az állatok továbbszállításra történő alkalmasságát igazolni kell. A szállítmány csak így indulhat el újra. Ez a hely nonstop üzemel, ezért érthetően sok feladatot ad munkaidőn túl, hétvégékre vagy akár ünnepnapokra is.

Idén nyugdíjba vonul dr. Tószegi Sándor, bár felmerült, hogy maradjon még a hivatalban.

– Szerencsés helyzetben vagyok – mondta –, hiszen jó a közösség a járási hivatalban, megbecsülik a munkánkat. Szívesen csinálom, de az ügyek széles körűek és nem korlátozódnak a hivatali munkaidőre. Ahogy az ember egyre idősebb lesz, nem árt, ha lekerül a válláról pár feladat. Bár előre érzem, hogy furcsa lesz az átállás, szeretnék élni a nyugdíj lehetőségével. Bízom benne, hogy a pótlásom gond nélkül sikerül. Szükség van a fiatalokra, hiszen más a rálátásuk, a rugalmasságuk, mint nekünk, idősebbeknek.