Átfogó várostörténeti kiállítás hivatott erősíteni a zalaegerszegiek kötődését

Az öt termet megtöltő tárlatban a múzeum gyűjteményének minden reprezentatív várostörténeti tárgya látható lesz, s emellett számos digitális elem szolgál majd élményteli kiegészítőként. A koncepcióról Béres Katalin főmuzeológussal, a kiállítás kurátorával beszélgettünk.

– A korábbi állandó kiállításunk, a Központok a Zala mentén klasszikus megyetörténeti bemutató volt, azóta azonban átléptünk egy új századba, továbbá fenntartóváltás is történt a múzeum életében – kezd a háttér megvilágításába Béres Katalin. – Immár a városi önkormányzathoz tartozunk, így jogos az igény egy komplex várostörténeti kiállításra, de ettől függetlenül is megérett rá az idő, hogy az elmúlt évtizedek során felgyűlt tárgyakból, dokumentumokból, illetve tudásból korszerű tárlatot gyúrjunk a közönség számára.

Tisztában vagyunk avval is, hogy a mai zalaegerszegiek túlnyomó többségének ősei a környező falvakban éltek, így a városhoz való kötődés gyökerei nem hatolnak igazán mélyre. Ezen is változtatni szeretne az új tárlat üzenete. Célunk, hogy az itt élőkben erősödjön a „zalaegerszegi vagyok” tudat, s minél többen ébredjenek rá, hogy mennyire büszkék lehetnek városukra.

Az új szellemű alapkoncepció lényege, hogy a városlakók életére koncentrál, az ő mindennapjaik, életmódjuk, viseletük, munkájuk és szórakozásuk mentén tárul fel az évszázadok históriája. Életre keltettek hát egy kortalan házaspárt, Egerszegi Mihályt és párját, Boriskát, ők lesznek kalauzaink a korszakok láncolatában.

– A párosnak igyekeztünk olyan keresztneveket választani, amelyek már a korai forrásokban felbukkantak, ám még ma is használatosak. Mégsem hívhatnak egy végvári katonát Kevinnek… – idézi fel nevetve töprengéseiket. – Mihály és Boriska mindig azt a társadalmi réteget képviseli, abban a viseletben, frizurával lép elénk, s a kenyérrevalót is azzal a foglalkozással keresi meg, amelyet az adott korszakban a legjellemzőbbnek tartunk.

S hogy melyek a fő csomópontok és megelevenített társadalmi csoportok? A középkori mezővárosban földművesek képében állnak elénk a főszereplők, a török időkben végvári katonaként küzd a férfi, a 18. században céhes iparosként elevenedik meg, a reformkorban városi köznemesként, a dualizmus időszakában urbánus értelmiségiként, a Horthy-korszakban hivatalnokként lép elénk Egerszegi Mihály. A Kádár-korszakban pedig, amikor 60 ezer lakosúvá terebélyesedett a korábban 15 ezres megyeszékhely, gyári munkásként igyekszik boldogulni a pár. A feleségnek jobbára csak a 19. századtól jut plasztikusabb szerep, a korábbi időszakok női szerepvállalásának árnyalása még kutatások tárgyát képezi. Boriska és Mihály a különböző korokban ugyanazon szempontok mentén tárják fel életüket, vagyis a kor miliőjét, a lakásviszonyokat, a divatot, a munka világát és a közösségi élet és a szórakozás színtereit.

A városkép fejlődési ívéről ugyancsak fogalmat alkothatunk, mégpedig Frimmel Gyula grafikusművész alkotásainak felnagyított változatai révén. A látogató rácsodálkozhat, miként festett például 500 éve a megyeszékhely arculata, s elmélázhat a képeken, mi is állt egykoron a mából ismerős épületek helyén.

– Az új kiállítás gazdag tárgyi anyagot vonultat fel, ám emellett jelentős szerepet szánunk a nagyméretű képeknek és a digitális tartalmaknak – folytatja Béres Katalin. – A korábbi tárlatok fogadtatása arról üzent, hogy a látogatók nem szívesen olvasnak hosszadalmas magyarázó szövegeket. Beláttuk, hogy az információkat más módon kell eljuttatni hozzájuk, ezt a tendenciát tükrözik az új megoldások. Ennek szellemében animációk és interaktív játékok kínálnak információt és élményt. Humoros animációk készülnek például a várostörténethez kapcsolódó legendákról, mondákról. Megelevenedik az a történet, amikor a végvári katonákat épp szőlőművelés közben érte a török közeledtének híre. A hírlövő mozsárágyú jelére kaszát-kapát odahagyva rohannak a várba fegyvereikért, s sikerrel verik vissza a támadást az Alsóerdőnél. A győzelem emlékére Szűz Mária képét erősítik fel az egyik fa törzsére, s ez az emlékhely még a 20. század közepén is állandó kirándulási célpont volt a megyeszékhelyen. De virtuá­lis sétát is tehetünk Zalaegerszegen, átélve, mit láthatott az 1935-ös Göcseji Hétre ide érkező látogató. A vasút­állomástól a városközpontig vezet a séta, bemutatva a fontosabb épületeket, amelyekről pluszinformációkat is kínál a digitális tér. Ugyanakkor minden egyes korszakhoz „hagyományos” manuális játékot is terveztünk a gyerekeknek és a játékos kedvű felnőtteknek. Ki lehet próbálni például, milyen nehéz volt egy a végvári harcokban használatos pajzs, vagy egy kard, de egy neves egerszegi vendéglő képét is kirakhatjuk.

Két kisebb kitérőt szintén kínál a tematika. Az egyik a múzeum létrejöttének történetét villantja fel, tudatosítva a látogatókban, hogy az elődök és a jelen muzeológusai mennyi kutatómunka árán tárták fel, őrizték meg Zalaegerszeg múltjának emlékeit. A másik oldalág a megye történetére ad jelzésszerű kitekintést, bemutatva, milyen jeles történelmi események zajlottak itt, s milyen személyiségeket adott Zala az országnak.

A kiállítás anyaga gyakorlatilag építésre vár, az utolsó tárgyfeliratig elkészült minden, már csak a digitális tartalmak hiányoznak. A szakmai munkában nagyon jó segítőkre lelt a Göcseji Múzeum. A belsőépítészeti terveket a budapesti Konkrét Stúdió készítette, a grafikai munkát pedig a Pazirik Informatikai Kft. végezte.

– Mindkét csapat fiatalokból áll, hatalmas élmény volt velük dolgozni – tér ki a közös munkára Béres Katalin. – Ők képviselték a legújabb, formabontó kiállítási törekvéseket, mi pedig igyekeztünk teret nyerni a klasszikus, értékcentrikus vonulatnak. Jókat vitatkoztunk, de végül mindig sikerült összetalálkoznunk félúton.

A forma mellett persze a lényeg továbbra is a tartalom, ami a helyi erők szellemi terméke. A mezővárosi és végvári idők bemutatásában Simmer Lívia, Eke István és Orha Zoltán munkája testesül, az újkori és legújabb kori fejezetek Megyeri Anna és Béres Katalin elképzelése nyomán épülnek fel, a megyetörténeti kitekintés pedig Kaján Imrének köszönhető.