Lispeszentadorján a környező falvak lehetőségeivel együtt vonz turistákat

- Mindent be kell keríteni a vadak ellen, különben nem lehet termelni. Sajnos, a kerítést a szarvas átugorja – bosszankodik, miközben megérkezünk a klastrom romjához.

- Ez korábban műemlék volt, aminek a műemlék voltát megszüntették. Hogy ezt ki kezdeményezte, nem tudjuk. A rom mellől kivágtuk az öreg, beteg fát, de a rom megerősítésével, hogy egyáltalán össze ne dőljön, még nem volt lehetőségünk foglalkozni. Felvettük a kapcsolatot Iharosberényben a pálosokkal, akik kiderítették, hogy három helyen említik Szentadorjánt a régi iratokban, de a rendházról nincs sehol adat, így további kutatásokra van szükség, amiről nem mondunk le. A monda szerint a kolostort a várhelyi várral egy alagút kötötte össze, ha ezt megtalálnák, annak történelmi jelentősége lenne. A közeli Szentlőrinci dombtetőn Kányavárnak lehetett egy őrbástyája, mi gyerekek feljártunk oda, cserepeket, törmelékeket találtunk. A rom bolthajtásában kis barokk, Szent Antal szobor állt, amit bevittünk a ravatalozóba, hogy az időjárástól, vagy az avatatlanoktól megvédjük – eleveníti fel Árkus Béla az elmúlt évek történetét, azért is, mert 2016-ban jártunk már a községben a „Mert az Ön faluja is rajta van térképen!” turisztikai sorozatunkkal. Akkor a polgármester beszélt a terveikről. Fűzest telepítettek, s kosárfonással akartak foglalkozni, de tervezték mangalica tenyészet létesítését, állatsimogató kialakítását, s még nem fejezték be a falu turistaszállójának felújítását sem. A híradásokból értesültünk arról, hogy az elmúlt években színes, látványos, vendégcsalogató rendezvényeik voltak.

- Vettünk egy házat nagy udvarral, kerttel, aminek az alján egy kis tó is van. Először libákat, kacsákat neveltünk, majd tyúkokat tartottunk. A sors azonban úgy hozta, hogy igen megcsappant a közmunkásaink száma, szerencsére, sokan jobb állásba helyezkedtek el. Jelenleg az állatok hétvégi gondozását nem tudnánk már megoldani, ezért, egy nagyobb, vizes, ingoványos területen bivalyokat fogunk tartani. Négy bivaly hamarosan meg is érkezik. Velük az a tervünk, hogy a nagyobb, éves rendezvényekre egy-egyet levágunk közülük, s ezzel biztosítjuk a vendégsereg étkezését. A mangalica tartásához is meglennének a feltételeink, de ebbe most, az Afrikai sertéspestis veszélye miatt nem szabad belevágnunk. Az állatsimogató részben megvalósult, előre bejelentkezve, bárki megnézheti a vadfarmomat, ahol 30 dám szarvas és 15 muflon látható. Volt kosárfonó tanfolyamunk is, de kosarak készítésére sem jutott már ember. A fűzvessző viszont nem veszik kárba, elajándékozzuk a bázakerettyei szociális otthon foglalkoztatási részlegének, ők használják fel. 2015 februárban, amikor az időközi választáson polgármester lettem, a lakosság létszáma 308 fő volt, most 284-en vagyunk. Új építkezés az elmúlt öt évben nem volt. Az öregek kihalnak, helyükre nem jön senki. A zártkertekben alig folyik már gazdálkodás. Turisták viszont szerencsére jönnek – foglalja össze Lispeszentadorján jelenét Árkus Béla.

Megérkezünk a turistaszállóhoz, amely a Mandala nevet kapta, s egész évben működik. Az idén eddig több vendégük volt már, mint tavaly, vagy hatszázan éjszakáztak az épületben, s az év végéig is vannak még foglalásaik. A folyosó falán vendégleveleket is olvashatunk: „Nagyon hálásak vagyunk, hogy megszállhattunk itt az éjszaka folyamán átutazóban. Tetszik itt a nyugalom és persze a táj is! Ez az a hely, amit bátran ajánlhatok az ismerőseimnek! Az sem kizárt, hogy egyszer mi is visszajövünk ide sokad magunkkal! Köszönettel: Mazán Erzsébet, Józsa Balázs.

A lispei falurészben – Lispeszentadorján három falu egyesülésével jött létre, előbb Erdőhát egyesült Szentadorjánnal, majd az olaj megtalálásának évében, 1937-ben egyesültek Lispével, s jött létre Lispeszentadorján – egy nagy telken álló, impozáns, új épületegyüttes hívja fel magára a figyelmet, a Rejtek, Kerékpáros és aktív turisztikai centrum, amely a szlovén magyar, határon átnyúló együttműködési program kertében épült. A főépületben nagy társalgó, földszintjén kerékpártároló sok-sok biciklivel és szerviz található, az emeletén apartmanok helyezkednek el, s még van egy önálló kisebb apartman ház is a szomszédságban.

- Gyorsan népszerűvé vált a létesítmény, jól prosperálunk, van igény az ilyen kerékpáros táborokra Dél-Zalában. Tőlünk bárki kölcsönözhet bicikliket, a saját vendégeinknek nem kell kerékpárokat hozni. A túráinkat jellemezően Lispeszentadorján 25 kilométeres körzetébe szervezzük, az egyik útvonal Letenye és Nemesnép között van. Álomszép a táj, de nem csak a táj gyönyörű, sok szolgáltatóval, számos turisztikai attrakciós hellyel vagyunk kapcsolatban. Nem arról van szó, hogy csak megyünk, kerekezünk, hanem más, szórakoztató, élményprogramokat is összeállítunk a táborunk látogatóinak. Huszonnyolc vendéget tudunk elszállásolni, de ennél több vendéget is fogadhatunk, akiket a faluban helyezünk el, például a Mandalában. A vendégeink 91 százaléka magyar – foglalja össze tömören a lényeget Lorschy András táborvezető. Magáról elmondja, hogy budapesti születésű, eredendően azonban „zöldbe oltott” ember, aki 2006 óta foglalkozik turisztikai pályázatokkal. Először egy osztrák-magyar, Dél-Zalát érintő projekt készítésekor járt ezen a környéken.

- Könnyű beleszeretni ebbe a vidékbe! Az első projektünknek a „Befogadó táj” becenevet adtuk – mondja még. Lispeszentadorján szőlőhegyei közül a lispeire megyünk fel a polgármesterrel, mert itt kilátó magasodik, ahonnan nagyszerű panoráma tárul elénk.

- Sok a bakancsos turista, ők megszállottjai ennek a kétségtelenül szép időtöltésnek. Úgy négy hete polgárőrségben voltunk egy társammal, s este kilenc után, már sötétben jött egy rövidnadrágos féri túrabotokkal, hátizsákkal, s fejlámpával a fején. Mondta, hogy eltévedt, s a kilátóhoz megy. Tanácsoltuk neki, hogy ilyen sötétben nem biztonságos már az erdőkben, s a dombokon gyalogolni, inkább elvisszük oda ahova tart. „Az nem lenne becsületes! A kijelölt úton végig kell menni!” hárította el a segítségünket, s az éji sötétben nekivágott a lispei hegynek – meséli Béla, akivel végigjárjuk a legszebb helyeket.

A Lispeszentadorjántól 2,5 kilométerre van a budafapusztai arborétum, 4 kilométernyire a Vétyemi erdőrezervátum. Csodálatos, őszi színekben pompáznak az erdőkkel borított dombok. Az ősbükkös pihenőjét éppen javítja egy brigád, az óriás, negyven méter fölötti bükkök koronáját meseszerűvé varázsolja a napfény. A jeles fák közül megcsodáljuk az „Ős” vezért, amely 49 méteres magasságával fölé nyúlik a környezetének, az északi oldalán a vastag zöld moha olyan, mint a bársony. A Maróci tó, amelynek öt falu a tulajdonosa, köztük Lispeszentadorján is, ékszerként csillog a dombok alján. Átvezet a tájon a kéktúra útvonala, a Papp Simon Olajos Túra melynek célja, bemutatni a hajdani „olajvidék” természeti szépségeit és ipartörténeti érdekességeit. Lispeszentadorján határában van a híres, 2-es kút, amelyik a Trianon utáni Magyarország első olajtermelő kútja volt. Illő tisztellettel időzünk a kútnál, ami Árkus Béla számára azért is kedves, mert az ő élete is a kőolajhoz kapcsolódik, hiszen jelenleg is kútmunkálati felügyelő, az egész Dunántúlon.