2019.09.10. 07:00
Évente összejönnek a ruhagyáriak – Most a botfai közösségi házban találkoztak
Egykor több ezer ember munkahelye, a megyei ipar meghatározó szereplője volt a ruhagyár. Ma már csak emlék, amit évről évre felidéznek egykori dolgozói, akik Simon Lívia jóvoltából találtak újra egymásra.
Csutoráné dr. Zillich Margit (balra) és Simon Lívia a ruhagyáriak idei találkozóján a botfai közösségi házban
Forrás: Zalai Hírlap
Fotó: Arany Gábor
Szombaton tartották az idei összejövetelüket a botfai közösségi házban, ahol a nagytermet megtöltötték.
– Az életem 1963-ban kapcsolódott a ruhagyárhoz – idézte fel Simon Lívia. –Ipari tanulóként kezdtem, aztán technikumba mentem, s 1971-től normatechnikusként dolgoztam a gyár bezárásáig, 2003-ig. Tíz évvel később, a szomorú esemény évfordulójára meghívtam botfai lakásomba a volt kollégáimat, akikkel a technológián együtt dolgoztam. Tizenöten jöttünk össze, s ez olyan jól sikerült, hogy a folytatás mellett döntöttünk. Ekkor annyian kerültek szóba, akiket feltétlenül meg akartunk hívni, hogy ehhez a következő évben már a botfai kastélyban kértünk magunknak helyet. Közben Facebook-csoportot alakítottam Ruhagyári találkozó néven, ezen keresztül is tartjuk a kapcsolatot, ennek is köszönhetően évről évre többen jönnek, idén százan jelezték a részvételüket – mondta.
Közöttük volt Csutoráné dr. Zillich Margit, aki 1988-tól 1995 végéig irányította a céget. Először megbízott vezérigazgatóként, utána a vállalati tanács, majd a részvényesek által megválasztva.
– Elhoztam erre az összejövetelre azt a hatéves üzleti tervet, ami 1994 elejétől 1999 végéig vázolta fel a cég működését – mondta érdeklődésünkre a Budapesten élő volt vezérigazgató, aki elárulta, pár éve értesült a találkozóról, ám egészségi állapota csak idén engedte meg, hogy ellátogasson volt kollégáihoz. – Az akkori számítások szerint végig nyereséges lett volna a cég, adózás, osztalék kifizetése után, 1999-re például nettó 99 millió forintot jeleztünk előre. Ezt az akkori vevőkörre, piaci kapcsolatokra alapozva számoltuk ki. A gyár 2200 dolgozót foglalkoztatott, működött még a sümegi, lenti telephely. Az én legnagyobb bűnöm az lett, hogy nem engedtem a főrészvényesnek kivinni a nyereséget – mondta Csutoráné dr. Zillich Margit, aki úgy látja, az osztrák tulajdonos döntései vitték csődbe a gyárat. A köztük támadt nézetkülönbségek miatt a vezérigazgatótól a tulajdonos 1995-ben megvált.
A gyár 1999-ben még nullszaldós volt, 2003-ban pedig bezárták.