Állati képek, egyedi lesek Máté Bencétől

Apró hangyák, játékos ürgék, méltóságteljes sasok, félelmetes kajmánok, impozáns oroszlánok, hatalmas elefántok, nagy csőrű gödények, színpompás gyurgyalagok – csak néhány abból a több százféle állatból, melyet világszerte megörökített Máté Bence. Jóvoltából világjáró kalandozásban lehetett része mindazoknak, akik ellátogattak a közelmúltban keszthelyi kiállítására. Az egyedi látásmódú természetfotós képeit a Festetics-kastély parkjában csodálhatta meg a közönség.

A természetfotós már tizenévesen sikert sikerre halmozott képeivel. 2001-ben a BBC Wildlife magazin természetfotós pályázatán ürgéket ábrázoló, Rivaldafényben című fotóját díjazták, s egy évvel később egy madáritatón készített Újrahasznosítás névvel indított művével a BBC pályázatán elnyerte Az év ifjú természetfotósa világcímet. E kitüntető titulust Magyarországon is neki ítélték öt alkalommal.

25 évesen Londonban Árny­játék című fotográfiájával kiérdemelte a természetfotózás Oscar-díjának tartott, Az év természetfotósa 2010 (Wildlife Photographer of the Year) címet. Így ő a világverseny történetének legeredményesebb fotósa, az egyetlen eddigi induló, aki az ifjúsági és a felnőtt mezőnyben is fődíjat kapott.

De vajon hogyan sikerült mindez? Hogyan lett a Szegeden született, Pusztaszeren felnőtt fiatalember a világ egyik legismertebb fotósa? Még diákként nyúltenyésztésből és kézművestermékek készítéséből összegyűjtött pénzén egy Zenit fotópuskát vásárolt – ezzel kezdődött a sikeres pályafutás. 18 évesen magántanuló lett, s megvalósította álmát, hogy természetfotós legyen. A fotópályázatokon elért eredmények, előadások, szakmai cikkek és képeladások adták meg az anyagi hátteret, hogy több ezer órát tölthessen a lesekben, melyeket nem sokkal később már maga épített. Létrehozta a detektív­üveges fotótechnikát, így testközelből fotózhatja az állatokat. Zimbabwe s más dél-afrikai tájak, Kenya, Brazília, Európa számos országa, hazánkban a Kiskunsági Nemzeti Park – e helyeken született a legtöbb kép. Az élővilág ezernyi csodáját a keszthelyi kiállításon is megtekinthette a közönség. A szabadtéri tárlat zárultával nem mindennapi est várt az érdeklődőkre: a Vértelen vadászat című előadás. A kastély falára vetített képek, videós bejátszások színesítették az estet, s az is érdekes és stílszerű jellemzője volt az eseménynek, hogy a természetfotós egy vadlesben ülve idézte fel élményeit, kalandjait. A közönség vele együtt kalandozhatott élményeken, éveken, kontinenseken és országokon át. S bár rengeteg érdekes sztori, kalandos – s nem egy esetben életveszélyes – helyzet is felidéződött, mi mégis arra voltunk kíváncsiak: a világot járt természetfotósnak mit jelentenek a hazai tájak?

– Kezdetben úgy értem el világsikereket, hogy a lakóhelyem környékének élővilágáról készült fotóim versenyeztek az egzotikus tájakra eljutók képeivel. Később, amikor már én is elutazhattam távoli vidékekre, akkor láttam meg, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen helyen nőttem fel, s hogy nem feltétele a jó kép elkészítésének az egzotikus helyszín. Inkább egyfajta szemléletre van szükség, s bárki, akár a kertes háza udvarán is találhat különleges fotótémákat – idézte fel Máté Bence.

A természetfotós leggyakrabban a Kiskunsági Nemzeti Parkban fotóz – ez a táj a szívéhez leginkább közel álló. Nem véletlen: e vidéken él, itt fedezte fel az élővilágot, itt ismerte és tanulta meg beazonosítani az egyes madárfajokat.

Kíváncsiak voltunk arra is, a világ egyik legeredményesebb és legismertebb természetfotósa szerint mi kell egy jó fotóhoz.

– Egyszerű a válasz: a lényeg, hogy a kép szemlélőjének tetszik vagy nem. Ha valaki ránéz a felvételre és megragadja, akkor jó a fotó. Ez attól függ, ki mit keres a képben. Van, aki a hangulatot, van, aki egy-egy növényt vagy állatot. Számomra akkor jó egy fotó, ha valamilyen történetet mesél el és fotográfiailag érdekes módon van ábrázolva. Olyan perspektívából, olyan háttérrel, olyan eszközök használatával, olyan képi világot mutatunk be, amit másképp nem lehet elmondani – vélekedik a természetfotós, hozzátéve: nem annyira technikai sport a fotózás, sokkal többet számít a kreativitás. – Ha valaki jó szemmel és kreatívan nyúl a témához, középkategóriás felszereléssel is tud érdekesebb képeket készíteni, mint aki kevésbé kreatív, de csúcsgéppel dolgozik. A felszerelés megkönnyíti a munkát. Én egy évtizedig középkategóriás, használt felszerelésekkel dolgoztam, mert kezdetben nem volt pénzem megvenni a legjobbakat, legújabbakat. Már húsz éve fotózom, körülbelül hat éve a legprofibb felszerelésekkel – világított rá a kulisszatitkokra Máté Bence. S azt is elárulta, mindezeken túl mi kell ahhoz, hogy valaki a világ élvonalába kerüljön képeivel. – Sosem elégedtem meg azzal, hogy csak úgy és azért csinálok valamit, mert úgy szokták. Amellett, hogy mindig mindenből tanultam valamit, kérdéseket tettem fel, hogyan lehetne jobban, egyszerűbben, másképp, mint ahogy mások teszik. Azt gondolom, az újszerűségre való törekvés, ami engem sikerre vitt.

Keszthelyen hetvenezer látogató tekintette meg a kiállítást, ezzel a harmadik leglátogatottabb tárlat lett Budapest és Debrecen után.

A több millió megörökített pillanat után Máté Bence ma már nem csak fotóz. Fontosnak tartja, hogy minél többen megismerjék és megszeressék a természetet, a minket körülölelő tájat s megannyi lakóját. Ezért indította el Gaál Péter barátjával közösen az interneten a Fajbook programot, melyben arra ösztönzi a fiatalokat, hogy fotózzanak hazánkban élő állatokat, s közben ismerjenek meg minél több fajt. Mindemellett detektívüveges leseket szeretne építeni, hogy minél több ember kerüljön közelebb az adott terület élővilágához.