György János Aase-díjas színművész emlékére

A temetésen dr. Besenczi Árpád, a színház igazgatója és Farkas Ignác Jászai-díjas pályatárs, barát búcsúzott tőle a társulat nevében, amelynek 1984 óta hűséges tagja volt. Farkas Ignác felidézte, a Windsori víg nők című darabban játszott utoljára Zalaegerszegen, utolsó előadása Budapesten volt, a Verebes István rendezte kamaradarabban. Verebes István annak idején ráosztotta Gorkij örökbecsű Éjjeli menedékhely, itt Idelenn címen játszott színművének Színész figuráját.

György János gyerekként Keszthelyen, a szabadtéri színpad mellett lakva lett rabja a színészetnek, a színháznak. Kis szerepeket is kapott tizenévesen, s hiá­ba végzett kertészeti iskolát, a Déryné Színház operettszekciója mindörökre a világot jelentő deszkákhoz láncolta. Kecskemét, Szeged után Ruszt Józsefhez csatlakozva érkezett Zalaegerszegre, szinte haza. Majdnem minden előadásban szerepelt az elmúlt 40 évben. Alázat, munkabírás. Amikor az örökös tagságot elnyerte, lapunknak úgy nyilatkozott, ő húszperces színésznek tartja magát. „Inkább, minthogy eljátsszam a Lear királyt, és akkor meg azon háborodjanak fel. Még azt mondanák, alkalmatlan vagyok rá, miért nem a Hamletben alakítom a második sírásót, az való nekem.” Pedig milyen fontos szerep. „Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja…”, idézte Cyrano monológját, amely ott volt a tarsolyában a színművészeti felvételijére készülve.

Mélyen önkritikus, önironikus alkat volt, erős önkontroll alatt állt. „Vannak nálam fontosabb emberek”, állította. Egyszerű embereket szeretett játszani. A Gézagyerek című dráma Papi Jóskáját, a svájcisapkás, az agyonmosott kék munkásköpenyes alakot közeli családtagról mintázta. „A permetezős, hegyre járó, állandóan dolgozgató fajta.” A mi zalai fajtánk. Mindig figyelt. A piacon, a kocsmában, az utcán. Saját híján a színház volt a családja, a fia­talokat tanítgatta, gyámolította. Rangja volt és van a zalaegerszegi társulatban: egy a nevével jegyzett szék szimbolizálja a színészklubban. Ahova már soha többé nem ül le. De majd néha, ha jól figyel, aki arra jár, megláthatja. Kezében talán bohócgyűjteményének egyik darabját tartja, s félmosolya mögül felénk int. Nem tudom, az utolsó tippmix-szelvény vajon nyert-e. Mi ővele biztosan. Szerényen is derűs vendége volt a világnak.