A zalaegerszegi kórházban zajló önkéntes munkáról

Dr. Bujtorné Kölkedi Ibolya egészségnevelő, a Zala Megyei Szent Rafael Kórház önkénteskoordinátora készséggel tájékoztat az itt már több éve zajló önkéntes munkáról.

– Több mint 300 fő vállalt az elmúlt hat évben önkéntes munkát kórházunkban – kezdte a koordinátor. – Ha valaki jelzi ezt a szándékot intézményünk felé, velem találkozik első alkalommal. Kötetlen tájékozódó beszélgetéssel indul az ismerkedés, melynek során az önkéntes jelölt elmondhatja motivációit, elképzeléseit, de egyúttal részletes tájékoztatást is kap az intézmény által meghatározott feltételekről, amiket teljesítenie kell, ha a kölcsönös informálódás után létrejön majd közöttünk az írásos szerződés. Ki kell térni minden apró részletre, például az öltözékre, hosszú haj összefogására, hogy ékszer, műköröm nem megengedett, arra, hogy teljes titoktartásra kell kötelezettséget vállalnia. Minden szabály védi a betegeket és az önkénteseket is. Nem érintkezhetnek veszélyes anyagokkal, szólniuk kell a szakembernek, ha ilyen feladat mutatkozna, nem szabad ételt behozniuk a betegek számára, nem kezelhetnek pénzt. Tehát az önkéntes egy felkészítő tréninget követően – orvosi alkalmassági igazolás birtokában – tevékenykedhet.

– Mit is csinálhat az önkéntes?

– Több osztályon van lehetőség önkénteskedni, ahol leginkább szükség van a munkájukra: a sebészeten, traumatológián, belgyógyászaton. Első alkalommal elkísérem az önkéntest az adott osztályra, ahol a főnővér fogja az ott érvényes körülményekről és elvárásokról, szabályokról tájékoztatni őt: hol öltözhet át, kit hol talál, ki lesz az adott időszakban az a nővér, aki felügyeli a munkáját. Az önkéntes minden beteghez odamehet és érdeklődhet, hogy igényli-e a segítségét. Odaülhet például a beteg ágya mellé, míg folyik az infúzió, beszélgethet, meghallgathat, felolvashat, vagy kikísérheti, segíthet az étkezésben, vagy a környezetét rendezheti.

– Előfordul, hogy el kell tanácsolni valakit?

– Igen, a nagyon alapos előkészítés után is megeshet, hogy az önkéntes nem számolt valamilyen tényezővel, nem kellően gondolta át, milyen atmoszféra jellemző egy-egy osztályra, milyen igénybevételt jelent beteg vagy idős emberekkel foglalkozni, milyen erőfeszítést kíván a feladat ellátása, és mennyi energiát vesz ki belőle.

– Kik jelentkeznek erre a munkára?

– Nyugdíjas értelmiségiek, kétkezi munkások, férfiak, nők vegyesen, esetleg átmenetileg munka nélkül maradt emberek, akik értelmes tevékenységgel szeretnék kitölteni napjaikat.

Lehetőséget kapok arra, hogy egy már fél éve tevékenykedő önkéntest elkísérhessek, míg dolgozik. Szolgálata hetenként 2 óra, az ebédidőre korlátozva. Lejelentkezik a főnővérnél, felteszi az önkéntes kitűzőt, majd belép a kórterembe. Bemutatkozik, elmondja, hogy önkéntes, és megkérdezi, segíthet-e valamiben. A betegek szívesen fogadják, van, akivel csak pár kedves szót vált, van, akinek megigazítja a párnáját, vagy segít vizet inni, ha szükséges, az étkezésben is számíthatnak rá. Anonimitást kér, de szívesen beszél mindenről:

– Mind hozzátartozóimon, mind saját magamon keresztül megtapasztaltam, milyen a betegség vagy baleset miatti kiszolgáltatottság. Ezeket a helyzeteket nem lehet elfelejteni. Korábbi kórházi tartózkodásom alatt találkoztam olyan ápolókkal, akik úgy tudták megszólítani a beteget, hogy az hitet, méltóságot és reményt adott nekik. Igyekeztem a legkörültekintőbben felkészülni erre a munkára. Egy ausztrál orvos, R. Youngson rendkívül érzékletesen megvilágítja, hogy érintenek bennünket a sérülések, betegségek. Azt mondja, aki ebbe a helyzetbe kerül, úgy érzi magát, mint aki csapdába esett – és az emberi törődést kifejező érintés lehet az egyetlen dolog, ami biztonságot, reményt nyújt abban az adott helyzetben. Természetesen érezni kell, mire van szüksége a betegnek, és nem szabad elfelejteni, hogy meddig tartanak az önkéntes kompetenciái, és mikor kell a nővérhez fordulni segítségért, vagy információért. Az itt töltött idő alatt a saját problémák veszítenek súlyukból, lényegtelenné válnak. Az önkéntes a közös jó érdekében, vállalás alapján végzi munkáját, minden ellenszolgáltatás nélkül, de én személy szerint mindig sokat kapok érzelmileg a betegektől.