Somogyországi jó(kert)barátokat fogadtak az egerszegiek

– Minden évben eljárunk egymáshoz, legutóbb mi voltunk a somogyiak ötvöskónyi hegyi rezidenciáján – a városi önkormányzat bocsátotta a rendelkezésükre. Az idén mi vagyunk a vendéglátók, jövőre pedig megint mi megyünk – újságolta Mrakovics Miklósné, a zalaegerszegi kertbarát kör vezetője. – A nagy meleg miatt nagy városnézést nem terveztünk, itt a tóparton, az árnyas fák alatt jókat beszélgetünk, nótázunk, készültünk egy kis meglepetésműsorral is. Már megreggeliztünk, többek között szalonna, újhagymás zsíros kenyér volt a menü, délben lángost sütünk, este a városban majd terített asztal mellé ültetjük őket, s természetesen a szórakozás, a tánc, a jókedvű nótázás sem marad el.

Ez utóbbira egyébként már a Válicka-parti szabadidőközpontban is sort kerítettek, ami nem is csoda, hiszen az egerszegiek a legjobb boraikból tettek az asztalra, amit aztán igazán hozzáértők minősítettek, a nagyatádi kertbarátok közül ugyanis többen tagjai a Somlói Borrend helyi klubjának.

– Én vagyok az egyetlen a városunkban, akinek nagyatádi bora van – jegyezte meg nevetve Szabó József, aki amúgy a kertbarátok és a borrend mellett még további három klubnak is tagja (minden lében két kanál, mondták rá a társai). – Nagyatádnak ugyanis nincs saját „hegye”, a többségnek Ötvöskónyiban van a szőlőbirtoka és a borospincéje. Hobbikertünk viszont van, s ott én olyan lugast nevelek, amelyiken 200 liter bort adó szőlőm terem.

A kertbarát kör, miként Zalaegerszegen, Nagyatádon is az egyik legrégebbi civil szervezet. Az alapítója, Vránics István így emlékezett a kezdetekre.

– 1967–1968-ban sorra alakultak az országban a kertbarát körök a nyúlász, a méhész és a hasonló szakcsoportokkal együtt, a minisztérium ugyanis kiadta a parancsot a földműves szövetkezetek vezetésének a megalakításukra. Rám a kertbarát kör szervezését osztották. Az évek során a kötelező máz levásott a közösségről, és jó kis társasággá nőttük ki magunkat, nemde?

– Jelenleg 84 tagunk van, s mi is, akárcsak a zalaegerszegiek, a kertészkedés mellett a hagyományápolást is felvállaltuk – így Fillér Józsefné, az egyesület titkára. – Rendezvényeink sorában megtartjuk a hagyományos János-napi borszentelést, a tavaszi borversenyt, a horvát virjei kertbarátainkkal kölcsönösen részt veszünk egymás bormustráján. Idehaza már csak a zalaegerszegiekkel van kapcsolatunk, és ezt a közel 50 éves közös múltra tekintettel féltve őrizzük. Sokat tanulunk egymástól, a zalaiaktól lestük el például a „kelepelőállítást”, amit nagy csinnadrattával a szőlő érésekor a seregélyek ellen vetünk be.

A két megye múltbéli kapcsolatát a zalaegerszegi Németh Miklós volt városi főkertész elevenítette fel.

– Zalából, ahol anno az egyházi birtokok voltak jellemzőek, a fiatal leányzók, legények közül sokan átjártak a somogyi uradalmakba summásmunkára, ami gyakran családi összefonódásokhoz vezetett – mesélte többek között.

Nagy sikert aratott a vendéglátók műsora is, egy kotnyeles fővárosi firkász kérdéseire a klubtagok magyar nótákkal, népdalokkal válaszoltak, nem csoda hát, hogy közös nótázásba torkollott az interjú. Délután együtt megcsodálták a levenduláskertet az Alsóerdőnél, ahol kézműves vásár is várta az érdeklődőket, lehet, árulták el a vendégek, ezt az ötletet is hazamentik Somogyországba…