Dacolni egy fájó döntés emlékével – Trianonra emlékeztek Hévízen

Ezt mondta a nemzeti összetartozás emléknapján tartott ünnepi beszédében Papp Gábor, Hévíz polgármestere, leszögezve: a békediktátum okozta sokkot a magyarság máig nem heverte ki. Mint fogalmazott, számos napunk van, melyen „sötét és véres felhők festették meg az eget”, de egy sem égett belénk olyan mélyen, mint Trianon.

– A sokk, amit az akkori társadalom átélt, mai ésszel szinte elképzelhetetlen – hangsúlyozta a városvezető. – Nem volt olyan társadalmi osztály, réteg vagy csoport, amely a trianoni határokba belenyugodott volna, s nem volt olyan párt, amely ne követelte volna a területi revíziót. Írók, költők tiltakoztak műveik által a döntés ellen, szétszakított családok tragikus sorsa lett mindennapi beszélgetések témája. Gondoljuk el: egyik napról a másikra nincs Kassa, Rákóczi fejedelem sírjával. Nincs Ady Endre és Szent László Váradja, nincs Kőrösi Csoma Sándor enyedi kollégiuma. Nincs a Székelyföld. Arany János Nagyszalontája, Kosztolányi Dezső Szabadkája. Nincs Arad, a vértanúk városa. Kitépték a mondák, régi történelmi korok helyszíneit. Déva várát, a tordai hasadékot, a Szent Anna-tavat, a Vereckei-hágót. Hogy is lehetett ezt érteni, megérteni, elfogadni, túlélni?

Azok a magyarok – tette hozzá –, akik a határon túlra kerültek, csak úgy tudják feldolgozni mindezt, hogy érzik: nem szakadtak el végleg, az anyaország gondoskodik róluk, szívén viseli sorsukat, számít rájuk.

– Jövőre éppen száz éve lesz a trianoni diktátum aláírásának. Bár a döntést megváltoztatni nem lehet, de újra és újra megerősíthetjük az összetartozás érzését minden magyarban – fogalmazott Papp Gábor.

Az ünnepi beszédet követően a keszthelyi Nagyváthy Néptáncegyüttes a Kárpát-medence magyar táncaiból összeállított műsorát tekinthették meg a jelenlévők, amit koszorúzás követett.