Kilencek: az irodalomtörténetben ritka, hogy egy költőcsoport így együtt maradjon

Az évforduló kapcsán a kötet megjelenéséről, a benne szereplő írásokról és a kor szelleméről beszélgettünk Utassyné Horváth Erzsébettel, Zsókával, Utassy József özvegyével.

– 1969-ben mindannyian bölcsészhallgatók voltunk Budapesten. Tanárunk, Kockás Sándor vezetésével szerveződött egy kör azonos korú és érdeklődésű hallgatókból – mesélte Utassyné Zsóka. – A csoportot évfolyamtársunk, Angyal János fogta össze, aki Nagykovácsiban lakott az egyetem után, és itt tartották a Kilencek rendszeres találkozóikat, ahol keményen megvitatták egymás verseit. Az első kötetüket is ő szerkesztette, majd aztán többet is. Angyal a művelődési minisztériumban dolgozott, ami nem volt rossz dolog több okból sem. Történt ugyanis, hogy egyszer például Miskolcon a népballadák egyetemességéről beszélt Utassy egy író-olvasó találkozón, és az ott elmondottak miatt a feljelentés előbb érkezett meg a minisztériumba, mint ahogy ő Budapestre, és pont Angyalhoz, szerencsére. A férjem bűne az volt, hogy meg merte említeni Romániát és Erdélyt, ahol magyarok laknak, ezért jelentették fel.

– Közben – folytatta – magától alakult a gondolat, hogy a megírt anyagokból – miközben mindegyiket közölték már önállóan – kiadjanak egy antológiát. Ekkoriban a kiadóknál nyomon követték a tehetséges költőket és lehetőséget adtak a versek megjelentetésére egyénileg. A hatalom az önszerveződést viszont nem nézte jó szemmel, ezért a közös kötet megjelentetése nehézségekbe ütközött és többszöri próbálkozás után sikerült csak. Végül Nagy László, az Élet és Irodalom szerkesztőjének ajánlásával és az Írószövetség KISZ szervezetének támogatásával jelent meg a kötet. Az Írószövetség elnöke, Darvas József tette lehetővé a kiadást. A címet Rózsa Endre egyik verse adta, együtt választották.

Pár héttel korábbi Utassy József első önálló verseskönyve, a Tüzem, lobogóm!, amely – akárcsak az antológia – komoly sikert aratott a fiatalok körében, ugyanakkor felkeltette a hatalom gyanakvását a versekben megnyilvánuló társadalomkritika, a Petőfit idéző szabadságvágy és indulat.

A Kilencek egyik legtehetségesebb költőjének, bár nem szerette a kiemelést, Utassy Józsefet tartották. Írásai, a verssorokba foglalt őszintesége viszont nehezen kapott támogatást.

– Több versének megjelentése is kérdéses volt, végül az idő mindent eldöntött. Akkoriban három kiadó működött az országban, a Magvető volt a legnagyobb, a Móra adta ki az ifjúsági, az Európa a külföldi irodalmat. A második kötetét 1972-ben vitte be Utassy a kiadóhoz, de éveket kellett várni a megjelenésre. Számos verset ki akartak vele hagyatni, s ő ebbe nem egyezett bele, mindegyiket vállalta, minden vers­hez ragaszkodott. Újabb néhány év elteltével már csak egy verset kellett volna kihagyni, hiszen közben puhult a diktatúra, aztán újabb évek elteltével már csak egy sort akartak kitörölni, ami úgy hangzott, hogy „tréningezik velem a terror”, de ebbe se egyezett bele. Az idő őt igazolta, végre 1977-ben ezzel a sorral jelenet meg a vers, a Csillagok árvája. Ő eközben kapott ideg-összeroppanást.

Közben a Kilencek szereplői lettek a hazai irodalomnak, megtalálták saját hangjukat.

– Az elérhetetlen föld antológia versein érződik az akkori szorongatott légkör, mindaz, amit ők, mi abban a korban érzékeltünk – emlékezett a Kádár-korszak idejére Zsóka asszony. – Az örökös kétkedés, bizonytalanságban tartás jellemezte a korszakot, senki nem lehetett biztonságban. Ők nagyon hittek abban, hogy ha több ember gondolja, vallja ugyanazt, az nem véletlen. Sok versben olvasható ez a gondolat. Az antológia a korszellemnek alárendelve kis példányszámban jelent meg, az 1300 darab akkor kirívóan kevés volt, azonban pillanatok alatt elfogyott. Közben persze gyakran hívták őket már akkor író-olvasó találkozókra, ahol nagy közönség fogadta a költőket országszerte. Ez pótolta az elhallgattatást.

A Kilencek 1982-ben kiadták az Elérhetetlen föld II. kötetét, majd 1994-ben megjelent az Elérhetetlen föld 1994. A negyvenedik évforduló alkalmából 2009-ben, mikor megkapták a Bethlen-díjat, napvilágot látott Az idő balján – Elérhetetlen föld – negyven év című kiadás.

– A Kilencek esetében az antológiák folyamatos megjelenése egyedülálló az irodalomtörténetben, ritka, hogy egy költőcsoport így együtt maradjon. Az ötödik kötet kiadása erre az évre van tervezve – jelezte Utassyné. – Pályázat is íródott verseik népszerűsítésére, megzenésítésükre, ennek keretében a zalaegerszegi Énekmondó együttes is pályázott, több helyen be is mutatják a megzenésített verseket.

Hozzátette: néhány éve Utassy összegyűjtött műveit és a kritikai kiadást Vilcsek Bélával közösen készítették el, Vilcsek most Győri László életművének feldolgozását végzi. Győri könyvtáros volt, rendben őrizte a költőtársakkal való levelezést és a megjelenő írásokat, kritikákat, amelyek hamarosan olvashatók lesznek a közönség számára.