„A legelső munkámat gyakorlatilag felrobbantottam” – Gyulai Gergely ötvösművésszel beszélgettünk

Zalaegerszeg Ola városrészében, a míves székelykapun túl bújik meg egy kis ötvösműhely. Amerre csak nézünk szebbnél-szebb dísztárgyak sorakoznak, a falra felaggatott néhány képről pedig egy régi generáció néz vissza ránk. A zalaegerszegi Gyulai Gergely mosolyogva fogad. A kis helység az ő szentélye, míg elől a kész művek, hátul a szerszámok és a munkaasztal bújuk el. Gergely munkái egytől egyig kézzel készülnek, elmondása szerint, nincs is két egyforma darabja.

Hogyan ismerkedtél meg az ötvös szakmával?

- Amikor gyerekként elcsentem a szüleim szerszámait és nekiálltam velük valami olyasmit csinálni, amire nem volt való egyik sem. Viccet félretéve, szinte a műhelyben nőttem fel, hiszen a családom három generáció óta foglalkozik ezzel a mesterséggel – ha akartam volna, sem tudtam volna kikerülni belőle. Van egy olyan érzésem, hogy ez már a génjeimben volt, mivel nemcsak kitartás, de érzék is kell ahhoz, hogy ötvös legyen valaki.

Egyre kevesebben tanulják ki ezt a mesterséget. Mit gondolsz, mi ennek a fő oka?

- Az elgépiesedés. Az igényesebb emberek még mindig az ötvöshöz fordulnak, de sokan nem tudnak különbséget tenni egy minőségi ékszer és egy kevésbé tartós között. Rengeteg tömegcikkel találkozhat az ember, s talán ez ront a szakma hírnevén. Ezek a gépi ékszerek pár év elteltével már javításra szorulnak, míg én életre szóló garanciát vállalok az összes munkámra. Régebben generációkon át öröklődött egy-egy darab, manapság ez már nem jellemző.

Mennyi időbe telik elkészíteni például egy jegygyűrűt?

- Van, amihez elég egy nap, de olyan is amellyel egy hétig is el vagyok foglalva. Nagyban függ attól, mit szeretne a megrendelő. Én maximalista vagyok és szeretem megbonyolítani a dolgomat, már csak azért is, hogy valami olyat adjak át, amibe tényleg beleszeretnek.

Emlékszel rá, mi volt az első ékszer, amit készítettél?

- Igen, ez egy vicces történet! Egy barátomnak készítettem medált, amelynek a tetejét egy véséssel díszítettem. Ez egy nagy, doboz alakú, üreges tárgy volt és ki kellett emeljem a mintát fekete színnel. Akkoriban azt a tanácsot kaptam, hogy ha ráteszem egy vasalóra, a festék rámelegszik. Nem volt túl jó ötlet, mivel valahol a forrasztásnál belement egy kis víz, és az üregben gőz keletkezett. Mondanom sem kell, hogy felrobbant…

Az ékszerek mellett dísztárgyakat is készítesz…

- Igen. Nemrég készítettem hastáncverseny vándordíjat a díját. Kértek tőlem valami szép meglepetést gyémántlakodalomra is. A hölgy megrendelővel ékszert semmiképpen sem akartunk, ehelyett egy szuper dísztárgyat találtam ki. Egy achát ásványra tettem rá két aranygyűrűt összefonódva. A közepére egy csiszolatlan gyémánt került. A kőlap aljára féldomború aranyhuzalt tettem, így olyan lett, mint egy kis hintaszék. Igazi kis örökmozgó ajándék!

Voltak érdekes felkéréseid?

- Volt pár, igen. Sajnos már lassan olyan vagyok, mint egy ügyvéd, így köt a titoktartás (nevet). Esetleg érdekes lehet egy barátom megrendelése, aki a válás előtt az exfeleségének készíttetett egy dísztárgyat. Amolyan búcsúajándéknak szánta. A szobrocska egy magot ábrázol, amely elkezd csírázni. A tetején lévő átfűrészelt „levelek” azt szimbolizálják, hogy ebből lehetett volna valami szép is, csak a dolgok másként alakultak. A közepébe elrejtettem a jing-jangot, ami szintén ugyanezt próbálja ábrázolni.

Volt már kiállításod?

- Egyéni még nem. A legtöbb munkám magánkézben van, de járok Budapestre a FeHoVa (Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállítás) rendezvényre, ahol vadászékszereimet, kitűzőimet szoktam kiállítani. Igazából előre csak akkor dolgozom, ha valamit tényleg nagyon szeretnék megcsinálni. Inkább megrendelésre készítek ékszert és dísztárgyat egyaránt.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

- Valójában az összesre! Imádom csinálni, s remélem meg is látszik minden munkámon. Szeretek kreatív lenni, illetve a tradicionális ékszereket igyekszem megreformálni.

Mik a jövőbeli terveid?

- Folyamatosan olyan dolgokat szeretnék alkotni, amelyek sugározzák viselőjük személyiségét. Szeretném átandi a tudásomat a gyermekemnek is, hogy egy újabb generáció tanulja ki ezt a gyönyörű szakmát.