A létértelmezés változatai értsék egymást – Zsidók és keresztények együtt imádkoztak Zalaegerszegen

A dísztermi pulpituson foglalt helyet a rabbi, a püspök, a lelkész, a lelkipásztor, a zsidó egyetem professzora és a házi­gazda hitközség vezetője. Mielőtt egyenként szóltak volna, Tóth Barnabás klarinétján hangzott fel Kodály Este a tábortűznél című népdalgyűjtése és Kovács Béla klarinétművész klezmerátirata. Egyik emelkedett, a másik dinamikus hangvételt kölcsönzött az estébe hajló délutánnak, mintha tényleg a tábortűznél ültek volna jó ismerősök, akik a világ dolgait ugyan másképp látják, de ez csak inspirálja őket az eszmecserére.

Siklósi Vilmos, a zalaegerszegi zsidó hitközség nevében azzal indította útjára az imaórát, hogy felidézte Ferenc pápa szavait, miszerint a két vallásnak közösen kell szolgálnia a népüket, feloldva a kölcsönös ellentétek okozta különbségeket.

Dr. Székely János szombathelyi megyés püspök héberül is köszöntötte az egybegyűlteket, majd arra emlékeztetett, hogy testvéreknek tekinti a zsidó vallást gyakorlókat, akiknek a legnagyobb kincse Mózes tízparancsolata, amely az európai kultúra és morál alapja. Tiszteletre méltó a zsidók hagyomány­ápolása, az ősök tisztelete, a hitük átadása, mely apáról fiúra száll, mondta, hozzátéve, ezt tanulni érdemes. Ahogy a tudás, a kultúra és a művészetek fontosságát is. A zsidó nép az isteni rend és harmónia, a teremtés és az erkölcs hordozója. Utalt a XX. századi kataklizmákra: a nácizmus és a kommunizmus egyként embertelenségbe fulladt, amikor elhagyta Istent. A két vallás egyházi méltóságain keresztül kezet nyújt egymás felé a humanizmus nevében is.

Schönberger András pécsi főrabbi is a jelmondatul választott 133. zsoltár jegyében szólt: „Mily szép és mily jó, ha testvérek egyetértésben élnek!” Mi köti össze a vallásokat? A Teremtőtől kapott lélek el- és felismerése, melyben az ősi isteni lehelet testesül meg, s amelyet minden vallás hirdet. Az egymás mellett élők békességének záloga ugyanez. A két ősi hitbarátságban élő hit együtt tud küzdeni a békétlenség ellen. Míg a kereszténység milliárdos közösséget alkot, addig a zsidók pár tízezres közösségének nagy szüksége van az összekötő kapcsokra. Ahol az emberek együtt gondolkodnak, ott már lehet valamit kezdeni, mondta a rabbi.

Zsugyel Kornél evangélikus lelkész két testvér közt nőtt fel, középsőként jól érzékelte a testvériség olykor kemény, de mindig szeretetteli hatását. „Hangosan kerestük a magunk igazát, azaz igazi testvéri közösségben éltünk”, adott szemléletes párhuzamot. A bibliai testvérek, Ézsau és Jákób, valamint József történetére is utalt, majd arra, hogy négy évvel ezelőtt, amikor Zalaegerszegre érkezett, Árvai József, a zsidó hitközség tagja volt az egyik első vendége, aki köszöntötte az itt élők nevében.

Stróber László katolikus apátplébános a hűségre helyezte a hangsúlyt, Hodánics Péter református lelkész pedig a bibliai fogalmak közül emelt ki hármat: a szabadító, a békesség és a szövetség kötheti össze a vallásokat. Az Ószövetség és az Újszövetség szimbólumai különböző vetületben, de egybeérnek, vélekedett.

Dr. Szécsi József vallásfilozófus a 2000 éven át mérgező vélekedésre utalva (Krisztus-gyilkos nép volna a zsidó) hangsúlyozta, a III. Vatikáni zsinat és az 50. évfordulóján született megerősítő irat szögezte le, a zsidók is Isten szavának hordozói, az üdvözülésből nem záródnak ki.

A Keresztény–Zsidó Társaság főtitkára, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem egyetemi docense 2018-ban megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, a Nemzetközi Keresztény Zsidó Tanács Életműdíját és a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia Gnilka-díját is.

– A vallásközi párbeszéd gyakran szóba kerül, ökumenikus események is kötődnek hozzá. Hogy vélekedik ennek sikeréről?

– A vallásközi párbeszéd nem ugyanaz, mint ami hetven évvel ezelőtt volt, amikor a II. világháború után Európában keresztény és zsidó részről a Soára való ref­lexióként elkezdődött. Ma szó szerint a világ biztonságpolitikai faktora, és már nemcsak keresztény–zsidó, hanem legalábbis keresztény–zsidó–iszlám ügy. A kereszténység szemléletrendsze­rének ki kell lépnie a beszűkült Európa-centrikusságából. Ma még minden ide fókuszál. A Távol-Kelet vallási rendszere is óriási jelentőségű, figyelembe vétele elkerülhetetlen. A létértelmezés változatainak érzékelniük kell egymást. A zsidóság adott korban, adott kulturális közegben születik s fogalmazza meg a maga teológiáját, ezután jön a kereszténység a maga görög típusú kulturális rendszerével. Azok a hittételek, amelyeket e két vallás vall, adott korhoz kapcsolódnak, adott történelmi időhöz is kötődnek, tehát korántsem abszolút minden elemük. Fennáll az úgynevezett inkulturalizációs nehézség, vagyis egy bantu néger torkán biztosan nem lehet lenyomni a zsidó–keresztény teológiai problémakört. Föl kellene ébrednünk. A világ néhány évtizede összezsugorodott a kommunikációnak hihetetlen információtömegével. Már nem magunkban élünk, a magunk kis teológiája ütközések középpontjává lett. Tragédia, hogy fogy az idő.

A keresztény vallási antijudeaizmus-antiszemitizmus kétezer éven át működött. Ez hihetetlenül hosszú idő, ma már ennyit nem lehet várni, nem tudom, mire maradt még idő. Ha valaki a konyhában egy hónapig nem mosogat, akkor nem lehet bemenni abba a konyhába. A teológusoknak érteniük kell egymás szavát, mielőtt túl késő lesz. Időről időre rendbe kell tenni a dolgokat. A katolikus tanítások, a dogmák között ott van az állandó, a konstans, amit azonban körülvesz az adott kor. Tehát minden hitigazságot, minden tanítást minden korban újra kell tárgyalni. Láthatók bizonyos reményt keltő kezdeményezések. Ferenc pápa kiállására gondolok, amely más típusú, mint amit megszoktunk az elmúlt évezredben. Karizmatikus egyéniségről van szó, van határozott üzenete, de sok kérdésnek a nyugvópontra juttatása még várat magára.

– Kérdés, van-e ideje a teológiának, kérdés, mekkora hatást tud gyakorolni a világ döntéshozóira… s az emberiség problémáira? Elesettek, üldözöttek, bajba kerültek, szegények melletti kiállásra is gondolok…

– Lukács evangéliumáról mon­dják, hogy a szegények evangéliuma, amely a napi politikai visszásságokra, az elesettek sorsára fókuszált, olyan Isten országáról beszélt, amely látható módon valósul meg már itt ezen a Földön, ahol a vakok látnak, a bénák lábra állnak. Ezek konkrét üzenetek, ez politikai teológia. A sokféle okból nehéz helyzetbe kerülőkkel, a szegényekkel való törődés azonban adott körülmények, politikai helyzetek, üzenetek között zajlik és értelmeződik. Van, akinek ez tetszik, van, akinek nem.

Dr. Szécsi József véleménye szerint a keresztény és a zsidó vallás nem azonos módon egymásra utalt. A zsidóság önértelmezésében nem szorul a kereszténységre, a kereszténységnek viszont a zsidóság identitás­kérdése, eredete. A kétezer éves együttélésnek voltak pozitív történései, de sok negatív is. A keresztény–zsidó nemzetközi szervezetek sokáig a zsidóság tragédiáját – a holokausztot – akarták értelmezni és tisztázni, számos dokumentum született erről. Emellett sok zsidó gondolkodó azon is fáradozik, hogy a történeti Jézus alakját, nevezetesen zsidó voltát visszahonosítsa a zsidó népbe, történelmébe.

A filozófus írásaiban hangsúlyozza, hogy a vallásközi párbeszéd tiszteletben tartja az egyes vallásokon belüli irányzatokat, és elvárja, hogy ne akadályozzák a vallásközi dialógust. A Keresztény–Zsidó Társaság több mint másfél évtizede működ­tet egy előadássorozatot is, egy Zsidó–Keresztény–Iszlám Vallástudományi Szabadegyetemet, amely a vallásokat a maguk identitásában tematikusan tárgyalja. Szécsi József úgy véli, hogy a Keresztény–Zsidó Társaság sziget az elvi, morális, gazdasági kihívásokkal küszködő Magyarországon. „A nagyobb politikai mozgások elsöpörhetik szerény munkánkat, mégis nekünk ez az egyetlen élet adatott, és ez nem eladó!” – zárta szavait Szécsi ­József.