Vigh László vezetésével régi tradíciókat elevenítettek fel Felsőrajkon

Minden, ami szem-szájnak ingere

Nagyszabású, huncutságban bővelkedő, hagyományőrző rendezvénynek adott otthont ismét a várudvar. Volt minden, mi szem-szájnak ingere. A minőségi, termelői portékák tömkelege csak úgy „etette” magát, ahogy az a sok „disznóság” is, amellyel a program főszervezője, Vigh László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos invitálta a vendégeket.

– Látványos disznóvágással indítottuk a napot. Az esemény célja, hogy megmutassuk a faluhelyen még mindig élő szokásokat. Szeretnénk visszahozni a régi dolgokat, amik kissé feledésbe merültek. Szőlőpréselés is volt: a téli hidegben, őszről eltett szőlőből készítettünk mustot – mesélte Vigh László, aki hozzátette, a különféle feladatokból nem csak a szorgos helyiek és a környékbeliek vették ki részüket, hanem a megye prominens személyei is, akiket többek között a kolbásztöltés rejtelmeibe, fortélyaiba is beavattak.

Jó néhány ismert embernek lefagyott a mosoly az arcáról, amikor a házigazda honatya vezényletével elindult a kolbásztöltő bajnokság. Ugyan Kósa Istvánné, a Suli Harmónia Alapítvány elnöke és Rigó Csaba, a Közbeszerzési Hatóság elnöke jól elboldogult a béltöltéssel, lapunk főszerkesztőjének Horváth Attilának például már a berendezéssel meggyűlt a baja.

Szívvel – lélekkel

A korántsem kis tortúra győztese végül Rigó Csaba lett, aki pillanatok alatt megtöltötte húspéppel a belet. A legnagyobb, több mint kétméteres kolbász töltője címmel pedig – a nem túl szerencsés kezdet után – Horváth Attila büszkélkedhetett.

Akik viszont több évtizede mindig megállják a helyüket a faluhelyi teendőkben, azok a helyi lakosok. A felsőrajki Mátyás Zsoltnak és csinos segítőinek, Takács Ferencnének és Tömpéné Novák Edinának a vérében van a vidéki munka.

– Szívünket és a lelkünket is beletesszük azokba az ételekbe, amiket két kezünkkel, magunk készítünk – így Tömpéné Novák Edina. – A nagymamáinktól tanultuk, a szüleinktől örökül kaptuk, mi pedig a gyermekeinknek adjuk tovább. Azért is jók az ilyen hagyományőrző rendezvények, mert az egyedi, falusi szokásainkat a városiak is megismerhetik.