Hortobágyra szervezett szakmai programot a Falusi Vendéglátók Zala Megyei Egyesülete

Húszfős csapattal érkeztünk, én magam nagyon kíváncsi voltam, hogy az elmúlt húsz évben (akkor jártam utoljára a vidéken) miben és mennyiben változtak meg a körülmények.

Az első fontos változás, hogy az egyes falusi porták komplexebb kínálattal működnek. A bárándi Koroknai porta – amely faluközeli tanyai épületegyüttes – igényes szobákkal és három ízlésesen berendezett lakosztállyal rendelkezik, sokféle, a tájra jellemző háziállatot tart. A tengeri malacos, macskás, papagájos városi környezetből érkező gyerekeknek kínál kézzelfogható ismeretanyagot a falusi állattartásról. Egyik ólban pulykák kurrognak, arrébb tehenek, lovak, kecskék és birkák nyújtogatják a nyakukat, lehet simogatni, etetni őket. Van lehetőség tojásgyűjtésre, meg lehet próbálni a kecskefejést, igényelhető a környék bejárására szekértúra. Nem tömeges állattartásból élnek, ezek a szűk létszámú állományok a turisztikai programokat egészítik ki, mert hát a fő attrakció mégiscsak Hortobágy, Európa nyugat felőli utolsó szikes pusztája, a világörökség egyik természeti kincse, ahova a tulajdonosok személyesen idegenvezetik a vendégeiket. A ház asszonya készít kecskeszalámit, snidlinges és füstölt sajtot, ezeket reggelire szolgálják fel, de vásárolni is lehet. A porta közösségi helyisége, egyben étterme, amely kis múzeum, nagy búbos kemencével, a környékbeli kerámiaedényekkel, pásztorok használati eszközeivel, Rózsa Sándor és Veszelka Imre betyárok fényképeivel.

A településen, a turisztikai egyesület tágas irodaépületében a helytörténeti anyagok mellett egy írógép-történeti tárlatot is berendeztek, amelynek a 122 darabos anyaga mellett kuriózum egy 1910-ben készített ősi írógép, amely úgy működött, hogy egy négyzet alakú ABC-táblázat fölé benyúló kis kar lefelé mutató tűjét a megfelelő betű fölé kellett vezetni, így leüthették az első írásjelet a papírra, majd minden betűvel meg kellett ismételni. Ugyanitt látható egy levél magyar fordítása, amelyet Mária Terézia királynő látássérült unokahúga írt Kempelen Farkasnak, megköszönve azt a gépet, amivel leveleket tudott írni. A helyi idegenvezető szerint ez azt bizonyítja, hogy a magyar feltaláló készítette az első írógépet. A levél eredetijét a bécsi levéltárban őrzik. (A gépek nagy részét egy elszármazott, budapesti írógépszerelő özvegye adományozta a falunak).

Az állandó kiállításon közel ezer darabos néprajzi gyűjtemény a letűnt falusi kézművesiparnak, a csengőöntésnek és kolompkészítésnek állít emléket. A Veres Sándor mezőgazdasági vállalkozó által 2000-ben létrehozott gyűjtemény a muzeális értékű csengők országos értéktáraként működik. A gyűjteményben megtalálható a Magyarország területén használt csengők számtalan típusa: böszörményi vésett díszítésű, kecskeméti, edelényi, Hamar-féle csengők, cigány csengők, jolsvai kolompok…

Mivel óriási igény volt égetett agyagedényekre, az erre vállalkozók távoli vidékekről hozták az alapanyagot, és hozzák ma is, tudtuk meg a Nádudvaron élő népművészet mesterétől, ifjú Fazekas Istvántól. A kiállítótermébe lépve az ember önkéntelenül keresi a hasonlóságot, vagy az eltérő jegyeket az őrségi-göcseji formáktól, és persze a díszítési motívumok különbözősége is érdekes lehet.

Látogatást tettünk Szerep községben egy mezőgazdasági vállalkozónál, Földesi Lászlónál, aki kertészkedés, gyümölcstermelés, méhészet mellett autodidakta módon agyagszobrászkodik is.

Hortobágytól néhány kilométerre északnyugat felé alakították ki a Vadasparkot, amelyben az egykor ott élt és ma is honos állatokat mutatják be. Többek között látható a túzok, az itt kihalt, de Mongóliából áttelepített vadló, réti sas, sakál, vagy más vidékeken még fennmaradt vadmacska, daru, kócsag és keselyű… Hosszú évtizedekig kihalt állatként emlegették a szürke farkast, amely azonban egy évtizede az Északi-Kárpátokból bevándorolva felbukkant az Északi-középhegység egyes erdeiben, eleinte csak látogatóban, újabban láttak már alommal vonuló anyaállatokat is. A másik érdekes fajta a tulok. Ez az állomány 1627-ben kihalt, de a Heck-fivérek Németországban, 1920-ban, és később mások is a háziasított szarvasmarhák egyes fajtáinak többszörös kereszteződésével előállítottak külső megjelenésében hasonló egyedeket. Ilyen példányok a vadasparkban is láthatók.

Hortobágy két ismert márkája a kilenclyukú híd és a csárda szépen felújítva várt bennünket. Köztük magasodik a Pásztormúzeum, a pásztorélet jellemző tevékenységeit mutatva be. Az utolsó estén szakmai konzultációra került sor, amely a Hajdú-Bihar megyei elnök, Koroknai Béla, a Zala megyei elnök, Nagyné Kovács Katalin, és az Fatosz (országos szervezet) elnöke, Frankó Pál vitaindítóival kezdődött. Az este az évtizedekig szállásadóként működő Kiskocsi ének-gitár duó műsorával zárult.