A szomszéd hagyatéki hitelezői igényt jelentett be és pert indított, amit elveszített

Az ezredfordulón kezdődött, akkor költözött szomszédjába a nála 12 évvel idősebb László, akivel hamar baráti viszonyt alakított ki, szinte családtagnak számított a két lányát nevelő asszonynál. A férfi külföldi munkából hazatérve magányosan élt, gyermeke nem született, családja nem látogatta. Mária szerint az évek során húga mindössze kétszer igyekezett felvenni vele a kapcsolatot, először az édesanyjuk halála után, a következő alkalommal pedig amikor nem adott magáról életjelet László, és ő szólt neki, akkor derült ki, hogy meghalt. Ez történt 2016 márciusában.

– Nem tartotta vele a kapcsolatot, László azt mondta, az anyai örökségből is kiforgatta őt a testvére. A házbeliek is felháborodtak, hogy ezek után mégis a húga örököl László után, én meg, aki gondoskodtam róla, semmit nem kapok – mesélte, miközben előkereste az elmúlt két évben keletkezett papírok sokaságát. – Először azt kértem: néhány holmija kerülhessen hozzám. Számítógépe, DVD- és CD-gyűjteménye meg az a tévé, amit a segítségemmel vásárolt, de a rokonok ezt elutasították. Mivel László a házban másoknak is mondta, hogy nem szeretné, ha a testvére örökölne utána, mindenki biztatott, ne hagyjam magam, mert László arról is beszélt, ha hozzájut az anyai örökségéhez, akkor abból honorálni fogja a segítségemet. Nem kaptam semmit László után, ezért hagyatéki hitelezői igényt jelentettem be és pert indítottam. Kértem az említett tárgyakat és az ingatlan vagyona 20 százalékát, végül másfél millió forint szerepelt a bírósági keresetben, és az anyagi helyzetemre tekintettel pártfogó ügyvédet kaptam. A pert elvesztettem, és másodfokon is elutasították az igényemet, most meg fizethetek százezer forintnál több perköltséget – mondja, s elém teszi az ítéletet.

A bíróság előtt meghallgatott valamennyi tanú megerősítette, amit Mária mondott, miszerint szoros baráti kapcsolatban állt a szomszéddal, egymásnak lelki társai voltak.

Mária rendszeresen áthívta magához étkezni Lászlót, mosott is rá, és a hivatalos ügyek intézésében is segítette. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy a segítségnyújtás kölcsönös volt, hiszen a férfi Mária számítógépének javításával szolgált a segítségért. A szociális alapon kapott ebédet egymásnak hazahozták, segítettek a másiknak a bevásárlásban. A bíróság arra a megállapításra jutott, hogy nem sikerült bizonyítani, miszerint Mária azért gondoskodott a férfiról, mert ígéretet kapott a hagyatékból való juttatásra. Arra sem volt vallomás, hogy a nő ellenszolgáltatást kért a segítségért. A tanúk arról is beszámoltak, hogy a férfi valóban kijelentette, a testvérére semmit nem kíván hagyni, arról viszont nem beszélt, kit nevezne meg örökösének.

A tanúk szóltak arról is, hogy a férfi közölte, ha hozzájut az anyai örökségéhez, akkor ad belőle az asszonynak, mert sokat segített neki. A tanúvallomások alapján megállapítható, hogy az asszony és a férfi között egymásnak nyújtott kölcsönös szolgáltatások értékei közötti jelentős eltérés kompenzálásának igénye még a férfi életében egyértelműen felvetődött, és ő kifejezte szándékát, hogy erre tekintettel Máriának szeretne valamit juttatni. Arról azonban nem beszélt, hogy ezt milyen módon és mértékben tenné meg, a hagyatéki vagyonból mit adna neki. Történt ez annak ellenére, hogy az anyai örökségből másfél millió forinthoz jutott 2015 áprilisában, ám ebből nem fizetett egy fillért se Máriának. Arról viszont senki nem beszélt a perben, hogy a férfi a saját örökségéből kívánt volna adni segítőjének, ezért a bíróság a hagyatéki hitelezői igényt elutasította. Azt sem tudta Mária bizonyítani, hogy a férfi magatartásával őt megtévesztette és felesleges kiadásokra késztette, szögezte le az ítélet.

Lehet, hogy László szomszédainak igazságérzete berzenkedik ez ellen, de nem születhetett más döntés, mert a férfi semmiféle végrendeletet nem hagyott. Szóbeli közléseit pedig akkor sem lehetett volna végakaratként értelmezni, ha konkrétan megnevezett javakat ígér Máriának. Szóbeli végrendeletet ugyanis kizárólag az tehet, aki olyan életveszélyes helyzetben van, amely miatt nem képes írásbeli végrendeletet tenni. Ez pedig akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében, mindenki által értett nyelven végakaratát egész terjedelmében szóban előadja, és kijelenti: az az ő végrendelete. A szóbeli végrendelet viszont hatályát veszti, ha az életveszélyes helyzet megszűnik, és ezt követően a végrendelkezőnek 30 napon át lehetősége lett volna megtenni az írásbeli végrendeletét. Nem ez történt ebben az esetben.

Arra a kérdésére, hogy ha Lászlótól életében nem kért anyagi ellenszolgáltatást a segítségért, holtában miért tette, Mária úgy felelt, mert ő és a ház többi lakója is méltánytalannak érezte, hogy az a rokon örököljön mindent, aki nem is foglalkozott a testvérével.

Arra viszont nem tudott válaszolni, a pártfogó ügyvédje miért nem mondta el: ezt a pert ő nem nyerheti meg, sőt, még a fellebbezésről sem beszélte le az asszonyt, ami további tízezrekbe került. Nem csak a lépcsőfokok furcsaságain lehet elgondolkodni abban a házban…