Kurta-major kúriáján az enyészet az úr

Ezek az emlékek törnek elő, amikor megpróbálom körbejárni a pusztuló, gazzal körülvett kastélyt. Az egykori park fáinak többsége már nem létezik. Amelyek állnak még, azokat körbeveszi a bozót, tüskés indái áthatolhatatlanok. A kastély tornáca fölött megroggyant a tető, az épület alatt húzódó pincék ajtónélküliek, boltozataik viszont még épek. A kastély falai szilárdak, tetőzete is bírja még, az egész olyan látszatot kelt, mintha segítségért kiáltana: „Szabadítsatok ki az elvadult környezetből, engem meg lehetne még menteni!”

De kihez szól ez a keserves segélykérés?

A falu polgármesterét Árvay Sándort kérdezem, hogy tudnak-e valamit a kastély tulajdonosairól. A válasz tömör: nem tudják ki, vagy kik ők, semmilyen kapcsolatuk nincs velük. Nem ismerik a birtokosokat, így arról sincs információjuk milyen szándékkal jutottak valakik egykor ehhez a tulajdonhoz.

Az egykori uradalomról, az emberekben szunnyadó emlékeken kívül is sok minden ismert. Eredetileg Salomvár neves szülöttének, Csutor Imre földbirtokosnak a földjei voltak erre, aki 1865-től előbb Zala megye főjegyzője, majd másodalispánja, s végül alispánja lett. Rá hárult a kiegyezés után a modern polgári közigazgatás kereteit megteremtő törvényhatósági és községi törvény végrehajtása. Ekkor változott meg a megye járási beosztása, megalakultak a községi képviselőtestületek, s az ő hivatali működése idején tették kötelezővé a községi szülésznők alkalmazását. A Csutor birtokot megöröklő Eitner családé volt a kurta-majori kastély, amit, ha akarna sem tudna megóvni az önkormányzat, mert – mint már említettük – az ingatlan ismeretlenek tulajdonában van, ők viszont nem tesznek érte semmit. A kastély második világháború előtti tulajdonosa Eitner Sándor 1930-ban meghalt, a kétezer holdas gazdaságon és az egyéb vagyonon, mint például az egerszegi téglagyár, a három fia megosztozott. Közülük ketten országgyűlési képviselők is voltak a háború végéig.

Az Eitner fiuk a második világháború után elhagyták az országot, 1945-ben 28 cseléd család maradt ura nélkül Kurta-majorban. Az alsó tagozatos gyermekek számára az üresen maradt kastélyban 1946-ban iskolát nyitottak. Miután a volt cselédek közül sokan a faluba költöztek, 1952-ben megszűnt az iskola.

A majort a téesz működtette, majd a rendszerváltást követően ez is magánbirtok lett, a kastély azonban nem volt része ennek a magánosításnak. A látszólag jól működő kurta-majori gazdaság mellett, az enyészet lett úrrá az egykor oly mutatós úri otthonon. Kár érte! Nem csak egy eltűnt kor, ma még megmenthetőnk tűnő épülete és parkja fölött lesz lassan visszafordíthatatlanul úrrá az enyészet, ha nem történik érte valamilyen összefogás, hanem a hozzá kötődő emlékek is örökre elvesznek.