Beszélgetés dr. Székely Jánossal, a Szombathelyi Egyházmegye püspökével

Dr. Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye püspöke mondta mindezt lapunknak az évek óta egyre nagyobb gondot jelentő paphiány kapcsán. Az egyházmegye területén hosszú idő után ez évben idén nem is volt papszentelés, miközben nyugdíjazások, betegségek és elhalálozások miatt az aktív lelkipásztorok száma folyamatosan csökken.

– Jelenleg 14 papnövendékünk van a szemináriumban, ez valóban törékeny szám. Szűken arra elegendő, hogy a jelenleg szolgáló paptestvérek utánpótlását biztosítsa. Évente körülbelül egy és három közöttire tehető azon atyák száma, akiket betegség vagy egyéb probléma miatt pótolni kell. Ezért fontos, hogy az elkövetkezendő években is legyen jelentkező. Bízunk benne, hogy az a tíz fiatal papnövendék, aki 2017-ben és 2018-ban kezdte meg tanulmányait, megmarad a hivatás mellett. Ha így alakul, az megnyugtató lesz számunkra. Az elmúlt években valóban kevés papszentelés történt, hála Istennek idén két fiatal atya hazatért római tanulmányai elvégzése után, így a papáthelyezéseket meg tudtuk oldani. Jövőre azonban ez valószínűleg kicsivel nagyobb nehézséget jelent majd.

Dr. Székely János hozzátette, a papnövendékek hiányának számos oka van. Egyrészt hiányzik az a családi háttér, ami arra ösztönzi a fiatalokat, hogy merjék felvállani elköteleződésüket. A püspök úgy fogalmazott: több olyan hely van, ahonnan jellemzően jönnek a papi hivatások, az egyik ilyen a derűs, szeretetteli, sokgyermekes nagycsalád.

– Gyönyörű példa erre boldog Brenner János családja, ahol három fiú volt, és mind a három a papi hivatást választotta – folytatta az egyházmegye főpásztora. – Amikor szóba került, mind a hárman azt mondták, nagyon mély vallásosságot hordozó, de sze­retetteli és derűs volt az otthoni légkör, egyetlen esetre sem emlékeztek, amikor a két szülő veszekedett volna. Ilyen családokból kellene nagyon sok. De kellenének eleven ifjúsági közösségek is, ahol a fiatal a hittel gimna­zista korában is találkozhat. A lelkiségi mozgalmak, azon fiatalok csoportjai, akik gitáros énekekkel, lelkigyakorlatokkal, zarándoklatokkal élik meg hitüket, szintén nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy va­lakiben megszülessen a papi hivatás gondolata. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy egyre több imatábor van az egyházmegyében. Vannak o­lyan papnövendékek, akik egyházi iskolában tanultak, ezek szintén olyan helyek, ahol a fiatalok gimnazistaként is elevenen találkoznak a Bibliával, az imádsággal, hiteles tanárokkal, keresztény életet élő felnőttekkel, s ilymódon megerősödnek a hitükben. Emellett persze elég sok olyan hivatás is van, amelyik nem ilyen helyekről jön. Az Isten mindenütt ott van, és bárkinek az ajtaján tud kopogtatni. Van olyan kispapunk, akinek nincs testvére, a szülei is elváltak, és semmiféle különlegesen erős egyházi közeg nem volt körülötte, mégis szíven találta őt az isteni kegyelem.

Az egyházi iskolák kapcsán dr. Székely János elmondta, a szombathelyi püspökség területén, s főleg Zala megyében nagy szükség lenne ezek számának növelésére. Zalában ugyanis mindössze Zalaegerszegen működik ilyen, miközben inkább a kistelepülésekre jellemző, hogy mélyen vallásos személyek lakják. A püspök ezért üdvözítőnek tartaná, ha akár Zalalövő, akár Letenye környékén lenne még egyházi fenntartású oktatási intézmény.

– Azért is lenne nagy szükség erre, mert nem csak, vagy inkább nem elsősorban pap­hiány van, hívőhiánnyal is mindinkább szembesülünk – magyarázta dr. Székely János. – A templomba járók, a hit iránt érdeklődők száma egyre csökken, ez még aggasztóbb jelenség. Az örömteli, hogy rengetegen bérmálkoznak az egyházmegye területén, a kisfalvaknak szinte a teljes gyerekserege eljut a bérmálás­ig, de utána a legtöbb fiatal gyakorlatilag végérvényesen el­tűnik a templomainkból. Bár kereszténynek, katolikusnak vall­ja magát, de nem gyakorolja, nem éli meg mélyen ezt a hitet. Valami kevés marad csak meg benne, egyházi esküvőt kér, a gyerekeit majd megkeresztelteti, de ennél többre nem hajlandó. Ezért fontos lenne megerősítenünk a bérmálási felkészültséget, például azáltal, hogy minden gyermeket elvinnénk egy három-négy napos lelki gyakorlatra, ami élményt ad neki, ahol mélyebben, intenzívebben átéli a hitét. Fontos lenne továbbá világi munkatársakat meghívni az atyák mellé. Egyrészt azért is, mert egy-egy papra 8-10, esetenként ennél is több, 12-14 település jut, ami nagyon fárasztó. Egy sok kicsi faluból álló plébániát nem egyszerű vezetni. Önmagában az, hogy legyen virág, legyen ostya, valaki kinyissa a templomot, rengeteg energiát követel a paptestvérektől. Emellett fizetik a számlákat, koordinálják a pályázatokat, a templomokkal kapcsolatos felújításokat, ami szintén a hitéleti, lelkipásztori tevékenységtől veszi el az időt. Szükség lenne tehát a világiak, a nem lelkipásztori munkatársak segítségére. De más okból is fontos lenne a világiakkal való kapcsolat erősítése. Jézus nemcsak a papot küldi arra, hogy tegyen a hitéről tanúságot, hanem minden keresztény embert. A világi hívőnek, aki nem pap vagy nem szerzetes, egészen különleges ereje van, ha megvallja a hitét. Úgy, mint családos ember, vagy úgy, mint bármilyen munkahelyen dolgozó személy. A fiatalok számára óriási erővel hat egy ilyen tanúságtétel. Kiegészíti mindazt, amit a pap mond. Az igehirdetések ereje, az egyházmegyénk vallásos élete is megerősödne azáltal, ha a világi hívek ebben besegítenének.