Esély a jobb életre Zalamerenyén

A programba bevont romák így szilárd, tégla falazatú épületekbe kerültek, a településszéli putrikat pedig az uniós finanszírozású program keretében felszámolták. A község nyert egy rendezett, tiszta területet, a nyomortanya egykori lakói pedig esély kaptak a jobb életre. Az, hogy ezzel ki, hogyan tudott élni, már más kérdés. Kár lenne tagadni: vannak települések, ahol a kedvezményezettek helyzete semmit sem javult, de ennek nem annyira külső, mint inkább belső, hozzáállásbeli okai vannak – részben a cigányság oldaláról. S persze az sem mindegy, hogy a befogadó közeg hogyan viszonyult a szegényebb, s néha bizony, igénytelenebb körülményekből érkezőkhöz. Ódor László zalamerenyei polgármester úgy véli: esetükben inkább a pozitív oldalra billen a mérleg nyelve, még ha a helyzet nem is tökéletes.

Három család került be a programba Zalamerenyén

- A romatelep-felszámolás Zalamerenyén most már évtizedes múltra tekint vissza – bocsátotta előre a polgármester. – A beavatkozást a Hálózat az Integrációért Alapítvány az önkormányzattal, a szakminisztériummal, az akkori munkaügyi központtal, szakképzési intézménnyel együttműködésben hajtotta végre, a programba a településünkön 3 család került be. Ők a falu szélén, nagyon nyomorúságos körülmények közt, ténylegesen is egy nyomortelepen éltek, s onnét sikerült őket kiemelni, illetve megfelelő lakhatáshoz juttatni.

A polgármester felidézte: az alapítvány három házat megvásárolt a település belsejében, ezekben helyezték el az érintett családokat, melyek tagjainak képzéseket szerveztek, illetve igyekeztek gondoskodni a foglalkoztatásukról is.

- A projekt úgynevezett nyomon követési időszaka nemrég zárult le – folytatta Ódor László. – Úgy vélem, összességében elégedettek lehetünk az eredményekkel. A családok jelképes, 100 ezer forintos áron megvásárolhatták az ingatlanokat, amelyekbe az alapítvány helyezte őket. A 3 közül egy família nem élt a lehetőséggel, de csak azért, mert ők időközben megvásároltak egy másik ingatlant, így megoldódott a lakhatási problémájuk. Egy a projekt céljai közül tehát kipipálva. A foglalkoztatásról: jelenleg senki nincs a zalamerenyei közfoglalkoztatottak körében a programba bevontak közül, mert mindenki dolgozik valahol, vagy már nyugdíjas. Egy többgyermekes családnál pedig a családfő erdészeti vállalkozó – ott nem tagadom, vannak nehézségek, de igyekszünk segíteni ezek áthidalásában. Azt is leszögezhetem: olyan kirívó esemény a faluközpontba költöztetett romák körében nem történt, ami más faluban ne lenne tapasztalható. Egymás közti konfliktusok vannak, megesik, hogy a szomszédokkal is kialakulnak vitás helyzetek, de ezek hol fellángolnak, hol elcsitulnak – ez a többségi társadalomban is így van. Ám mivel a merenyei kis közösség, itt minden apró dolog nagyobbnak tűnik annál, ami – természetesen, ha mégis arra van szükség, beavatkozunk, de erre nemigen volt példa. Az viszont a település számára tagadhatatlan nyereség, hogy a romatelep eltűnt, Zalamerenye nyert egy konszolidált településképet. Az egykori telep szomszédságában pedig egy turisztikai egység jött létre. Úgy vélem: a bevont romák egy nagy lépéssel közelebb kerültek ahhoz, hogy megfelelően integrálódjanak a többségi társadalomba. Már most is több szállal kötődnek a közösséghez, kapcsolatok, együttműködések alakultak ki, a nem romák jó példát mutatnak nekik – tehát az út, amin elindultak, jó.

Bogdán Júlia is érintett

Ódor László az érintettek közül a két gyermekét egyedül nevelő Bogdán Júliát emelte ki, aki Zalakaroson dolgozik egy parkfenntartó cégnél, a most a tulajdonába került ház mögött pedig kis zöldségeskertet művel, valamint gyümölcsfákat ültetett. Ellátogattunk hozzá, s mint a helyszínen kiderült, baromfikat is tart, igyekszik megtermelni a család tojásszükségletét.

- Hálás vagyok polgármester úrnak és az alapítványnak, mert a program nélkül soha nem tudtunk volna kiszabadulni a nyomorból – jelentette ki a nő, akit gerincsérvvel operáltak. – Örülök annak is, hogy dolgozhatom, mert azt gondolom, nem várhatjuk mindig csak az államtól, vagy az önkormányzattól, hogy megoldja a problémáinkat helyettünk. Ami tőlünk telik, azt nekünk is meg kell tenni. Én 7 gyermeket neveltem fel, többségük külföldön dolgozik, Angliában, Németországban – boldogulnak, hála Istennek.

Ódor László végül hozzáfűzte: igazából egy ilyen projektnek sosincs vége, hiszen a társadalom mobil, folyamatosan változik, újabb és újabb kihívásokat támaszt az integrálni kívánt romákkal szemben, akiknek ezekhez újra, meg újra igazodni kell.