Kipróbált már mindent, de csak a levegőben érzi jól magát, Juhász Zoltán, a zalai hőlégballon pilóta

Azt mondják különösen szerencsés az, akinek a hobbija a munkája. Ezen szerencsések közé tartozik Juhász Zoltán is, aki egy párjával közösen működő vállalkozásban hőlégballon pilóta. Zoltán most beavat minket egy olyan mesebeli világba, ahova elmondása szerint, nem jutott el a modernizáció keze.

- Én azt érzem, és azt vallom, hogy ha újra kezdeném az életem, vagy újra döntenem kellene, hogy mi legyek, akkor sem döntenék másképpen. Ez nekem már rég nem munka, hanem hivatás, szenvedély. Pusztán egy a biztos, mostani megélt tapasztalatokkal jóval többet utaznék a világban, mint amennyit eddig megtettem. Olyan családban nőttem fel, ahol a repülés természetes közeg. Így igazából a pályaválasztáskor csak annyi volt a kérdés, hogy a sok lehetőségből melyiket válasszam. Mindent kipróbáltam már életemben, még vadászgép pilótának is jelentkeztem, de végül a ballonozás lett a nagy szerelem.

Egy laikus ember számára, aki még sosem repült, hogyan lehetne elmondani, hogy megértse, mi a varázsa a ballonozásnak?

- Igazából ezt nehéz körülírni, hiszen a legfontosabb dolog, hogy pilótaként helytálljak a ballonban. Ott komoly logikára van szükség: kiszámítani a széljárás alapján, hogy hova megyünk. De pont az a szépsége a ballonozásnak, hogy itt sem az időt, nem lehet előre tudni, hogy pontosan mennyit repülünk, sem a távot, sőt még a magasságot sem. Itt semmi sem biztos. Ha egyszer felszállunk, akkor már a természet dönt. Az én feladatom, hogy kinézzem a leszállóhelyet, hova lehet biztonságosan letenni majd a ballont. Figyelni a légörvényt, széljárást és a hőmérsékletet. Ide nem fizikai erőnlétre van szükség első sorban, hanem észnél kell lenni. Minden részlet számít.

A szavaidból azt lehet kivenni, hogy bármennyire egyszerűnek is tűnik ez a munka, azért mégsem lenne képes rá bárki.

- Nagykanizsán végeztem, ott szereztem meg a vizsgát, amit komoly tanulás és gyakorlás előzött meg. Nemcsak szóbeli, de gyakorlati vizsgákat is tenni kellett. Bár én mai napig azt gondolom, hogy itt a gyakorlatnak van jelentősége. Nagyobb súllyal bír, mint az elméleti vizsga. Napjainkban már nagyon sokat szigorítottak a szóbeli vizsgákon, egyre kevesebb a ballonpilóta, sőt sajnos az a tapasztalat, hogy a ballonozásra is egyre kisebb az igény. Ebben a szakmában, mindig tanul az ember valami újat. Nagyobb ballontalálkozókon például mi, pilóták mindig megbeszéljük, megosztjuk egymással a tapasztalatainkat.

Azt mondtad: „nagyobb ballontalálkozókon” – most is volt egy, aminek a rendezői voltatok a VI. Nemzetközi Hőlégballontalálkozó Nagypáliban, ott milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtatok?

- Igen, mi minden évben ott vagyunk, mint alapítók, házigazdák. Idén 3 országból érkeztek csapatok, 10 hőlégballon, és az egyik rendkívüli különlegessége a dolognak az volt, hogy idén egyetlen egy repülés sem maradt el, mindegyik el tudott indulni.

Azt gondolná az ember, hogy akkor száll ballonra, amikor eszébe jut, vagy van ennek valami előírása?

- A ballonozás időjárástól függő, de, ami fontos, hogy vannak alapvető szabályok, amiket be kell tartani akár télen, akár nyáron repül az ember. Az egyik, amire fokozottan figyelni kell a hőmérséklet, hiszen, ha túl meleg van, a ballon nem tud felszállni, ezért szoktuk reggel napfelkeltekor, és este napnyugtakor elindítani a ballonokat. A légáramlattól, széljárástól, és az utasok számától, súlyától is függ, hogy meddig jutunk el, milyen magasra tudunk repülni. De nagyon nagy melegben, erősebb szélben nem szabad elindulni, mert életveszélyes.

Említetted a korlátokat, súly, utasok száma, hőmérséklet, magasság, miben gondolkodjon az, aki repülni szeretne?

- Én csak úgy vállalok utasokat, ha legalább a 8. életévét betöltötte, és 1,20 magas. Ennek több oka van. Leszálláskor például alakulhat, úgy hogy döcögős a megállás, így erősen kell kapaszkodni, erre csak az képes, aki a saját súlyát képes megtartani. Ezt felszállás előtt ellenőrizni szoktam a gyerekeknél. Szállítottam már kerekes székest is, ott a kerekesszék és utasa rögzítése a legfontosabb, a kilátással nincsen baj, mert a korsár egyik felén háló van, ahol kényelmesen ki lehet látni. De természetesen vittem már nászpárt, sőt eljegyzés is volt már a kosaramban.

Lehet kategorizálni, hogy férfi, vagy női munka inkább a ballonozás?

- Én semmiképpen sem szabnék ennek határt, hiszen van ez is az is, Magyarországon is van pár női pilóta, és azt kell, hogy mondjam kimagaslóan ügyesek, jól végzik a munkájukat. A ballon felállításánál kell fizikai erő, de ahogy már korábban mondtam, ide inkább felelősségteljes hozzáállás és logisztika, tervezés kell. Egyik tanárom mondta régen, és azóta már én is ezt vallom, ha egyszer kinézted, hogy hova teszed le a ballont akkor már ne variálj, még ha úgy tűnik, lenne annál jobb választás is. Ezt az elméletet az élet más területén is alkalmazom, ne variáljunk, módosítsunk menetközben, mert a tapasztalat azt bizonyítja, mindig az első megérzés a jó.

Mégis téged mi fogott meg ebben a hőlégballonozásban?

- Itt nincsenek korlátok. Akár 5000 méter magasra is fel lehet szállni, – természetesen itt már oxigén maszk is kell – sétatempóban haladni, nincsenek szárnyak, nehezebben irányítható, sem az időt, sem a távot nem lehet kiszámítani, ha felszálltam a természetre bízom magam. Repültem már gleccserek felett, többször volt már félelemérzetem is, de mindig biztonságosan landoltam. Voltak olyanok, akiknek ez nem mindig sikerült. Így például a gleccser tetején landolt, ahova autóval nem lehet felmenni, helikoptert küldtek a mentésére. Az embereket a helikopter ingyen leszállítja, de a hőlégballont milliós tételekben viszik vissza. Az oktatóm azt mondta a vizsgám után: Zoli, ha már nincs benned egy egészséges izgalom, akkor hagyd abba a repülést.

Ez az ahova a modern fejlődés úgymond még nem jutott el, nem avatkozott bele. Ez a feltalálása óta ugyanazon az elven működik. Egyszerű nagyon, és nagyszerű, de nem könnyű.

Te mint pilóta repültél már utasként hőlégballonnal?

- Igen, egyszer. Érdekes élmény. Azért bennem volt a félsz, nem azért, mert nem bíztam a pilótában, de egészen más úgy utazni egy légijárművőn, hogy tudod a működését, elvét, tudod a buktatóit, és nem te irányítod. Szóval egyetlen egyszer repültem, és nem is szeretnék többet. Én vezetni szeretem, és úgy utazni rajta. Amíg tehetem, és amíg igény lesz erre, addig szeretném is ezt folytatni itt Zala megyében elsődlegesen, mert csodás a táj, rengeteg a látnivaló, és nehéz repülési terep, van benne kihívás, de persze, szívesen repülök máshol is, voltam már Erdélyben, az Alpokban, Franciaországban is. Jelenleg azt a célt tűztem ki magam elé, hogy minél messzebb, minél több helyre tudjak eljutni még hőlégballonnal.

Élménybeszámoló hőlégballonozásról Zala felett.