„Füstölgő” sósav a gyomorban – Kitüntették prof. dr. Vattay Pétert

Az életműdíjjal a sebész kiemelkedő szakmai, tudományos és oktatói tevékenységét ismerte el a grémium.

Vattay Péter 1976-ban végzett Pécsett, majd húsz évig a Szegedi Egyetem Sebészeti Klinikáján dolgozott. Ösztöndíjasként három évet a Bécsi Sebészeti Klinikán töltött, egyik akkori publikációja nyomán kandidátusi (PhD) fokozatot szerzett. A bécsi munkacsoport ajánlásával Harvard ösztöndíjat nyert, amivel Bostonban tölthetett újabb három évet.

Visszatért Szegedre, de közben Hannoverben és Innsbruckban is tanulmányozta a máj- és hasnyálmirigy-sebészetet. Szegedi időszaka végén a klinika professzori osztályát vezette.

1996-ban elnyerte a Zala Megyei Kórház sebész-főorvosi állását, majd habilitált, s a Szegedi Egyetem címzetes egyetemi tanára lett. Több mint tíz éven át volt a megyei kórház tudományos bizottságának elnöke, megyei szakfőorvosi feladatokat látott el, s a Dunántúli Sebész Társaság elnöki posztját is betöltötte.

Tudakoljuk, mit tapasztalt a debreceni kongresszuson, merre tart a szakma?

– A magyarországi sebészet egyik fő iránya, hogy beépítse a nyugati országokban és az Egyesült Államokban már kiforrott, begyakorolt műtéti technikákat, módszereket, s meghonosítsa az ehhez szükséges műszerparkot – feleli. – Emellett azonban a saját fejlesztésű, új eljárások kidolgozása sem számít ritkaságnak hazánkban, mindkét törekvésre számos példával szolgált a kongresszus. Annak idején a vezetésem alatt álló osztályon mi is több olyan eljárást honosítottunk meg a megyei kórházban, ami akkor még egyedülállónak számított az országban. Az egyik a mellékpajzsmirigy daganatainak műtéti feltérképezését könnyítette meg izotópos megjelölés útján, de említhetném a belgyógyászati osztállyal közösen végzett laparo-endoszkópos műtéteket is. Utóbbi azt jelenti, hogy a komplikáltabb epeútszűkületi vagy epeköves műtéteket úgy végeztünk el, hogy a belgyógyászok a test-üregeken keresztül endoszkópos módszerekkel dolgoztak, míg a sebészek a has felől laparoszkópos technikával – magyarázza.

A tudomány mindig dr. Vattay Péter erősségének számított, de vajon mi a szakterülete?

– Az elméleti és laboratóriumi kutatást már Bécsben elkezdtem a Kísérleti Sebészeti Intézetben – kezdi a választ. – Ennek nyomán jelent meg egy tekintélyes tudományos lapban az az elsőszerzős publikációm, amiből aztán maxi­mális pontszámmal kandidátusi vizsgát is tettem. Nagy szó volt ez akkor, főleg egy kint dolgozó magyartól… Azt vizsgáltuk, hogy a gyomor és a nyombél nyálkahártyája miként védekezik a tömény sósav ellen, amit a gyomor termel. A gyomorsav ugyanis nem más, mint sósav, ami akár a „füstölgő” töménységet is elérheti. Gondoljunk csak bele, a pacalból, a marha gyomrából készült pörköltet gond nélkül megemészti az ember. Akkor miért nem emészti meg a saját gyomrát is? Azért, mert a szervezetünk rendkívül intelligens módszereket vet be ennek megakadályozására. A kutatásainknak nagy jövőt jósoltak a gyomorfekély kezelésében. Időközben azonban, részben a mi eredményeinket is beépítve megszületett és elterjedt a gyomorfekély gyógyszeres kezelése…