Beszélgetés Horvátország új magyarországi tiszteletbeli konzuljával

Ezt dr. Koósz Attila, Horvátország magyarországi tiszteletbeli konzulja mondta, akinek nagykanizsai beiktatásáról nemrég számoltunk be. A konzult maga Kolinda Grabar-Kitarović, Horvátország köztársasági elnöke nevezte ki, melyet egy díszes okiratban, az úgynevezett pátenslevélben nyomatékosított. A civilben keszthelyi állatorvos dr. Koósz Attila dr. Karagics Mihályt váltja a konzuli székben. Az új tiszteletbeli konzullal terveiről, s a kinevezése kapcsán benne kavargó érzéseiről is beszélgettünk.

Pályafutása

- A ma Murakeresztúrhoz tartozó Kollátszegről származom, magától értetődő módon horvát ajkú családból – bocsátotta előre dr. Koósz Attila. – Az én gyermekkoromban még sok állatot tartottak a falvakban, így Kollátszegen is és gyakran láthattam, hogyan dolgozik az állatorvos. Kedvet kaptam ehhez a gyönyörű szakmához, hivatáshoz, s nem volt kérdés számomra, hogy a gimnáziumi érettségi vizsga után ezen a vonalon tanulok tovább. Sikeresen felvételiztem a budapesti Állatorvostudományi Egyetemre, ahol lehetőségem nyílt arra, hogy állami ösztöndíjasként a Zágrábi Egyetemen is folytassak tanulmányokat. Innét ered a kapcsolatom az egyetemmel, melynek köszönhetően később részem lehetett a Magyar Állatorvosi Kamara, illetve a Zágrábi Egyetem és a horvát kamara közti együttműködés kialakításában. Az egyetem vonatkozásában ez cserediák-, illetve vendégoktató programot jelent. Nagyon örülök neki, hogy ebbéli munkámban élvezhetem dr. Sótonyi Péter professzor, az Állatorvostudományi Egyetem rektora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja támogatását, aki a beiktatási ünnepségen is megtisztelt jelenlétével. De visszakanyarodva életem folyásához: pályafutásomat szülőhelyemen, Kollátszegen, Murakeresztúron, illetve Fityeházon kezdtem. Jól éreztem magam, de az állatállomány sajnos, folyamatosan apadt. Szerencsére, adódott egy lehetőség, megpályázhattam egy jó körzetet Keszthelyen, így most már évek óta ott praktizálok. Remélem, az ügyfeleim megelégedésére, amit talán az is jelez, hogy a kamara 2016-ban az év állatorvosának választott. Emellett komoly szakmai szerepet vállaltam a Vas, Zala, Somogy és Veszprém megye állatorvosait tömörítő Magyar Állatorvosi Kamara Pannon Területi Szervezetében is, ahol titkár vagyok. Az életemben tehát központi szerepe van a szervezésnek, a kapcsolatépítésnek, s talán szerénytelenség nélkül állíthatom, nem csinálom rosszul, reményeim szerint ezt a képességemet jól tudom majd kamatoztatni konzuli feladatkörömben is.

Az új feladatáról

Dr. Koósz Attila jelezte: többen kérdezték tőle, hogyan bír majd ennyi mindent összeegyeztetni, ám ő úgy érzi, nem lesz gond ezzel.

- Életem legfontosabb szakasza kezdődött el a beiktatásommal, új feladatomat szeretném a tőlem telhető legmagasabb színvonalon ellátni – jelentette ki a szakember, akinek konzuli területe Zala és Vas megye. – Sokan azt gondolják, hogy a tiszteletbeli konzulé valamiféle ügyintézői, ha úgy tetszik, hivatali pozíció, de ezt szeretném itt is megcáfolni. Az én feladatom, hogy horvát-magyar együttműködések kialakítását ösztönözzem a gazdaság, a sport, a tudományok, a turizmus és a kultúra területén. Terveim szerint elsőként egy horvát-magyar üzletember találkozót szervezek Nagykanizsán, ez ügyben már tárgyaltam Dénes Sándor polgármesterrel, de bírom Cseresnyés Péter miniszterhelyettes úr támogatását is. Azt gondolom, horvátok és magyarok több száz évig éltek egy államban, egymásra utalva – ez utóbbin a határvonalak átrajzolása mit sem változtatott. Ma is ugyanúgy együtt kell dolgoznunk, mert csak így lehet előre haladni. S én tudom, hogy az anyaországom, Horvátország üzletemberei, befektetői érdeklődnek Magyarország iránt, csupán egyetlen lépésre, egy gesztusra van szükség ahhoz, hogy ez az érdeklődés együttműködésekben realizálódjon.

Egyeztettem már Muraköz megyében, Kapronca-Kőrös és Varasd megyékben, jó kapcsolatokkal rendelkezem Zágrábban is; igyekszem barátokat, együttműködő partnereket találni, mert céljaim megvalósítását csapatmunkában képzelem el – ez a jövő, s én a jövő felé megyek. Azt gondolom, jelentős perspektívát kínál a muraföldei és a muraközi turizmus összekapcsolása, különös tekintettel a biciklis turizmusra, hiszen a Mura mindkét oldalán számos látványosság és gasztronómiai érdekesség várja a kirándulókat. Annak, hogy ez valóban megvalósuljon, a legfontosabb feltétele a Magyarország és Horvátország közötti közúti kapcsolat lerövidítése. Ez pedig csak a murakeresztúri közúti átkelő kialakításával válik lehetővé. Régi elképzelés, hogy a kizárólag vasúti forgalom számára fenntartott híd mellé épül egy közúti-, illetve gyalogos híd is. Azt gondolom, ez rengeteg pénzbe kerülne, van olcsóbb megoldás is: ma már nagyon kevés vonat közlekedik a Mura fölött átívelő vasúti hídon. Ezért – nyilván, megfelelő forgalomirányítással – nincs akadálya annak, hogy a közúti és a vasúti forgalom is egyazon hídon bonyolódjon. A vasúti pálya besüllyeszthető az aszfaltburkolatba, így amikor éppen nem jön szerelvény, az autók átgurulhatnak a hídon a másik oldalra. Ez a megoldás nem kerülne olyan eget rázóan sok pénzbe, még úgy sem, hogy körülbelül 800 méternyi odavezető aszfaltutat kellene megépíteni – viszont a beruházás 50 kilométerrel lerövidítené a Horvátországba, Kapronca megyébe való eljutást. Ez a Mura-menti horvátok és Nagykanizsa, sőt, Magyarország érdeke is. Mert a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy ahol híd van, ott mindig megindul az együttgondolkodás. Én is ilyen híd szeretnék lenni anyaországom, Horvátország és hazám, Magyarország közt.