Harminc éve éledt újjá a zarándokmozgalom Homokkomáromban

A Dunántúl egyik legismertebb búcsújáró helye, immár harminc esztendeje, a dél-zalai település temploma. Voltak olyan idők, különösen az első években, amikor az engesztelőnapokon talpalatnyi hely sem volt még a faluban sem. Nem csak az ország minden pontjáról, határon túlról, Horvátországból és Szlovéniából is rengetegen érkeztek a templomhoz. Ma sincsenek kevesek az engesztelőnapokon. A zarándoklatmozgalom három évtizedes jubileumát is sokan ünnepelték április 13-án.

Arányi Zoltán mesélt a mozgalomról

Azonban zarándokok nem csak harminc esztendeje keresik fel a templomot. Arányi Zoltán homokkomáromi plébániai kormányzó beszélt a zarándokmozgalom múltjáról, jelenéről és a templom alapításának történetéről is.

– Homokkomáromban már az Árpád-korban is volt templom – így az atya. – Szent István király megparancsolta: minden tíz falu építsen magának templomot. Bár Homokkomáromban akkor még nem a mai helyén, hanem a temető melletti Nagymező-tetőn volt templom, ami a török vész alatt, a községgel együtt, elpusztult. A mai kegytemplom elődjét, először fából, 1702-ben kezdték el építeni. Húsz évvel később láttak hozzá a mai kőtemplom megépítéséhez. Akkor lett igazán búcsújáró hely, miután megtalálták a kegyképet, Dürer Körtés Madonnájának másolatát a régi fatemplom alapjainak ásása közben. Tudni lehet arról, hogy anno 1751-ben már jártak hívek a kegytemplomhoz. Egészen a kommunizmusig újhold vasárnapjain volt zarándoklat. Azonban a kommunista rendszer évei alatt sokáig szünetelt a búcsújárás – összegezte Arányi Zoltán plébániai kormányzó.

Az atya elmondta: a szünet egészen 1988-ig tartott. A 80-as évek végén egy nővér sugallatot kapott, miszerint újjá kellene éleszteni a búcsújáró helyeket az országban. Ebből mozgalom lett, amelybe, a hívek biztatására néhai Almássy István magyarszerdahelyi plébános is becsatlakozott. Ekkor újult meg a régi keresztút, a rendház és a Kálvária-domb is. Tizenharmadikát pedig a Fatimai-jelenések emlékéül választották a búcsúk napjának. Az első engesztelőnapot 1988.április 13-án tartották. Ekkor ajánlotta fel az akkori veszprémi püspök, Szendi József, a Szűzanyának a templomot.

– A kezdetektől mindig más a szónok a szentmiséken – folytatta az atya. – A szentgyónás, a búcsú és a prédikáció miatt is jön oly sok zarándok. Másabbak, mint a vasárnapi szentmisék. Vannak közösségek, mint az újudvari Szent Rita-, és a kiskanizsai Szent Ferenc zarándokközösség, amelynek tagjai minden hónapban gyalogosan ellátogatnak Homokkomáromba. A program hagyományos tematika szerint épül fel: 17 órakor keresztútjárás, 18.30 órától szentmise és a körmenet van. 21 órától pedig szentségimádás a betegekért a nővérek kápolnájában. A Nyolc Boldogság Közösség sokat segít a búcsúk szervezésében – összegezte Zoltán atya.

Mi vezérli a zarándokokat? Az atya azt mondta: a hívek az út fáradalmait felajánlják engesztelésként a bűneikért vagy a céljaikért...