A doktornő meghatóan búcsúzott el Kanizsától

A nőgyógyász budapesti születésű, négy évvel ezelőtt a férje révén került a dél-zalai városba. Elköszönésében több pontba szedte azokat az élményeket, melyek Nagykanizsán érték. Szerinte az itt élők sokkal kedvesebbek és segítőkészebbek, mint amire az ember számít. Nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak is. Nagyon gyakorlatiasak, értik a viccet és egyáltalán nem körülményesek.

- Eleinte külső szemlélőként volt alkalmam a helyi jellegzetességeket megfigyelni – írta elektronikus levélben dr. Oláh Orsolya. – A Budapesten élő rokonaim, barátaim a kezdetektől fogva kíváncsiak voltak arra, hogy érzem magam, milyen a kanizsai lét. Emiatt sokszor meséltem a benyomásaimról, és az évek során szépen lassan összeállt a fejemben egy kép. A kanizsaiakon azt éreztem, hogy mivel mindig is itt éltek, nem vesznek észre ezekből mindent.

Hozzátette: egyik nap a férjével és a kislányukkal a MAORT telepen kerékpároztak. Nézte a magyar szemnek szokatlan kis amerikai meseházakat az apró, szimbolikus – szinte csak bokáig érő – kerítéseikkel és az égig érő platánfa sorokkal, és azon gondolkozott, hogy talán másnak fel sem tűnik, hogy mekkora csoda is ez.

- A Katonaréten laktunk és számtalanszor jártunk le a Mindenki Sportpályára – fűzte hozzá. – Sokszor csak álltam a lépcsősor tetején, és elnéztem, ahogy barátok kocogtak a salakpályán, apukák tanították a kisfiúkat focizni a frissen nyírt, tömött füves focipálya egyik végén, míg a másik részén páran a fűre terített tornaszőnyegen edzettek, a padokon pedig anyukák beszélgettek. Ennek a helynek igazán közösségteremtő ereje van, ide bárki mehet mozogni, akár egy lyukas tornacipőben is, senki nem szólja meg érte. Ez is egy olyan momentum volt, amit kevesen vesznek észre, pedig óriási érték. Ugyanezt éreztem a katonaréti időtlen virágoskertek alatt sétálva, vagy épp a Csónakázó tónál, hiszen ezekből a helyekből eléggé kevés van, s szerencsés vagyok, hogy felfedezhettem. Aztán gyűltek a helyek, a jó emlékek, s úgy éreztem, hogy jól esne megosztani az emberekkel, hogy mennyi szép és izgalmas dolog van a városukban és annak környékén.

Dr. Oláh Orsolya fontosnak tartotta kiemelni: mindig szívesen olvasott olyan írásokat, amiket külföldiek írtak az országról, vagy akár Budapestről. Sok olyan dologra rá lehet így világítani, amit a helyiek számára rejtve maradnak, s ezekkel szembesülni egyrészt szórakoztató, másrészt szívmelengető érzés.

- Jelenleg leginkább a lassan két éves kislányom körül forog az életünk, és nem titok, hogy szeretnénk még egy testvérkét is – fűzte hozzá. – Bár a férjemtől és az édesanyjától rengeteg segítséget kapok, mégis könnyebb Budapesten, mivel a teljes családom és a legtöbb barátom itt él. Így egyelőre áthelyezzük a főhadiszállásunkat. Szeretem a fővárost, itt nőttem fel, ide kötnek a gyerekkori emlékek és a kapcsolataim nagy része. De a szívem egy része Nagykanizsáé marad, szóval nincs szó végleges elszakadásról, de a többi a jövő zenéje.