Újjáélesztett hagyomány: regölők járnak házról-házra Gyenesdiáson

Hajdan karácsony és vízkereszt közötti szokás volt a regölés. E régi köszöntő, bőséget és szerencsét kívánó szokást elevenítette fel és tartja újra pár éve életben a Gyenesdiási Dalárda néhány tagja. Egykor fiatal legények járták falujukat, a mai regölők ennél idősebb korosztály tagjai, akik ifjúkorukra visszaemlékezve alakították a jókat kívánó szöveget.

– A Gyenesdiás történetét feldolgozó monográfia szerint ez a szokás kihalt. A két világháború között még élt, de a háború eltüntette. A következő korszak pedig nem kedvelte az archaikus dolgokat. Mi két éve kezdtük újra – emlékezett vissza Pék András, aki dudával is zenélt a regölés alkalmából. – Az öltözetünk autentikus, hasonló a betlehemesekhez. A regölők kifordított bundát, subát öltöttek magukra, a kucsma télen fontos tartozék volt. A botok a kutyák ellen kellettek, hiszen nem voltak kerítések. A boton lánc volt, amivel zörögtek. Mivel a regölés nem nagy hangterjedelmű dal, a botokkal ritmust is adtak hozzá – idézte fel a gyenesdiási regölő.

Persze a szöveg tartalma a legfontosabb: a dalárda tagjai egy néprajzi felvételen látott, hallott szöveget tanultak meg.

– Ehhez tették hozzá regölős társaim, akik 70-80 éves aktív fiatalemberek, a gyermekkorukban megismert szövegeket – emelte ki Pék András, aki azt is elmesélte, hogy Vas és Zala megyében, a nyugati és keleti határszélen és Gyimesben – ott megéneklésnek hívják – s Székelyföld egyes vidékein volt élő hagyomány a regölés, mindenhol kicsit más-más szöveggel, de mindenütt ugyanazokat az elemeket tartalmazta, azonos volt a felépítése.

Pék András az ő regölésük részeiről is mesélt.

– A duda, amivel bejöttünk, pásztorhangszer, kiegészíti a hangulatot. Érkezéskor köszöntöttük a háziakat. Elmondtuk, miért vagyunk itt, s megkérdeztük, elmondhatjuk-e a regölést. Azzal kezdődik a szöveg, hogy „szállott Isten házadra”. Ez a kereszténység gyökereit hordozza, de ugyanakkor a következő versszak eleje: „az égen keletkezett pázsit, ahol legel a csodaszarvasunk”, a régi időkre, a pogány világra utal. Érdekes keveréke ez a keresztény és a pogány időknek. A regölés következő részében a házigazdáknak jót kívánnak mindenhol a gyermekáldással, az állatokkal, a terményekkel kapcsolatban. Általában eltúlzott jókat, aminek ha a töredéke bejön, akkor már jó. Minden háznál volt egy eladó vagy eladósorba készülő lány, akit már kiszemeltek a regölő legények, így egy párosító jellegű része, szerepe is van a szövegnek.

A regölés nem csak szerencsét és bőséget hoz a családoknak, a közösséget is erősíti.

– A két ünnep közötti szokás volt, amikor kevesebb dolog volt a mezőgazdaságban: csak az állatokat etették meg, nagyobb munkába nem kezdtek ilyenkor. Jobban otthon voltak az emberek, a regölés így jó alkalom volt arra, hogy a szomszédok, ismerősök meglátogassák egymást. Adománygyűjtő szerepe is volt egykor. Ma már a közösségerősítő, közösségépítő szerepe a fontos. Zalában számos helyen újra megelevenedett és hagyomány lett. Ha jó példával járunk elöl, akkor ez a háború után eltűnt szokás ismét felszínre kerül és erősíti a közösséget, valamint a magyarság- és nemzettudatot. Arra is jó alkalom, hogy találkozzunk egymással, pihenjünk egy kicsit – mesélte Pék András.

Beszélgetésre, kis iszogatásra és eszegetésre is alkalom a regölés, ezt az autentikus szöveg szerint a regölők kérik. Régen ilyenkor egy kis hurka, kolbász, szalonna, borocska, pálinka, finom falatok – hajdan a karácsonyi étkek maradékai – is jártak a jókívánságokért cserébe, de természetesen a mai regölők sem távoztak sehonnan étel-ital, barátságos fogadtatás és jó szó nélkül.