14 év börtönre ítélték az orosztonyi hajléktalan gyilkosát (Frissítve!)

A Zalaegerszegi Törvényszéken csütörtökön délelőtt kihirdetett ítélet indoklását dr. Gergye Tamás bíró azzal kezdte, hogy a bíróság által lefolytatott bizonyítás eljárás a vádiratba foglalt tények egy részét támasztották alá. Ennek lényege, hogy az orosztonyi 57 éves M. Gábor  2021. december 4-én este Szent István utcai házában ittas állapotban bántalmazta, majd késsel megölte hajléktalan ismerősét, ezt követően elásta a háza udvarán.

Erre 2022. március 1-én derült fény, amikor a holttestet a rendőrök megtalálták.

A Zala Vármegyei Főügyészség aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolta meg M. Gábort, és arra tett indítványt, hogy a bíróság 20 év fegyházbüntetést szabjon ki, amennyiben a vádlott az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismeri és a tárgyaláshoz való jogáról lemond.

Ez nem történt meg, a férfi tagadta, hogy megölte a barátját, annyit ismert el, hogy a hatóságok értesítése nélkül eltemette a holttestet.

Ez nem történt meg, M. Gábor tagadta, hogy megölte a barátját, B. Istvánt, annyit ismert el, hogy a hatóságok értesítése nélkül eltemette a holttestet.
A büntetlen előéletű házigazda baráti viszonyban volt a nála öt évvel fiatalabb, enyhe-közepes fokú szellemi visszamaradottságban szenvedő falubelijével, aki másfél évtizede hajléktalanként élt, és gyakran M. Gábornál húzta meg magát, főleg ősszel, télen. A szállásért cserébe a nyugdíjából rendszeresen vásárolt élelmiszert és alkoholt a házigazdának is. Azon a tragédiával végződött napon a négy liter borral állított be. A két férfi között gyakoriak voltak a veszekedések, ami néha tettlegességbe is torkollott, ez történt 2021. december 4-én este is.
Mint dr. Gergye Tamás az indoklásban felidézte, a 2022 márciusától letartóztatásban lévő M. Gábor a nyomozóknak tíz alkalommal tett vallomást. Eleinte  tagadta, hogy  köze lett volna barátja halálához. Volt, amikor azt se ismerte el, hogy azon a napon B. István nála járt. Ez azonban megváltozott, miután a rendőrök eléje tárták zárkatársa vallomását, aki vádalkut kérve arról számolt be a rendőröknek, hogy M. Gábor beszélt neki a december 4-én történtekről. Ez alapján bontakoztak ki a részletek, ami aztán a vádiratba is bekerült. Az esti órákra lerészegedett házigazda szexuálisan próbált közeledni vendégéhez, aki azt elhárította, mire a visszautasított férfi dühében az ágyról lelökte, többször megrúgta a földre került társát a felsőtestén. Ezt követően az ágyra emelte, majd a háton fekvő férfire térdelt, és az éjjeliszekrényről magához vett 6-8 centis pengéjű késsel áldozatát kétszer hasba szúrta. Ezt követően az ágyról lelökte az eszméletét vesztett cimboráját, majd mit nem törődve vele, elaludt. Másnap felébredve észlelte, hogy társa meghalt, de ezzel sem törődött, elindult dolgozni. Csak este tért haza, majd a késő éjszaka a lakóháza hátsó részén a diófa alatt  20-30 centiméteres gödröt ásott, a holttestet beletemette, földet  és gallyakat szórt rá, áldozata ruházatát pedig elégette.
M. Gábor kétszer megtett részleges beismerő vallomásban ettől eltérve arról beszélt, hogy a dulakodásban véletlenül esett bele a barátja késbe. Később azonban ezt visszavonta, és tagadta késelést. 
A bíró kiemelte, a zárkatárs vallomást a tények nem cáfolták, nem is erősítették meg, de csak körültekintéssel lehet értékelni.  Ezért nem állapítható meg az sem, mi váltotta ki a tragédiához vezető konfliktust a két férfi között. B. Istvánt mellkasán, hasán két különböző irányú késszúrás érte, amitől pár percen belül életét vesztette. Véletlenről, beleesésről szó sem lehetett, de a különös kegyetlenség nem állapítható meg, ahogy az aljas indok sem. 
Mindezekre tekintettel dr. Gergye Tamás az emberölés alapesetében mondta ki M. Gábor bűnösségét.

Az ítélet nem jogerős. Az ügyész három nap gondolkodási időt tartott fenn, a vádlott felmentésért, védője a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést.