Milyen fortélyokat tanultak Dörgicsén az öreghegyi borosgazdák?

A Zalabesenyő szőlőskertjeit művelő gazdák civil szervezetük, a Besenyő és Öreghegy Polgárőr Egyesület jóvoltából tapasztalataik pallérozása érdekében rendre ellátogatnak híres borászatokba. Ezúttal a Balaton-felvidéket vették célba. Dörgicse Becce-dűlőn az Aranysörte Kézműves Borászat tulajdonosa, Pflanzner Sándor pályaelhagyó agrármérnökként vett egy szőlőbirtokot abban a dűlőben, ahol a dédapjáé és a nagyapjáé is volt. A borászatnak csak a birtokmagja található a Becce-hegyen, a szőlő nagyobb részét a Dörgicsei- medence északi oldalát határoló bazaltos tanúhegyen, Halomban termelik.

Kiemelt figyelmet fordítanak a talajvédelemre, s igyekeznek fenntartani a biodiverzitást. Kézzel művelik a szőlőt, nem törekednek csúcsterméshozamra, ezzel garantálják a kiváló minőségű mustot, amiből gyümölcsös, telt borok készülnek.

Az öreghegyi gazdák – mint szószólóik: Borsos József, Dancs István és Nyári Pál – ígérték, odahaza kiválogatják a dörgicsei kézműves borkészítés fortélyai közül Zalaegerszeg környékén is alkalmazható módszereket, azzal a megjegyzéssel, hogy náluk is fontos a minőség, de figyelniük kell a mennyiségre is, anélkül ugyanis a viszonylag kis méretű birtokokon nem tudnának annyi bort előállítani, hogy az kitartson a következő szüretig. A kézműves borászatban ugyanis egy kordonos tőkén maximum 12 fürtöt hagynak, a tő így tudja a megfelelő mennyiségű tápanyagot a szőlőbe juttatni. A zalaiak szerint a termés kötődése után közvetlenül kockázatos levágni a fürtöket, a szelektálást inkább a természetre bízzák. Dörgicsén a szüret idejét a lehető legtovább kitolják, a cél, hogy 20 cukorfok körüli mustot kapjanak. A leszedett szőlőt a kacsok eltávolítása után azonnal préselik, majd műanyag edényekben pihentetik, miközben folyamatosan hűtik. Ezután leválasztják a tiszta mustot, azt fahordókban a pincébe helyezik el – az érleléshez a fehérboroknál 14, a vöröseknél 16 fokot biztosítanak. A reduktív fém- vagy műanyag tartályban történő erjesztést a zalaiak is jól ismerik, bár a minőségi bor Öreghegyen is fahordókban készült. Borsos József megjegyezte, az apáiktól örökölt hordóikat 70-100 évig is használják. Neki a zártrendszerű prés és a kíméletes technika tetszett a legjobban: a programvezérelt eljárással szakaszosan kerül sor a nyomásra, forgatásra, szünet után a nyomás növelésére, így elvileg csak a gyümölcs íze kerülhet a mustba – Öreghegyen egy nekiveselkedéssel az utolsó cseppig kipréselik a szőlő levét. Dancs István szimpatikusnak találta a különleges erjesztési eljárást is, amit ők is kipróbálnak. A leszedett szőlőt beavatkozás nélkül edénybe rakják, szén-dioxidot engednek közé s lezárják. Mivel a szőlő nem tud szén-dioxidot kibocsátani, a szemeken belül elkezdődik az erjedés, amitől azok szétpattannak, levet engednek. A folyamat több hétig is eltarthat, annak a végén következik a préselés.

Szó esett a Balaton-felvidéki köves talaj előnyeiről, a kötött, anyagos zalai föld hátrányairól. A zalaiak nem titkolták, vidékükön még foglalkoznak a másutt lenézett direkt termő szőlőfajtákkal, mint a kormin, az otelló, az izabella, a hozzáértő gazdák ezekből is aranyérmes borokat képesek készíteni.