Nagy lesz a terméskiesés! Fagykárok keletkeztek a zalai gyümölcsösökben

Tetemes fagykár

Mindezt az Alsószenterzsébeten gazdálkodó, háromgenerációs Molnár család tagjai – valamennyien Ferencek – mondták, miközben gondterhelten vizsgálták almaültetvényüket, ép virágkezdeményeket keresgélve a fákon. Alig járnak sikerrel, pedig a hatalmas ültetvény több pontján próbálkoznak. A fagykár tetemesnek tűnik, miközben a laikus szem szinte észre sem veszi a virág sérüléseit.

- Szét kell nyitni a virágot, mert a bibe színe mutatja meg annak állapotát – magyarázza a Csesztregen élő kertészmérnök nagyapa, aki még a rendszerváltás hajnalán, 1990- ben hozta létre három társával együtt a zalai településen Ausztriából származó M9-es alanyú szaporítóanyagokkal Magyarország legnagyobb intenzív művelésű almáskertjét.

- Ha zöld, akkor ép, ha barna, akkor elfagyott. Sajnos tízből talán ha egy zöldet találunk. Mindez azért is nagyon szomorú, mert az elmúlt évi fagykár után abban bíztunk, hogy idén gazdagabb termésre számíthatunk. Eddig biztatóan alakult az év, hiszen rengeteg virágrügy van a fákon, most azonban az látszik, hogy még a tavalyihoz képest is kevesebb termésre számíthatunk.

Fagyos hajnalok

Molnár Ferenc azt mondja: nem a kedd reggeli havazás volt a probléma forrása, hanem az azt követő napok fagyos hajnalai. Az almafa mínusz két-három fokig nem fagy el, ám a héten ennél alacsonyabb hőmérsékleteket mértek. A kertészmérnök felidézte: úgy ropogott a lábuk alatt a zúzmarás talaj, mint télvíz idején a fagyott hó. Az április elején szokatlan hideget a hivatalos meteorológiai adatok is alátámasztják, volt olyan nap, amikor Barlahidán mínusz 8,3 fokig süllyedt a hőmérséklet.

- A probléma többszintű – folytatta fia, ifjabb Molnár Ferenc. – Egyrészt tartós volt a hideg, este fél 11-től egészen másnap reggel fél 8-ig tartott. A másik gondot pedig az okozta, hogy ezúttal nemcsak talaj menti fagyról beszélhetünk, hanem légköriről is, ami ellen gyakorlatilag nem lehet védekezni. Próbáltunk permetezni, bevetettük a ködsárkányt, egyik sem használt. Az utóbbi öt évben ez már a harmadik olyan esztendő, amikor fagykárt szenvedünk. Ráadásul ilyen korai állapotában, mint most, talán még sosem fagyott el az alma. Eddig az volt a jellemző, hogy április végén, május elején jöttek a hajnali fagyok, most pedig április elején kellett szembesülnünk vele. Idősb Molnár Ferenc rögtön hozzáteszi, a kár nagysága fajtánként változó. Az idaredültetvények valószínűleg teljes egészében elfagytak, a gálában viszont akadnak ép virágok. Szombaton jártunk náluk, a kertészmérnök szerint akkor már nagy valószínűséggel egészen pontosan meg lehetett volna állapítani a kár mértékét, a felméréssel azonban még nem végeztek.

- Az a bosszantó, hogy az ültetvény fenntartása érdekében így is el kell végezni a munkák nagy részét, miközben termésre nem számíthatunk – sorolta tovább. – A metszés, a permetezés, az öntözés és a tápanyag utánpótlása nem maradhat el. Kiadásaink tehát így is lesznek, bevételeink viszont nem. Kárenyhítési hozzájárulás persze igényelhető lesz, de az nem fedezi teljes egészében a bevételkiesést.

Az őszibarackot is megviselhette az időjárás

Idősb Molnár Ferenc kérdésünkre a többi gyümölcsfajtát ért károkról is beszél. Úgy véli, a már szintén virágzó kajszi- és sárgabarack ugyancsak közel száz százalékban elfagyhatott, de az őszibarackot is megviselhette az időjárás, s egyes szilváknál is erre kell számítani.

Itt az ideje a váltásnak?

Jóval kevesebb fagykárról számolt be Völgyi Zoltán, aki közvetlenül a szlovén-magyar határ menti térségben kezdett el több mint tíz hektáron gazdálkodni. Ő azt mondja, a klímában tapasztalható változások miatt itt az ideje a váltásnak, az alacsonyabban fekvő területeken fel kell hagyni a gyümölcstermesztéssel, a dombvidék magasabb pontjai ugyanis jóval kiegyenlítettebb hőmérsékleti viszonyokat, s ezáltal több védettséget adnak. Mindezt magyarázza is: a hideg levegő sűrűsége nagyobb, ezért az leszáll az alacsonyabb pontokra, s az ott található melegebb légtömegeket felfelé szorítja. Ezért a tavaszi fagyok esetén az olyan domborzati viszonyok között, mint ami Zalára is jellemző, a meleg levegő felemelkedik a dombhátak tengerszint feletti magasságára, s ott megreked, ezáltal egyfajta védettséget is nyújt az ott található növényzetnek.

- Az én ültetvényeim 200- 300 méteres tengerszint feletti magasságokon találhatók, s igencsak jó fekvésűek, talán ezért sem okozott a gyümölcsfákban fagykárt az elmúlt hét időjárása – ismertette tapasztalatait. – Állandóan figyelemmel követjük a légköri jelenségeket, ezen a tengerszint feletti magasságon általában három-öt fok különbség mutatkozik a javamra. A héten, amikor az alacsonyabban fekvő területeken mínusz öt fokot mértek, nálam mindössze mínusz egy fok hideg volt, azt pedig még bírták a gyümölcsfák.

Völgyi Zoltán szerint a másik megoldást a monokultúrás ültetvényeket felváltó vegyes gazdálkodás jelentheti. Neki alapvetően körte-, szilva- és gesztenyeültetvényei vannak, de mellettük kísérletezik egyéb gyümölcsökkel, például birssel, barackkal is. A körtében egyáltalán nincs kára, a baracknak – például a leghamarabb virágzó sárgabaracknak – talán húsz százaléka fagyott el, a birs pedig csak ezután kezd el virágozni, akárcsak a gesztenye. Völgyi Zoltán azt is mondja, aki eddig csupán almát termelt, annak talán érdemes volna elgondolkodnia mellette a birsen is, hiszen az nagyon stabil növény, sokkal jobban viseli az időjárás szélsőségeit, s van piaca is.